Abbahagyjam ezt az egyetemet?
A lényeg: elkezdtem még anno egy egyetemi szakot, de jobb meggyőződésem ellenére tettem. Akkoriban elég furán gondolkoztam, meg magam alatt is voltam, de a szüleim állandóan azt mondogatták, hogy VALAMIT találjak ki. Hát ezt találtam ki.
Az első évben szerettem, aztán elég hamar megbántam, most már teljesen elegem van belőle. Egy KICSIT SEM érdekel, és csak mostanában érzem úgy, hogy már kifelé jövök a folyamatos szorongásból és depresszióból. Egyszerűen nem fogtam fel, milyen fontos az, hogy meglegyen az érdeklődés, és most csak szenvedek ezzel a szarral, mert nem érdekel. Azért nem kezdtem olyat, amit érdekel, mert nem volt önbizalmam. Amúgy meg átlag fölötti képességű tanuló vagyok, versenyeket is nyertem, csak valahogy bepánikoltam, meg valamiért tele vagyok lelki gondokkal, komplexusokkal, és dacára az intelligenciámnak mindig nagyon alulvállalom magamat, pedig akármi lehetne belőlem.
Második éve gyűröm ezt, és most érzem azt, hogy nincs értelme valamit csak azért csinálni, mert elkezdtem, akárhol is tartok benne. Ha egyszerűen nem szeretem és ennyi stresszt okoz, akkor kár folytatni szerintem. Ti mit gondoltok?
(NEM fogom leírni, melyik szak, mert az alapján könnyen beazonosítható lennék)
válasza:Nem futsz ki az időből, viszont kisebbrendűségi komplexusod van. Feltehetően kicsi korodban sok mindent elvártak tőled, amit nem mindig teljesítettél, és erre emlékeztettek.
Te magad elől futsz leginkább, és ez soha nem fog sikerülni. Hiába filózol azon, mikor mennyit veszítesz, arra senki nem tud értelmes választ, mert a jövőt nem tudhatja kiszámítani. Legfeljebb ügyesen blöfföl.
Gondolkozz el, hagyd a félelmeidet, vedd a józan eszedet, és keresd, mi motivál a legjobban. Azt szereted, még ha nem is tudsz róla. Akár ki is próbálhatod, végy témákban komolyabb szakkönyveket és mélyedj el bennük. Amikor úgy érzed, visszább kéne lépned, hogy megértsd, akkor elkaptad. Ha idegesíteni kezd, akkor nem az igazi.
válasza:Tudjátok, nagyon furán érzem magam. Egyfelől azt érzem, hogy semmi nem okoz igazán örömöt. Vannak dolgok, amik nagyon is érdekelnek, de valahogy nem lobbantják lángra a lelkemet, hogy így mondjam :) Nem kap el igazán a lelkesedés, mint régebben. Talán túl hirtelen várok el eredményeket. Türelmetlen vagyok, bármiben is gondolkozom, rögtön azon fantáziálok, hogy majd a doktoriig is eljutok belőle, és bárcsak már ott tartanék, hogy személyesen ismernének a professzorok és a csoporttársaim között is nagy hírem legyen...
A másik, amit érzek, hogy valahogy olyan, mintha semmi nem számítana. Az, hogy abbahagyhatom akár most ezt is, olyan komolytalanná teszi az egészet. Most bejárok valahova máshova, ami viszont tökre érdekel (de ez nem a biosz, hanem a másik érdeklődési köröm), viszont az is olyan, hogy ott szeretettel várnak érdeklődő vendéghallgatókat, nem is kell hivatalosan felvennem... de így ezt is kicsit komolytalannak érzem. Nem azt, amit tanulok, hanem azt, hogy ezt is bármikor otthagyhatom, annak se lenne semmi következménye... valahogy az én életemben mintha semminek nem lenne következménye. Nincsenek tétek az életemben. Soha nem kockáztatok. Az én családom olyan, hogy apám is rengeteg mindent kipróbált életében, mielőtt a végső vágányára ráállt. Ő mindig azzal vigasztal, hogy ne aggódjak, kb. 7 évente minden ember életében változik az irány. De furcsamód azt érzem, hogy ezzel a tanáccsal is csak ront a helyzeten. Ha ugyanis tudom, hogy még 10 év múlva sem lesz végleges a helyem, akkor miért kéne komolyan vennem a mostanit? Hiszen ez a gondolkodásmód legitimálja a folyamatos ide-oda sodródást! Nem tudom, mi van velem amúgy, de valahogy nagyon belesüllyedtem valami mocsárba. Amúgy a mindennapokban az zavar a legjobban, hogy nincs barátnőm, és olyan, mintha ezen nem bírnék változtatni. Egyetemre ugyanis szinte mindenhova be tudok jutni, ha igazán akarom, de ez az egy dolog az életemben, ami még sosem sikerült puszta akarással. Nem tudom, mit kéne tennem.
Most jelentkezhetek pl. bioszra, de mi van, ha ott se érzem jól magam? Vagy ha nem fogom bírni? Elég régóta nem foglalkoztam vele ugyanis, sőt, érettségit se tettem (ami utólag nézve őrültség volt). Nem tudom, hogy ennyi idő alatt fel tudok-e akár a középre készülni. Se azt, hogy mit szólnának a szüleim, ha 2. év végén megint váltanék. Viszont egyet tudok, a jelenlegi helyemet utálom. Soha nem éreztem azt, hogy én ebben akarnék majd dolgozni. Csak azért nem hagytam abba eddig, mert elkezdtem, semmi másért. Már egy éve ott kellett volna hagynom.
válasza:Én azt mondom, hogy egyszerűen butaság olyanra még több időt elpazarolnod, ami nem érdekel, nincs hozzá motivációd, és talán még túl nagy haszna sincs. Bár a saját jövődet tekintve az elsődleges, hogy olyasmit csinálj, amit szeretsz is csinálni. Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy olyan szakra mennek, amihez nincs kedvük, nincs motivációjuk, csak valamiért - általában mások unszolására - mégis belevágnak. Aztán jobb esetben időben váltanak, rosszabb esetben elszúrnak 5 évet, és lesz a kezükben egy olyan diploma, ami mögött nulla motiváció van, és amivel szívük szerint soha semmit nem is kezdenének. Aztán jobb esetben újabb 5 évet eltöltenek azzal, hogy szerezzenek egy olyan diplomát, amihez kedvük és motivációjuk is van, kevésbé jó esetben elhelyezkednek más területen, értelemszerűen valami olyan munkakörben, ahová nem szükséges a diploma, vagy rosszabb esetben a megszerzett diplomájuknak megfelelő munkakörben kezdenek el dolgozni, amit nagyon valószínű, hogy nem szeretnek meg, és nem ritkán undorral csinálnak. Ennek korai kiégés, és sok esetben depresszió lesz a vége.
Tényleg megéri?
"Amit elkezdtél, azt fejezd is be". "Ha már elkezdted, ne hagyd abba, mert időpocsékolás lenne".
Szép elvek, csak kár, hogy pont ezek rontják el az ember jövőjét.
Miért ne lehetne váltani, ha az ember meggondolja magát? Csak mert holmi begyepesedett elv szerint végig kell csinálnod, amit elkezdtél? És mire mész vele? Egyenes út a boldogtalansághoz. Elszúrni 5 évet (meg egy valag pénzt, mert még államilag tűmogatott képzésen is egy csomó mellékes költség van, illetve 10 államilag finanszírozott félévet) olyasvalamire, amit utálsz, csak azért, mert már belekezdtél? A legnagyobb hülyeség.
Csináld azt, amit szeretnél! Még akkor is, ha annak nincs olyan jól hangzó neve, mint a mostani szakodnak. Nem ez számít, hogy milyen trendi, jól hangzó szakmád van. Egy munkáját szerető asztalosnak sokkal boldogabb az élete, mint egy munkáját gyűlölő mérnöké.
Nem az a bölcs, aki mindent mechanikusan végigcsinál, amibe belekezdett, és nem is az, aki mindig elsőre jól dönt. Hanem az, aki fel tudja mérni, ha rossz úton jár, és ki tudja javítani.
Megpróbálom leírni, hogy néz ki ez belülről, a fejemben: pl. most ott van a biológia. Gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem, állandóan állatos könyveket olvastam, imádtam mindig is a nemzeti parkokat, ismerőssel sokat kirándultunk, stb. Megvan az érdeklődés. Most ha eldöntöm, hogy akkor én bioszra megyek az ELTE-re, akkor rögtön megszólal egy hang a fejemben, hogy ez most honnan jött, ha eddig másfelé törekedtem. Meg hogy hogy fogom ott magam érezni, ha egyszer otthagyok valamit, amibe már ennyi energiát fektettem. Meg hogy mi van, ha nem is fog menni. Valóban akarom egyáltalán? Fogom tudni bírni? Mi van, ha csak elképzelem, hogy jó lesz, de valójában tökre nem nekem való?
Az a baj, hogy a szüleim állandóan azzal jönnek, hogy csak nehogy az legyen, hogy a végén nem lesz semmi a kezemben. Mert ismerünk egy srácot, akivel pontosan ez történt. Egy igazi zseni volt, a kisujjából kirázott mindent, sorra nyerte a versenyeket, de aztán valahogy nem csinálta az egyetemet. És most végül is érettségivel dolgozik valahol. Ettől félnek a szüleim, és bár ne jönnének mindig ezzel, mert átragad rám is a félelmük.
válasza:Megjegyzem, én nem azt mondtam, hogy amit elkezdett, fejezze be. Én világéletemben képtelen voltam olyasmit csinálni, amihez nem volt motivációm. (persze a "motiváció" néha az "add uram, hogy az élet nehogy még ennél is szxrabb legyen")
Az egészségesen adagolt 'lustasággal' is az ember könnyen jobban járhat, mind ha szegény hülye módjára bármit bevállal a majdani magas elismerés/jutalom reményében.
Még azt se mondom, hogy ha k&@{#a erősen azt érzi, hogy váltani kell, akkor ne tegye akkor is, ha f&@{ja sincs, hogy hogyan, merre aztán.
Én csak azt mondom, nekem is baromi jól jött, hogy azért átnyomtam magamat egy papíron, még akkor is, ha akkor nem láttam értelmét. Attól függően, hogy mekkora káosz van az ember fejében, még visszatérhet/rajongani kezdhet olyan témákért, amik anno untatták. Illetve, ahogy mondtam, vannak szxr egyetem, király (adott diplomát igénylő) meló témák is.
Én úgy látom, a kérd. aránylag entellektüellll alkat, szóval gondolom fájdalma nem lesz belőle ha rátok hallgat.
Na mind1, nem akartam visszatérni a témába csak megkerestek.
"Én úgy látom, a kérd. aránylag entellektüellll alkat, szóval gondolom fájdalma nem lesz belőle ha rátok hallgat. "
Ezt pontosan hogy érted? Mi az összefüggés?
Őrülnék, ha válaszolnál, érdekel a véleményed!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!