Menhelyek miért csak benti tartásra adnak örökbe kutyát?

Mert a legtöbb menhely nem alkalmaz szakembereket, és az utca embere úgy gondolja, hogy a kerti kutya = biodíszlet. Ez egy rossz, berögzött gondolkodásmód, aminek nem azt mondom, hogy nincs alapja, de rengeteg benti kutya is el van hanyagolva, annak ellenére, hogy a kötelező köröket megteszik vele.

Sokszor egyáltalán nem a fajtának megfelelő otthon és gazdát keresik a jelölteknek.

Köszönd az átlagprolinak, akinek a kinti tartás azt jelenti, hogy ki van lökve a kutya az udvarra, kap napi egy adag maradékot meg egy tálka vizet, amúgy meg rá sem néznek. Rosszabb esetben még láncra is verik, mondván hogy szökik (na vajon miért szökik a szerencsétlen, tán nem azért, mert nem foglalkoznak vele?). Még rosszabb esetben még le is betonozzák a kutya területét, mert nehogy már a kertet sz@rja össze, vagy kitapossa a pázsitot, vagy felássa a kertet (ismét, vajon miért teszi ezt a kutya, csak nem azért mert…).

Sajnos a magyar állattartó mentalitás nincs még azon a szinten, hogy magától értetődő legyen, hogy a kutya egy társas lény, akinek szüksége van a családdal való kapcsolatra. Nem csak ímmel-ámmal, amikor a “gazdinak” éppen eszébe jut, hanem folyamatosan.

Soha nem fogom elfelejteni a szomszédomat, aki anno kapott ajándékba egy idős, kistestű kutyát valami rokonától. Az ötlet az volt, hogy legyen társasága a szomszédnak, miután a felesége lelépett a gyerekekkel, ráadásul a kutyának is új otthon kellett, mert allergia alakult ki az eredeti gazdinál. A kutya egész életében ahhoz volt szokva, hogy együtt él a családdal, dajkálják, simogatják naphosszat, napi 3x sétáltatják. Erre ez vadállat képes volt ezt a kutyát másfél méteres láncra kötni a kertben, lakattal (!) rögzítve a nyakához, mert még egy kib@szott nyakörvet is sajnált attól a szerencsétlen állattól. A kutyával való foglalkozás kimerült annyiban, hogy amikor napi egyszer úgyis le kellett hajolni hozzá a tálkával, végigsimított egyet a fején. Miután a szomszéd nem hagyott magával beszélni, szóltunk a rokonnak, akitől kapta a kutyát. Az látva a siralmas körülményeket, visszakérte a kutyát, mire föl a szomszéd közölte, hogy a kutya most már az ő tulajdona, amivel azt csinál amit akar. Ha akarja láncra veri, ha akarja elteszi láb alól. Csak a mihez tartás végett, ez nem valami falusi cigány volt, hanem öltönyös, magasan képzett mérnök, Mercédesszel és milliókkal a bankszámlán. Végül az éj leple alatt kellett szó szerint kimenteni a kutyát.

Én egész életemben úgy voltam,hogy saját kutyát menhelyről fogok örökbe fogadni. Nos, ami ott megy, azok alapján más megoldást fogok keresni.

A feltételrendszerük nevetséges, és lassan az állatokhoz való hozzáállásuk is, ez,hogy zárd be egész életére az állatod a lakásodba. Arról nem is beszélve,hogy ki akarná fanatikusoknak megadni a személyes adatait,akik bármikor zaklathatják? Szerintem lassan már kijelenthető,hogy az sem normális,aki menhelyről fogad örökbe.

“ Hiába töröltettétek a válaszomat, akkor is jogos a kérdésem: Mit tud csinálni velem a menhely, ha kicsukom a kutyát? Na?”

Tökéletes, ennél jobb válasz nem is érkezhetett volna a kérdésedre kérdező. Így már érthető, miért kell extrém követelményeket szabni az örökbefogadáshoz? Valahogy ki kell szűrni az ilyen “lényeket”. Aki képes és hajlandó több százezret fizetni egy tenyésztőnek egy kutyáért, az feltehetően megbecsült társként tekint a kutyára, ott ez a szűrő. A menhelynek más módszert kell találni, mert senkinek nincs a homlokára írva, hogy azért kell menhelyes kutya, mert segíteni szeretne egy elesett élőlényen, vagy azért, mert így akarja “occsón” megúszni. Sajnálatos módon előfordulhat, hogy olyanok is fönnakadnak a rostán, akik megérdemlik a bizalmat, de így még mindig jobb, mint ha egy ilyen kotonszökevény ebben az életben bármikor is élő állathoz jusson. Éppen elég aggasztó, hogy a szaporodását nem lehet legális keretek között megakadályozni…

19. Aha..., akkor a válaszod alapján, csak a TENYÉSZTETT eb értékes, a keverék nem, és csak a PÉNZES embernek legyen kutyája, mert az gazdag és e miatt 100%, hogy jó és felelős tulajd..., izé... GAZDIJA a kutyának?

És mi a határ? Havi 500-as fizu, amiből minden hónapban félreteszek 100-at az ebre?

Én párszor leírtam már ide, és szakmai fórumon is elmondtam, hogy engedélyhez kéne kötni az ebek tartását. MINDENHOL anyámba küldtek miatta!!! Állatorvosok mondták el, hogy akkor éhen döglenének, annyira kevés eb lenne.

Tetszik vagy sem, a pénz igenis egy szűrő. Nem az egyetlen, de azért az tagadhatatlan, hogy akinek telik a tenyésztőre, és hajlandó egy állatért mélyen a zsebébe nyúlni, az nem fogyóeszközként tekint az állatra.

“ válaszod alapján, csak a TENYÉSZTETT eb értékes, a keverék nem”

Az ellenkezőjét írtam. Mivel a menhelyes keverék pontosan ugyanannyira értékes, biztosra kell menni, hogy jó kezekbe kerül. Mivel a menhely nem fog százezreket elkérni, más eszközökkel kell biztosítani, hogy normális körülmények közé kerül az állat.

“ És mi a határ? Havi 500-as fizu, amiből minden hónapban félreteszek 100-at az ebre?”

Nyilvánvalóan ott a határ, hogy az állat egészsége biztosítva legyen, ne moslékon tengődjön, mert nem malac, és ne a gyakorin kérdezd, hogy nagy-e a baj, ha a kutya 3 napja még a vizet is kihányja, hanem állatorvoshoz viszed, még akkor is, ha drága mulatság, és ráadásul időkiesés is. Ezen a ponton csendben jegyzem meg, hogy erre való a kisállatbiztosítás, akkor nem havi 100000 pluszt kell számolni, hanem mondjuk fixen havi 5000-et, és cserébe nem ájul el az ember a komolyabb állatorvosi költségek esetén sem. Persze miről is beszélek, amikor az emberek többsége még magára sem kötne biztosítást…

“ Én párszor leírtam már ide, és szakmai fórumon is elmondtam, hogy engedélyhez kéne kötni az ebek tartását. MINDENHOL anyámba küldtek miatta!!! Állatorvosok mondták el, hogy akkor éhen döglenének, annyira kevés eb lenne.”

És ebből vajon mi következik? Csak nem az, hogy igazam van, amikor azt állítom, hogy a magyar állattartási kultúra még mindig a béka s.gge alatt van?