Kinek mi a véleménye arról, ha valaki az életét adja a testvéréért/gyermekéért/szüleiért/barátjáért?

"Itthon automatikusan az anyát mentik, de gondolkoztam azért előtte a dolgon, és arra jutottam, hogy a saját életem azért fontosabb nekem. Most viszont már 5 hónapos, és ő lett az életem értelme. Ő, és nem random bármilyen másik gyerek. Ha ő meghal, az én életemnek is vége, másik nem kell. Érte már bármikor feláldoznám magam."

És szerinted egy gyereknek van elönye abból, hogy anya nélkül nö fel, ahogy nagyobb lesz, hallgathatja, hogy miatta halt meg az anyja, stb?

Nem véletlen, hogy MINDEN kulturterületen az anyát mentik, nem a gyereket!

Szerintem ezek a dontesek igazan ott, eles helyzetben szuletnek meg. Konnyu most latolgatni meg tippelgetni, h kiket mentenek, de lehet veszhelyzetben teljesen mashogy dontenek.

Lehet, h maga az ismeretlen stresszhelyzet is olyan dolgokat muvelne velem, h nem ismernek magamra.

Ilyen szituacioban nem nagyon szoktak gondolkodni, inkabb osztonszeruen tortennek a dolgok.

"Tiszta szánalom, hogy nem vagy képes elgondolkozni dolgokon, hanem csak lököd a rosszindulatú szövegedet, pusztán azért mert más emberek képesek rá. És slusszpoénként már ki is viteleztek ilyet az életükben. Magyarul valósan, fizikálisan már meg is történt ilyen az életükben."

Segíts kérlek ezt értelmezni, mert nekem magas. Tehát azt állítod, hogy akik itt azt írják, hogy feláldoznák az életüket xy-ért, azok ezt a valóságban meg is tették? Akkor mégis hogy a búbánatban írnak most ide?

Vagy most megint jössz Jézussal? A többségnek ő max.egy mitológiai figura, és mint ilyen, nem viszonyítási alap, bocsi.

Nem örülnék, ha bárki is az életét adná értem. A halál az élet része, ha pont rajtam a sor, meghalok.

És én se adnám az életem senkiért. A gyerekeimért se. Mindenki meghal egyszer.

Nincs még gyerekem, de én így gondolom:

Nem szeretném, ha a feleségem szülés közben meghalna "csak egy gyerekért".

De ha már tényleg megszületett, több hónapos vagy éves, akkor már teljesen mas helye van sz életemben, akkor már erősen elgondolkoznék azom, hogy "feláldozzam" magamat. Ha vannak testvérei jóval nehezebb a helyzet, mert akkor nem csak a feleségemnek+gyereknek kell a hiányomat elviselni, hanem a többi testvér is árván marad.

Plusz szegény gyereknek mekkora lelki nyomás lenne, hogy az apja érte halt meg.

Tehát összefoglalva nem lehet jó döntést hozni ebben, remélhetőleg sosem kell.

26F