A szulok hogy tudjak a gyerekeiket ugyanugy szeretni, ha teljesen mas egyenisegek?

Ez a dolog nem olyan, mint minden más? Úgy értem, nem minden ember egyforma. Van, aki jobban szereti az egyik gyerekét, de van, aki nem. Nem? Lehet az ember akármekkora pszichoszaktekintély, akkor sem lát bele az összes szülő lelkébe a világon, hogy ilyen kijelentéseket tegyen.

Valaki kérdezte, hogy miért jobb az, ha valaki nyíltan kifejezi ezt a különbséget a gyerekei közt. Szerintem azért, mert ha szeretettel kapcsolatban hazudsz, az a legkegyetlenebb dolog. Gondolj bele, az a gyerek, ember azért létezik, mert a szülője úgy döntött. És akkor kiderül, hogy az a személy, aki a világra hozta nem szereti annyira, mint a másik gyerekét.

Nem olvastam végig...

Az, hogy egyik gyereknek a személyisége, vagy adottságai, vagy nézetei, stb. szimpatikusabbak a szülőnek, azt azért nem kell összekeverni azzal, hogy jobban szereti esetleg !Az sem, ha egyik több foglalkozást igényel, mint a másik.

Ha megkérdeznék, melyiket választod, hogy legyen vége ma csak úgy, melyiket választanád ? Egyiket sem ! Itt van az, hogy a szereteted ugyanaz mindkettő vagy több iránt !

Egyébként van aki egyformán képes szeretni, és nem csak ezt hangoztatja. És sajnos van aki ki is mutatja, hogy nem egyformán tud szeretni !

Ez nem egy olyan kérdés, hogy egymást meg kellene győzködni, hanem látjuk, hogy micsoda különbség van ember és ember között, ami nem kell, hogy baj legyen.

Azért kimutatni nem fer egy szülőtől, hogy az egyiket jobban szereti. De a gyerekeknél szinte mindig van féltékenység, szóval az pedig, hogy ők mit mondanak egyoldalt olvasunk mindig, és nem igazán mérvadó. A tesó lehet ugyanezt mondaná.

SZerintem nem ugyanaz a két dolog. Egyformán szeretni, és másért szeretni. Mint gyerekünk én is másokért szeretem őket nem ugyanazért a dolgokért, mégis ugyanazzal a szeretettel .

Aki viszont úgy nőtt fel, hogy kimutatták nála, hogy különbség van szeretet között őt nagyon sajnálom ! És remélem levonja a következtetést, és vagy egy gyereke lesz, vagy több, és nem mutatja ki, ha érzelmei nem egyenértékűek gyermekeivel szemben !

Szerintem ha egy anya különbséget tesz, hogy "a kisfiam azért szeretem jobban mert" vagy "a nagyobbik lányom azért szeretem jobban mert", az nekem nem anya. Azt aláírom,hogy minden gyerek különböző személyiség,mindegyikhez idomulni kell... de ettől még nem teszek különbséget a gyermekeim között.

Egy anya nem szereti az egyik gyerekét jobban,mint a másikat! Akkor mégis mi az Istennek szült?!!! Kérdem én,ha nem tudod mind a két gyerekedet ugyanANNYIRA szeretni, akkor minek szültél két gyereket? Milyen az,amikor ki mered mondani,hogy az egyik gyermeked JOBBAN szereted,mint a másikat?Undorító,komolyan mondom. Jöhet nekem akárki mindenféle pszichológiai ismerettel,mert akármilyen szokással,élethelyzettel,ezeket le lehet húzni bátran a toaletten! Abba nem gondol bele egyik nagyokos sem,mit érezne az a kisgyerek,ha tudná,hogy anya a tesót JOBBAN szereti,hát ez undorító,le meritek írni és még meg is vagytok elégedve? Szégyelljétek magatokat,hogy ilyesmit ki mertek mondani,vagy érezni mertek! Egy gyerek,két gyerek,három gyerek,nyolc gyerek,rohadtul mindegy! A gyerekeimet UGYANANNYIRA szeretem, teljesen mindegy,hogy ki milyen személyiség.Ugyanannyira vagyok szerelmes beléjük,ugyanannyira védem meg őket, ugyanúgy odaadom az életem értük.Ez a véleményem.

Undorodom azoktól, akik különbséget tesznek a szeretetben. Lehet másképp szeretni, de a szeretet mértékének attól még változnia nem lehet,egyenlőnek kell lenni. Egyszerűen felfordul a gyomrom attól, amikor valaki leírja, hogy jobban szereti a gyerekét a másiknál. Komolyan azt hiszitek a gyerek nem érzi? Áhh, felháborító :(

És felnőtt ember vagyok,nem tini,aki nem fogja fel,hogy teljesen normális dolog ha szeretetben teszel kivételt a gyerekeid között.

"Undorodom azoktól, akik különbséget tesznek a szeretetben. Lehet másképp szeretni, de a szeretet mértékének attól még változnia nem lehet,egyenlőnek kell lenni. Egyszerűen felfordul a gyomrom attól, amikor valaki leírja, hogy jobban szereti a gyerekét a másiknál. Komolyan azt hiszitek a gyerek nem érzi? Áhh, felháborító :(

És felnőtt ember vagyok,nem tini,aki nem fogja fel,hogy teljesen normális dolog ha szeretetben teszel kivételt a gyerekeid között."

SZÍVEMBŐL SZÓLTÁL,KÖSZÖNÖM!

Na nekem pont két ellentétes jellemű gyerekem van, az egyik gyors észjárású, baromi jó a humora amin sokat röhögök, de felületes, kapkodó. A másik lassú (hát nem lesz belőle atomfizikus, az tuti), de alapos, nagyon tehetségesen rajzol és olyan bújós-cicás. Az egyik házias, a másik uralkodó típus, aki eléri hogy kiszolgálják.

De mind a kettőt egyformán szeretem, nem tudnék különbséget tenni közöttük. Persze vannak időszakok (totyogós, dackorszak, stb), amikor az egyikkel vagy másikkal több a gond, a vita, de szerintem a szeretet ugyanaz marad, és nem hiszem hogy ez mérhető.

" Nem olvastam a kommenteket. A válaszom az hogy sehogy. Nem lehet két embert ugyanúgy szeretni. Lehet ugyanazt megadni neki anyagilag, de ugyanúgy szeretni nem. Nekem két fiam van. A kisebbet jobban szeretem. Sokkal közelebb áll hozzám, totál rám hasonlít, nagyon jól kijövünk. A nagyfiamat is szeretem, de nem jövök ki vele olyan jól, mert mások vagyunk nagyon. Ebből még soha nem volt különösebb probléma. Annyi,hogy nem hangoztatom senki előtt ezt. Én is éreztem kiskoromban hogy a nővéremet jobban szereti anyám, apám meg engem csípett jobban. Van ilyen, nem a világ vége. Szerintem senkinek ne legyen lelkiismeretfurdalása ha nem tudja ugyanúgy szeretni a gyerekeit. A lényeg hogy szeresse mindet."

Szégyelld magad,hogy ezt le mered írni,és gondolj bele a másik fiad helyzetébe,mit érezne,ha ezt olvasná.Én a helyedben nem lennék büszke magamra,ez undorító.

Nem a világ vége? Esküszöm a gyomrom forog egyesek szövegétől. Egyáltalán nem elfogadott egy normális ember értékrendjében ez. Ha ezt egy olyan apa vagy anya előtt mondod, aki tudja teljesíteni a legminimálisabb dolgot, vagyis egyenlőként szereti a gyerekeit,az kb. elhányja magát. Ha az ismerősi körben kiderülne,hogy van ilyen ember SENKI nem beszélne vele onnantól kezdve, aki eddig a barátja volt.

Annyira örülök, hogy nem olyan szüleim vannak, mint akik ide írogatnak. Komolyan mintha nem a valóságot olvasnám, hanem egy torz tükörképet,és akkor valaki ezt hívja természetesnek.