A szulok hogy tudjak a gyerekeiket ugyanugy szeretni, ha teljesen mas egyenisegek?

"Annyira örülök, hogy nem olyan szüleim vannak, mint akik ide írogatnak. Komolyan mintha nem a valóságot olvasnám, hanem egy torz tükörképet,és akkor valaki ezt hívja természetesnek."

TELJESEN EGYETÉRTEK!Aki ilyet le mer írni,az nem anyának való,az ne szüljön gyereket. Komolyan én csak a srácokat sajnálom,vajon mit éreznének,ha tudnák,hogy anya a tesójukat jobban szereti? Hát undorító egy érzés,még nekem is,pedig édesanyám azt mondta,mikor megkérdeztem tőle,hogy mit gondol a témáról,hogy Ő egyformán szeret minket,mert a gyerekei vagyunk. Azt mondta, ez a normális,a természetes... mert az öcsémért is odaadná mindenét,és értem is,ugyanúgy,tök mindegy,hogy én vagyok az első gyereke,vagy hogy az öcsém már nem annyira anyás,mint régen...

Egyébként meg "anyukák",aki ide le merték írni,melyik gyereküket szeretik jobban,én a helyetekben qrvára eltanakodnék. Nem kell kiborulni meg lázadni,egy pillanatra gondoljatok csak bele a "nem annyira szeretett" gyerek helyébe,vajon hogy érezne? Vajon hogy esne neki? Komolyan mondom,a gyomrom összeszorul tőletek,ez egyenesen undorító.

Az én gyerekeim még kicsik 4 és 6 évesek, de el nem tudom képzelni nem egyforma érzelemmel, szeretettel szeretni őket. A fiunk olyan, mint én, a kislányunk apjára hasonlít jobban, belsőre külsőre. De ez nem jelenti, hogy pont a fiamat, akkor jobban szeretem,mert olyan, mint én, vagy épp a tesóját, mert épp ő más.

Ha az egyikük bajba kerülne később és nehézkes lenne vele - mos még el sem tudom képzelni, hogy azért mert arra volt hajlama, kevésbé szeressem. Többet kellene vele foglalkozni valószínűleg, segíteni neki kijönni a matyijából, de ez nem azt jelenti, hogy most meg épp ezért őt szeretném jobban.

Ma belegondoltam az egyik válaszoló gondolatába, hogy a szüleinket sem egyformán szeretjük. Az igaz, nem ugyanazokért a dolgaikért szeretem őket, mert egész mások, de mégis odajutottam, a szeretetem ugyanakkora mindkettőjük felé. Mindkettőnek vannak jó jó jó oldalai, és mivel emberek, hibái is, sőt van ami nekem tetszik, vagy nem tetszik bennük. De ettől ugyan még egyformán szeretem őket. Ezt onnan is tudom, ha választanom kellene, döntésképtelen lennék.

"75%-os" vagyok,nem,nincs gyerekem, de nekem egy gyerek szent...és szeretnék is kisbabát pár éven belül. Egyszerűen undorító olvasni,amikor egy anya le mer írni egy olyat,hogy "az egyik gyerekem jobban szeretem", az ilyen ne szüljön inkább,mert azzal fájdalmat okoz a kevésbé szeretett kicsinek. Nekem ne magyarázza meg senki,hogy bizonyára azért gondolom így,mert nincs gyerekem, ne mondja senki,hogy ez így működik,hogy nem tudsz két gyereket szeretni ugyanúgy...egy fenét nem! Az előző válaszoló írta: nem tudna választani kettejük között,és itt van a lényeg. Ha gyermekeim lesznek, akkor biztos vagyok benne,hogy akár 2,akár 3,mindegyiket "másért" fogom szeretni, a kis egyéniségükért. Tök mindegy lesz,hogy az egyik bűn rossz,a másik meg anyás...mindegyik az én vérem lesz,az én kicsim, innentől kezdve az anyai szeretet automatikusan megoszlik. A szüleimmel szemben is ezt érzem: nem tudok választani kettejük közül,egyformán imádom őket.

Ez a szerény véleményem,nem kell elfogadni,de ettől még undorral olvasom azoknak az "anyáknak" a kommentjeit,akik az egyik srácukat jobban szeretik.

Előző vagyok.

De nem csak kisgyerekekről van szó. Igazából nem is lehet felső korhatárt megállapítani, bár nyilván egy huszonévesnek nem esik annyira rosszul , mint egy gyereknek.

2.5 és 1 évesek a gyerekeim.

Azt hiszem, egyiket sem szeretem jobban vagy kevésbé mint a másikat, DE másképp szeretem őket. Mert nagyon is különböznek és másfajta lelki törődést igényelnek.

Számomra magától érthetődő és feltétel nélküli a szülői szeretet... hiába hasonlít - vagy éppen nem - külsőleg vagy belsőleg rám az egyik, vagy hiába jobb természetű a másik. El sem tudom képzelni, hogy ha pl valami betegség miatt, vagy válsághelyzetben választanom kéne közülük, melyiket választanám. Ugyanúgy meghalnék bármelyikükért gondolkodás nélkül, ha ezzel kiválthatnám az életüket, de most így nagy hirtelen nem tudnám megmondani, hogy ha választanom kéne, melyikük legyen az.

mindkettő egy csoda, imádom őket, de nagyon is különböznek és bár ugyanannyira de nem ugyanúgy szeretem őket. És ez így is van jól szerintem, hogy mindkettő azt a fajta minőségi törődést kapja, amire vágyik és szüksége van.