Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Igaza van a férjemnek, és...

Igaza van a férjemnek, és nekem ezt a viselkedést kötelességem tolerálni?

Figyelt kérdés

A férjem hat és fél éves gyereke enyhén szólva is neveletlen. Amikor itt van nálunk, próbáljuk emberi viselkedésre szoktatni, évek alatt minimális eredménnyel.


Tegnap is (szokás szerint) kiborult a bili. A gyerek képtelen megjegyezni, hogy ne mászkáljon mezítláb, vegyen papucsot. Este is rohangált ész nélkül, megkértem hogy vegye fel a papucsát (ez a kérés naponta legalább 20szor elhangzik). Mintha meg se hallotta volna, jött-ment tovább mezítláb. Amikor leült, megkérdeztem, hallotta-e, amire kértem. Mondta hogy igen, de arra már nem volt hajlandó válaszolni, hogy akkor miért nem fogadott szót.


Próbáltam a lelkére beszélni, hogy de illene szót fogadni, vagy legalább válaszolni, ha kérdezik. Semmi reakció, azon kívül, hogy a kiselőadásom közben az illendő viselkedésről elkezdett pimaszul belevigyorogni a képembe. Mondtam, hogy ezt így nem kéne, legalább ne röhögjön már ki. Erre még jobban röhögött, mire elszakadt nálam a cérna, és felemeltema hangomat.


Reakcióként elkezdett valami látványos műsírást nyomni. Látszott hogy mű, mert amint elfordítottam a fejemet, abbahagyta, ha visszafordultam megint bőgött. A megbánás szikrája nem látszott rajta, és amikor ezt szóvá tettem, már a műsírás közben is röhögött a képembe. Amikor lenyugodott, az apja megkérdezte, hogy mégis miért csinálta ezt, mire szintén röhögve letagadta az egészet, közölte hogy ő aztán nem nevetett.


Ezen a ponton mondtam neki, hogy oké, akkor menjen a szemem elől, fürdés, alvás, ne is lássam. El is indult, foghegyről még odavetve, hogy "jó, de akkor nem veszek papucsot".


Miután elaludt, szóvá tettem a férjemnek, hogy esetleg nem ártott volna valamilyen büntetést adni a gyereknek ezért a viselkedésért. A férjem persze elkezdte őt mentegetni, hogy de biztos nem engem nevetett ki, csak eszébe jutott valami vicces, meg hogy nem szándékosan nevetett. És odáig fajult ez a vita, hogy a férjem azt mondta, nekem kellene az emberi társadalom elvásársainak megfelelően viselkednem (nekem és nem a gyereknek, jó vicc).


Végül, mivel már évek óta ez megy, hogy pofázunk a gyereknek, és ő magasról tesz rá, mondtam hogy én nem kívánok tovább ebben részt venni, esetleg azokon a napokon, mikor a gyerek jön, én elmegyek itthonról, mert egyszerűen képtelen vagyok tovább tolerálni a tenyérbemászó modorát. És a férjem megsértődött, valamint közölte hogy ezt nem tehetem meg, mert nekem kutya kötelességem a gyerekét elviselni.


Azt aláírom, hogy el kell fogadnom, hogy van egy gyereke, aki időt tölt nálunk, ezzel nincs is gond. De nem hiszem, hogy az ilyen ocsmány viselkedést (és ez már a sokadik húzása volt) el kellene tűrnöm. És én nem látok más megoldást, mint hogy elkerülöm nagy ívben a kölyköt, ha már se a szép szó, se az ingerültebb hangnem nem használ, büntetést meg nem kap. De a férjem hallani se akar róla, hogy hétvégékre elhúzzak itthonról.


Ti mit gondoltok?



2015. júl. 14. 08:07
1 2 3 4 5
 1/50 anonim ***** válasza:
30%

Elég idegbeteg vagy!


Miért kellene a gyereknek papucsot hordania, ha nem szereti?

Ennek MI ÈRTELME van?!?!?!?


Ha legalább valami tényleg komoly viselkedési probléma lenne vele, megérteném, hogy ilyen hisztit csapsz,de ilyen piti dolgot így felfújni!!!!!


Nagyon sok ember utálja a papucsot, szeret mezitláb lenni. Ez egészséges is meg kényelmes is.


A férjed helyében már rég kirúgtalak volna, ha ennyire utáltos vagy a gyerekéhez.


Emellett fogalmas sincs, hoyg mi a normális egy 6 éves gyerek viselkedésében.

2015. júl. 14. 08:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/50 A kérdező kommentje:

Az az értelme kérlek, hogy egyrészt hideg időben, ősszel, télen felfázik mezítláb, másrészt pedig amikor jó idő van, akkor is összeszedi a piszkot, mocskot az udvarról, erkélyről, behozza a lakásba, és a koszos lábát felrakja az ágyra, kanapéra, stb.

Egyébként nem is feltétlenül a papucs a lényeg, hanem hogy vannak szabályok, és ő nem tartja be őket. Se szép szó, se kérés, se kiabálás, se semmi nem hat, és mellé még szemtelen is.

2015. júl. 14. 08:21
 3/50 anonim ***** válasza:
68%
Hát én nem kérdezném meg tőle,miről akar hallani.Mennék,ők meg boldogítsák egymást..Mit foglalkozol vele nem húz papucsot.Ha elesik,felfázik az is az ő baja.Nem neked fog fájni.Majd tanul a maga kárán.Nem kötelességed elviselni a gyerekét.
2015. júl. 14. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/50 anonim ***** válasza:
75%
Nem vagytok egyszerű helyzetben. Se te, se a férjed, se a gyerek. A gyerek azért nem, mert amikor nálatok van, meg kell élnie, hogy apa egy másik nénivel él, aki nem anya. Pedig ő nyilván nagyon szereti mindkét szülőjét. Arról nem is beszélve, hogy sokkal kevesebb időt tud tölteni az apjával, mint amennyire szüksége lenne. Amikor együtt vannak sem biztos, hogy minőségi időt töltenek együtt, hiszen ott vagy a férjednek te, és gondolom azért téged sem hanyagol el, amikor nálatok van a fia. Röviden és tömören a gyerek szeretethiányos, az apja figyelmét próbálja felkelteni a viselkedésével. És akármilyen hülyén hangzik, ő annak is örül ha összeszidják, mert legalább akkor rá irányul a figyelem. A férjednek a legnehezebb, mert két part között lebeg: igazat adjon neked, és büntesse meg a gyerekét, akit nyilván nagyon szeret és hiányzik is neki, vagy hagyja rá a gyerekre a viselkedést és ezzel bántson meg téged és gerjesszen feszültséget. Aztán ott vagy te, aki kéthetente vagy nem tudom mennyi időnként megkap néhány napra egy lelkileg sérült gyereket, akivel bizony nem egyszerű a dolgod, mert ő ha tudat alatt is, de arra vágyik hogy ezalatt az idő alatt amíg nálatok van, az apja csak vele foglalkozzon. Nálunk hasonló a helyzet, csak a párom lánya már 13 éves. Először én is azt mondtam, hogy oké, én ebből kivonulok, ha jön a gyerek én arra az időre elmegyek. De nem, nem ez a megoldás. Mi azóta ráhagyjuk a hülyeségeit(persze ésszerű határokon belül). Nem vesz papucsot? Nyelek egyet és ráhagyom. Ne vegyen, majd jól felfázik és tanul belőle. Szerintem próbálj nagyvonalúbb lenni, próbáljátok ráhagyni a dolgokat. Ha elmész otthonról, elveszíted a tekintélyed a gyerek előtt(elkönyveli hogy ő nyert), a párodat pedig cserben hagyod, aki valószínűleg ugyanolyan tanácstalan ebben a helyzetben és a te segítségedet várja.
2015. júl. 14. 08:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/50 A kérdező kommentje:

#3 és #4,


köszi a válaszokat, lehet hogy igazatok van. De mondom, nem épp a papucs-témára akartam kihegyezni a dolgot, hanem hogy valamire (bármire) megkérem, le se sz@rja, és amikor ezt szóvá teszem, még simán képenröhög. És a férjem nem bünteti meg, nem szól rá, őt mentegeti, és azt mondja, hogy nekem márpedig ezt kötelességem eltűrni. Én azt gondolom, hogy így is sokkal többet elnézek a gyerekének, mint a sajátomnak tenném. Az én gyerekem az ilyen viselkedésért tutira egy pofonnal lett volna gazdagabb.

2015. júl. 14. 08:31
 6/50 anonim ***** válasza:
79%
A lhiszem, hogy idegesít, de.... Ha nem veszi fel a papucsot, nem veszi fel. Nekem 4 gyerekem van, és állandó téma a papucs.... Van papucs, mamusz, Thomasos, Hello Kittys..... Kimennek az udvarra is mezítláb.Egy időben szóltam, de esélytelen. Ha forró a beton, jajjgat, mondom így jártál, én szóltam.....
2015. júl. 14. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/50 anonim ***** válasza:
32%
én a helyedben fognék egy vastag szigetelőszalagot, és körbetekerném a lábán a papuccsal együtt. Majd megtanulja. Ha le akarja szedni, fájni fog neki nagyon.
2015. júl. 14. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/50 anonim ***** válasza:
42%

Természetes, hogy a kiskorú gyermekét mentegeti egy felnőttel szemben, aki nem tanúsít szeretetteljes viselkedést azzal a gyerekkel.

Ha ennyire zavar, hogy valamit bepiszkít a koszos lábával (te írtad!), akkor kérd meg rá udvariasan, hogy takarítsa le.

Hasonló helyzetben a gyermekemet választanám az apa helyében, hiszen őt valahol cserbenhagyta azzal, hogy nem él vele és nem látja a mindennapjait. Az asszony lecserélhető (a gyermek anyjával is megtette), de a gyermek nem.

Felesleges dominanciaharcot folytatnod. A gyermek fontosabb kapcsolat , mint az épp aktuális barátnő.

A röhögésről meg annyit, hogy én is szoktam kínomban nevetni.

A 4. hozzászóló nagyon jól leírta, mi a helyes eljárás.

Sejtem, milyen nehéz ez a helyzet neked, de ha fenn akarod tartani a párkapcsolatot, éld bele magad a gyerek helyébe.

Gondolom, szeretni nem tudod, ezt érzi, és erre reagál így.

Egy papucs nem a világ. Nem te fogod ápolni, ha beteg lesz.

2015. júl. 14. 08:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/50 anonim ***** válasza:
69%

A papucsra: ha nem veszi fel, akkor nem veszi fel. Emiatt felesleges köröket futni. Ha beteg lesz, belelép valamibe akkor intézze el az apja. Ha valamit összekoszol, takarítsa le az apja. Ezt beszéld is meg a férjeddel amikor a gyerek nincs ott, nyugiban.


A többire nem írtál példát, de kb ugyanezt javaslom.

Mi együtt vagyunk a férjemmel és nekem ez a "taktika" jött be. Nem baj, hogy a gyerek az ágyban eszik? Rendben, de én ugyanolyan tisztán akarom találni az ágyat mint ahogy reggel bevettem. Nem baj, ha nem veszi fel az előkét? Nem hát, apuka is tud áztatni, kézzel mosni.


Nem kell elmenned otthonról, sőt, azzal szerintem csak a kapcsolatotoknak ártasz. De nem is neked kell ellátni olyankor a gyereket, takarítani utána, játszani vele.

2015. júl. 14. 08:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/50 A kérdező kommentje:
Rendben, de arra, hogy képen röhögött és letagadta, még senki sem mondott semmit. Nem vagyok hajlandó ezt eltűrni, mi a megoldás az ilyen viselkedésre, ha nem az, hogy lelépek?
2015. júl. 14. 08:54
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!