Igaza van a férjemnek, és nekem ezt a viselkedést kötelességem tolerálni?
A férjem hat és fél éves gyereke enyhén szólva is neveletlen. Amikor itt van nálunk, próbáljuk emberi viselkedésre szoktatni, évek alatt minimális eredménnyel.
Tegnap is (szokás szerint) kiborult a bili. A gyerek képtelen megjegyezni, hogy ne mászkáljon mezítláb, vegyen papucsot. Este is rohangált ész nélkül, megkértem hogy vegye fel a papucsát (ez a kérés naponta legalább 20szor elhangzik). Mintha meg se hallotta volna, jött-ment tovább mezítláb. Amikor leült, megkérdeztem, hallotta-e, amire kértem. Mondta hogy igen, de arra már nem volt hajlandó válaszolni, hogy akkor miért nem fogadott szót.
Próbáltam a lelkére beszélni, hogy de illene szót fogadni, vagy legalább válaszolni, ha kérdezik. Semmi reakció, azon kívül, hogy a kiselőadásom közben az illendő viselkedésről elkezdett pimaszul belevigyorogni a képembe. Mondtam, hogy ezt így nem kéne, legalább ne röhögjön már ki. Erre még jobban röhögött, mire elszakadt nálam a cérna, és felemeltema hangomat.
Reakcióként elkezdett valami látványos műsírást nyomni. Látszott hogy mű, mert amint elfordítottam a fejemet, abbahagyta, ha visszafordultam megint bőgött. A megbánás szikrája nem látszott rajta, és amikor ezt szóvá tettem, már a műsírás közben is röhögött a képembe. Amikor lenyugodott, az apja megkérdezte, hogy mégis miért csinálta ezt, mire szintén röhögve letagadta az egészet, közölte hogy ő aztán nem nevetett.
Ezen a ponton mondtam neki, hogy oké, akkor menjen a szemem elől, fürdés, alvás, ne is lássam. El is indult, foghegyről még odavetve, hogy "jó, de akkor nem veszek papucsot".
Miután elaludt, szóvá tettem a férjemnek, hogy esetleg nem ártott volna valamilyen büntetést adni a gyereknek ezért a viselkedésért. A férjem persze elkezdte őt mentegetni, hogy de biztos nem engem nevetett ki, csak eszébe jutott valami vicces, meg hogy nem szándékosan nevetett. És odáig fajult ez a vita, hogy a férjem azt mondta, nekem kellene az emberi társadalom elvásársainak megfelelően viselkednem (nekem és nem a gyereknek, jó vicc).
Végül, mivel már évek óta ez megy, hogy pofázunk a gyereknek, és ő magasról tesz rá, mondtam hogy én nem kívánok tovább ebben részt venni, esetleg azokon a napokon, mikor a gyerek jön, én elmegyek itthonról, mert egyszerűen képtelen vagyok tovább tolerálni a tenyérbemászó modorát. És a férjem megsértődött, valamint közölte hogy ezt nem tehetem meg, mert nekem kutya kötelességem a gyerekét elviselni.
Azt aláírom, hogy el kell fogadnom, hogy van egy gyereke, aki időt tölt nálunk, ezzel nincs is gond. De nem hiszem, hogy az ilyen ocsmány viselkedést (és ez már a sokadik húzása volt) el kellene tűrnöm. És én nem látok más megoldást, mint hogy elkerülöm nagy ívben a kölyköt, ha már se a szép szó, se az ingerültebb hangnem nem használ, büntetést meg nem kap. De a férjem hallani se akar róla, hogy hétvégékre elhúzzak itthonról.
Ti mit gondoltok?
válasza:
válasza:hát én amilyen drasztikus tudok lenni
simán lekevernék egy pofont neki ha ilyet beszólt volna ...
túlkép nem érdekelne de ha a gyerek nem alkalmazkodik akkor jönnének a szankciók ...
sarokba állás, tv elvonás, szobába küldés, saját kezű rendrakás
és valszeg a férjemet leüvöltöttem volna ha mentegeti !
ott van egy 4 hónapos kicsi azért kellenek a szabályok h neki is nyugis legyen az a pár nap !
válasza:@Claritasa
A pofon az egy nagyon rossz ötlet. A kérdező komoly bajba is kerülhet miatta.
Kérdező, nem vagy köteles eltűrni, de abba belegondoltál már, hogy bármikor adódhat olyan helyzet, ami miatt a gyermeket apukának kell nevelnie?
#33,
nem a gyerek ellen van kifogásom,hanem a viselkedése meg a semmilyen nevelése ellen. Ha esetleg olyan helyzet adódik, hogy hozzánk kerül, akkor bízom benne, hogy valahogy fogok tudni változtatni a viselkedésén.
De ez, ami most van, ez tényleg tarthatatlan állapot. Én mondtam azt is a férjemnek, hogy neveljük mi a gyereket, mert ennél az állapotnál még az is jobb lenne. De ő nem akarja, mondván hogy "úgyse vennék el az anyjától", meg "a gyerek szereti az anyját, akármilyen is", stb. Azt gondolom, én mindent megtettem, amit a türelmem engedett, és nem bírom ezt így tovább elviselni.
válasza:Nem, nem fogsz tudni változtatni a viselkedésén. Egyedül nem. Amíg a két szülő nem ugyanazt mondja és ugyanazon szabályok szerint játszik, addig a gyerek mindig pofátlan lesz azzal, aki erősebben akarná fogni, és a kisebb ellenállás irányába (apuka felé) fog húzni. Nem a gyerek a kulcs, hanem a férjed, aki egyszerűen NEM TUD gyereket nevelni. te pedig túlságosan súlyos ellenpontja vagy az apának a szigoroddal, az arcbamászós stílusoddal (nem kritika, csak nem tudom, hogy nevezzem). Így a gyerek viselkedése is extrém.
vagy jutsz valamire apukával és megegyeztek legalább egy pár minimáldizájn szabályban, amit a gyereknek be kell tartania (persze ezt vele is közölni kell), és ezt következetesen számonkéritek, vagy ez megy így tovább, akkor semmi nem fog változni. Az egyik szülő ehhez kevés.
válasza:nalunk van 2 mostohagyerek egy neveltgyerek 3 sajat.
egyik mostohagyerek velunk lakik evek ota.
Egy jo tanacs : nem a tied a gyerek ne neveld mert te leszel a gonosz mostoha
En igy intezem : szabalyokat elmondom nem engedelmeskedik apjanak szolok o fegyelmezi
Egy mondat eleg neki:szoljak apadnak?
erre a mondatra ugrik engedelmeskedik hiszen nem akar o se balhet
A lenyeg a gyerek taktikazik pontossan tudja apja nem neveli nem szol ra igy direkt huzza az idegeidet csak mert hatalma van.
En a helyedben kemenyen beszlenek az apjaval mert o a fokolompos
Ha ti ketten nem formaltok egy frontot a kutya megette az egesz kapcsolatot es a szuloi tekintetet is.
szelmalom harcot vivsz es mindenki jot rohog rajtad
A parod nelkul semmire nem mesz a gyerekekkel
Ott kezd a problema kezeleset
válasza:meg valami ": felfazni senki nem tud 3 dolog betegit meg bakterium virus vagy gomba pont
A felfazas megfazas stb oreganyank mesei
válasza:Nagyon le fogtok pontozni, de:
Nekem is hat és fél éves a gyerekem. Bizony jobban szeret idebenn mezítláb szaladozni, és ha siet vissza játszani, néha elfelejti lehúzni a vécét. Nem tudja mindig megindokolni, mit érez vagy milyen indokai vannak, és olykor szólni kell, hogy köszönünk másoknak.
Amit valószínűleg nem látsz, hogy ezek apróságok. A legtöbb hatéves ilyen. Rengeteg hatéves még ilyenebb. Láttam már hatéves csoporttársat emberkedni, verekedni, csúnyán beszélni, szándékosan kárt okozni, más cuccát elvenni. Ha tényleg csak ennyi gondotok van a gyerkőccel, akkor kár befeszülni.
Hogy pontosan érts: igazad van abban, hogy a nevelésre kell törekedni. De nem szabad ebből dominanciaharcot csinálni. A gyereket érdemes, amiben lehet, partnernek tekinteni. Nehezebbnek tűnik, főleg eleinte, mint tekintélyelven működni, de meghálálja magát.
Konkrétan a ti helyzetetekben úgy érzem (és hangsúlyozom: megértem a frusztrációdat, édesgyerek esetén is megérteném), a férjed túl lazán áll hozzá, te viszont túl mereven. Érdemes lenne együtt, az álláspontok közelítésével megkeresni az arany középutat.
válasza:Kérdező, amíg nem született saját gyereked, addig is utáltad ezt a kislányt?
Amit leírsz, az alapján ez egy átlagos gyerek.
Valószínűleg betolakodónak tartod tudatosan vagy tudat alatt a te kis családi idilledbe. Talán jó lenne felkeresned egy pszichológus szakembert.
Arra gondoltál már, mi lesz, ha az apa elunja a viselkedésedet, és elhagy? Hiszen az első gyerekét és annak anyját is magára hagyta. És ha majd a te gyerekeket terrorizálja a következő asszony?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!