Igaza van a férjemnek, és nekem ezt a viselkedést kötelességem tolerálni?
A férjem hat és fél éves gyereke enyhén szólva is neveletlen. Amikor itt van nálunk, próbáljuk emberi viselkedésre szoktatni, évek alatt minimális eredménnyel.
Tegnap is (szokás szerint) kiborult a bili. A gyerek képtelen megjegyezni, hogy ne mászkáljon mezítláb, vegyen papucsot. Este is rohangált ész nélkül, megkértem hogy vegye fel a papucsát (ez a kérés naponta legalább 20szor elhangzik). Mintha meg se hallotta volna, jött-ment tovább mezítláb. Amikor leült, megkérdeztem, hallotta-e, amire kértem. Mondta hogy igen, de arra már nem volt hajlandó válaszolni, hogy akkor miért nem fogadott szót.
Próbáltam a lelkére beszélni, hogy de illene szót fogadni, vagy legalább válaszolni, ha kérdezik. Semmi reakció, azon kívül, hogy a kiselőadásom közben az illendő viselkedésről elkezdett pimaszul belevigyorogni a képembe. Mondtam, hogy ezt így nem kéne, legalább ne röhögjön már ki. Erre még jobban röhögött, mire elszakadt nálam a cérna, és felemeltema hangomat.
Reakcióként elkezdett valami látványos műsírást nyomni. Látszott hogy mű, mert amint elfordítottam a fejemet, abbahagyta, ha visszafordultam megint bőgött. A megbánás szikrája nem látszott rajta, és amikor ezt szóvá tettem, már a műsírás közben is röhögött a képembe. Amikor lenyugodott, az apja megkérdezte, hogy mégis miért csinálta ezt, mire szintén röhögve letagadta az egészet, közölte hogy ő aztán nem nevetett.
Ezen a ponton mondtam neki, hogy oké, akkor menjen a szemem elől, fürdés, alvás, ne is lássam. El is indult, foghegyről még odavetve, hogy "jó, de akkor nem veszek papucsot".
Miután elaludt, szóvá tettem a férjemnek, hogy esetleg nem ártott volna valamilyen büntetést adni a gyereknek ezért a viselkedésért. A férjem persze elkezdte őt mentegetni, hogy de biztos nem engem nevetett ki, csak eszébe jutott valami vicces, meg hogy nem szándékosan nevetett. És odáig fajult ez a vita, hogy a férjem azt mondta, nekem kellene az emberi társadalom elvásársainak megfelelően viselkednem (nekem és nem a gyereknek, jó vicc).
Végül, mivel már évek óta ez megy, hogy pofázunk a gyereknek, és ő magasról tesz rá, mondtam hogy én nem kívánok tovább ebben részt venni, esetleg azokon a napokon, mikor a gyerek jön, én elmegyek itthonról, mert egyszerűen képtelen vagyok tovább tolerálni a tenyérbemászó modorát. És a férjem megsértődött, valamint közölte hogy ezt nem tehetem meg, mert nekem kutya kötelességem a gyerekét elviselni.
Azt aláírom, hogy el kell fogadnom, hogy van egy gyereke, aki időt tölt nálunk, ezzel nincs is gond. De nem hiszem, hogy az ilyen ocsmány viselkedést (és ez már a sokadik húzása volt) el kellene tűrnöm. És én nem látok más megoldást, mint hogy elkerülöm nagy ívben a kölyköt, ha már se a szép szó, se az ingerültebb hangnem nem használ, büntetést meg nem kap. De a férjem hallani se akar róla, hogy hétvégékre elhúzzak itthonról.
Ti mit gondoltok?
válasza:"Igen, erre nehéz mit tanácsolni. Max annyit, hogy ne maradj vele kettesben 10 percnél tovább."
Most sem kettesben voltunk, a férjem ott ült mellettünk. Látott, hallott mindent, és az volt a válasza, hogy "biztos nem direkt nevetett ki". Komolyan, mintha nem ugyanazt a mozit néztük volna. Ekkora elvakultsággal, elfogultsággal én már nem tudok mit kezdeni.
A gyerek időnként bepisil éjszaka (nem csak nálunk, hanem az anyjánál is, ott gyakrabban), mondtam a férjemnek hogy ki kellene deríteni az okát, akár lelki, akár fizikai, mert ekkora gyereknél ez már nem okés. Erre kiakadt, hogy mit képzelek, engem ez ugyan miért zavar...
válasza:Fentébb egy hozzászóló nagyon okosan írta le a dolgot: a gyerek figyelemre vágyik és te jel pill ezt megadod neki. A gyerekek nem h*lyék, nyilván érzékeli, hogy az apjával nem egy követ fújtok a nevelési kérdésekben (ami, hadd jegyezzem meg, nagyon veszélyes, mert ebből van az, hogy az egyik szülőt "aláássa" a gyerek a másikkal szemben).
Ha téged idegesít, azzal téged gyengít és az apja figyelmét is megkapja (meg úgy általában figyelmet).
Azt kellene kipróbálnod, hogy nem húzod fel magad, sőt látványosan tojsz mindenre (nyilván határokon belül). Ott vagy, megeteted, vigyázol rá, de nem szólsz a papucs, meg a pulcsi meg minden miatt. Ha mégis közbe kell lépned, szuperhiggadtan tedd, semmi hegyi beszéd, szónoklat, csak a szükséges dolgok hangozzanak el, a viselkedéséről ne említs semmit.
Ez a gyerek arcába mászás, amit írsz a kérdésben, amúgy sem túl célravezető, mert mulattatja őket az idegességed. Ha túl sok hűhót csapsz a dolgok köré, akkor ő irányít, márpedig ezt szeretné: irányítani az érzelmeket, az apját és persze téged. Ne add meg neki azt az örömet, hogy eléri nálad, amit akar, meg hogy állandóan ellentétet hegyez ki közted és a férjed közt.
válasza:Mi annak idején egy jó nagy pofont kaptunk,és tudjuk is az illemet,de ez a mai fiatalság egy semmire való léhűtő társaság lesz!!!
Tisztelet a kivételnek annak a pár gyereknek...
válasza:én simán bejátszanám h mikor jön a gyerek akkor megyek látogatóban máshova
hátha a férj felfogja amit mondasz neki...
ha egyedül marad a gyerekkel
mert jelenleg ö nem igen foglakozik vele csak te
gondolom neki ez a legegyszerűbb h majd te neveled a gyerekét amíg ott van
#16,
az a baj, hogy a férjem szerint ez így rendben van, mert "a gyerekek ilyenek". És nem fogja fel, hogy csak az ő gyereke ilyen, és ő is csak azért, mert nincs megnevelve. Ha a férjemen múlna, a gyereke boldogan, visítozva rohangászna a lakásban a kupleráj közepén, nem húzná le a wc-t, nem mosna kezet, utcai ruhában, koszos lábbal fetrengene az ágyban. Mert "jó az úgy", nem számít, csak érezze jól magát a gyerek. De már nem érdekel, tényleg az lesz a vége hogy lelépek, aztán randalírozzon csak a gyereke, nem bánom, csak ne lássam. Megnevelni úgysincs esélyem.
Ja igen: múltkor például megkértem a férjemet, hogy hozzon nekem egy kávét, mert nem tudok épp most kimenni érte. Erre a gyerek beszólt, hogy "azért nem tudsz kimenni, mert lusta dög vagy?".
Az apja meg heherészett ezen a beszóláson, hogy hát milyen vicces a gyerek. Szólnom kellett, hogy ez így nem pálya, velem nem beszélhet így a gyereke, és legyen szíves ezt közölni vele. Magától meg sem fordult a fejében, hogy ilyet nem kéne megengedni a kölyöknek.
válasza:Szinte érzem a tehetetlenséget. Együttérzek, kérdező. Egyébként ha a férjed az első ilyennél neked adott volna igazat, és pl ő is elküldte volna a gyereket a papucsért, akkor már nem is emlékeznétek arra, hhogy milyen volt előtte.
Sajna ha a férjed nem áll a gyerek előtt a te oldaladra, a gyerek azt látja, hogy megkerülhető vagy, a dolog nagyban nem fog változni. Az egyetlen dolog, amit írtam fentebb is, hogy nem húzod fel magad előtte. Még ha fortyogsz is belül a dühtől, nincs hegyi beszéd, nincs prédikáció. Ne legyen neki még jobb, mint most, ne nőjön a szakadék.
válasza:Tul sok az elvaradod kérdező mivel nem is ti nevelitek, csak hétvégi szülők vagytok.2 nap alatt nem tuddod "szabályokhoz "kötni" "meg nevelni"
Arra is gondoltam valjuk be nem szereted azt a kisgyereket,es nem is tudsz hozza kedves lenni...max csak felszínesen amit a kisgyerek észre is vesz.
Ne ellenségesen szólj hozzá es nemm fog vigyorogni sem az arcodba.
Büntetést kertel neki amikor hetente par órára vagy hétvégente van ott??könyörgöm ....igaza van az apukának,te sulyedtel le kisgyerek szintjére..
Mig ott a gyerek kepes lennel elmenekülni? Ezel minden világos az apa előtt,igen nnem bírod elviselni nem szereted!
Ezek utan nem biztos hogy apuka mar nem tervezi veled hosszasan a jovod...gyereket igy hogy akarjon toled?ha 1hetvege alatt kibuksz?
Ui. Vagy elfogadod apukát gyerekestol egyutt vagy tovább állsz..ha nem változtatsz akkor tovabb áll az apuka"csak idő kérdése hogy mikor"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!