Csak szülés után, Karácsonykor akarom majd elmondani a szüleimnek, hogy megszületett az 3. unokájuk, ez rossz ötlet?

Nekem a gyermekem az első már most természetesen.

Gondoltam, ha már szülőként megbuktak a szüleim, akkor talán nagyszülőként más milyenek lesznek, és kérlek, ne írjátok, hogy naív vagyok, mert a nővérem két gyermekét nagyon szeretik.

Jártam amúgy pszichológushoz, de az a helyzet, hogy én csak pénzkidobásnak éreztem.

Egy neves pszichológushoz jártam, aki már első alkalommal mondta, hogy nem fogja megmondani, hogy mit csináljak, hiszen ez az én életem, csak kérdésekkel próbál rávezetni engem a nekem megfelelő útra. Hát nekem ez rohadtul nem jött be, hiszen az apám annyira agresszív volt, hogy biztos voltam abban, hogy egy szakember meg tudta volna mondani, hogy mit kellett volna csinálni egy olyan agresszív emberrel, akire rá voltál utalva, mert mondjuk 17 évesen gyomor szájon vág az apád, amiért találkoztál egy barátnőddel és 10 perccel később értél haza. Vagy az anyámmal, mit kellett volna megosztanom azok után, hogy állandóan csak bámult maga elé, mikor apám engem vert, vagy a nővérem, aki valamiért már kiskorom óta utál, és minden egyes alkalommal, amikor valami kiesett a kezemből és eltört, vagy mondjuk 2-est kaptam töriből egyből rohant apámékhoz bemószerolni, és tudta, hogy retorzió lesz a vége. Később természetesen durvább dolgokat is elmondott rólam, előtte mindig a bizalmamba férkőzött. Az exeimet a mai napig hívogatja a nővérem, hogy megbeszéljék, hogy mekkora egy sz*r vagyok, illetve volt olyan is, hogy egyszer az akkori pasim szervezett nekem egy szülinapi bulit, és elment a nővéremért is, mert nem talált volna oda. A nővérem végig engem pocskondiázott a kocsiban állítólag, hogy nekem mindig ki volt nyalva a valagam, és most is kb mit képzelek magamról, hogy ekkora bulit tartanak nekem. Én erről nem tudtam semmit, csak amikor megérkezett az akkori barátom és a nővérem végül a helyszínre, ahol már vártam őket többed magammal, láttam a pasimon, hogy le van sápadva és elborult volt a tekintete. Mikor félrehívtam és kértem, hogy mondja el, hogy mi bántja, akkor mondta, hogy miket mondott rólam a nővérem a kocsiban. Nagyon bántott, főleg, hogy akkor már otthon se laktam, de a nővérem igen, akinek sose kellett egy forintot se hazaadnia, mégis én voltam a rossz mindenki szemében még úgyis, hogy már kerültem, akit tudtam.

Na mikor ezeket elsoroltam a pszichológusnak, csak bólogatott, meg kérdéseket tett fel, hogy “mit gondolok, a nővérem vajon miért viselkedik így velem”. Tudtam a választ, azért, mert ennyire irígy volt a semmire. De én ezen a ponton mindig megrekedtem, nekem maximum csak azokkal szemben van megküzdési stratégiám, akiket nem kedvelek, és úgy bántanak, akik szeretnek, vagy valaha szerettek, és bántanak, azokat én nem akarom visszabántani, mert bárkinek lehet rossz napja, nekem is sajnos. Szóval nem jött be a pszichológus, pedig nem 2,-Ft-ot hagytam nála.