Szociálisan esetlen vagyok, de emellé mindent a szívemre veszek. Hogyan tegyem magam túl ezen?

Általában ezek a mellényúlások alatt azt értem, amikor pl. egy beszélgetés során eggyesek számára kellemetlen dolgok kerülnek előtérbe, én nem érzem ezeket tabutémának, rákérdezek, hogy mi az ami nyomasztja őket.

A kegyes hazugságok se mennek, általában túl őszinte vagyok. Pl. még gimiben volt, hogy az egyik osztálytársnőmnek megjegyeztem, hogy jó színben van, felszedett-e egy pár kilót?

Kiderült, hogy nem valami edzésterv vagy diéta, hanem várandós, és tisztára kiakadt, mert szerinte fel van fóvódva, és meghízott, és hogy lehetek ilyen bunkó, hogy ezt megjegyeztem neki. Mert ilyet nem mondunk, hogy de meghíztál.

Szerintem jól állt neki, egész addig olyan volt mint egy botsáska, akkor meg lehet hogy 12es ruhát kellett vennie 8as helyett, de jól állt neki. és különösebben a gyereket se éreztem cikinek, megesik, ez van, előbb-utóbb úgyis kiderül.

Szóval azt hiszem nem veszem jól az emberek metakommunikációját, és sok esetben úgy érzem mintha valami idegen kultúrából csöppentem volna ide. Kicsit más dolgokat látok negatívumnak, és sok esetben olyan dolgokat érzek pozitívnak, amikket a nagy átlag nem tart annak.