Mi van a halál után?

És a másik világba/világok a az a belépő, hogy te a jelen életedben milyen életet éltél...

Pl az általunk a menny elképzelt fenségessége sokban hasonlít az egykori pogány skandináv népek által vágyott vallhallájára. Holott az oda vezető út jóformán ellentéte egymásnak. Sokban hasonlít az istenek hegyére az Olümposz tetején. Ott annyi a különbség, hogy egyszerű halandó ember nem léphet be...

Sok sok hasonlóság, mégis az oda jutás a tetsző elv kulturánként más.

S lássuk mit ígér a tiszta földi életért hogy nézek ki ezek a túlvilági más világok. Tiszta fehér és aranyló fényben pompázó vár kastély a felegekben...hol elkerül a bú és a bánat. Vagy paradicsom. Olyan világ hol semmiben sem szenvedünk semmilyen hiányt. Azaz Földön túli gazdagságot ígér, ami csak a halál után derül ki igaz volt e.

S ha mi pornyi halandók arra törekednénk a sok sírás, önsajnálat és önimádat helyett, hogy létrehoztuk a földi hiányoktól mentes világot.

(Az igény változott, szerintem alapjában benne voltunk/vagyunk)

Sok probléma van a világban, de az sem elhanyagolható hogy hívőként hol érzed, hova helyezed Istent és világát ki dimenziókon túlmenően távol vagy a szívedbe... Mondjuk az már kis híján racionális útraterel de legalább cselekedetre sarkal.

Többfelöl közelíteném meg.

Vallás:

Egyszerűen annyira régi az összes vallásunk egy olyan korból amikor még írni és olvasni sem tudott jóformán senki, hogy képtelenségnek hát számomra bármi is belőlük. Egyfelől egy megnyugtatás, másfelől egy hatalmas átverés és biznisz, de semmiképpen sem hihető. Tul régóta nincs jelen semmi misztikus.

Ezotéria:

A lélek vándorlásban és magában a lélekben azért nem tudok hinni, mert mi mindannyian a szüleink és egyéb felmenőink tulajdonságát örököljük. Ami azt jelenti lehetetlen életen kívüli Én vagy tudat és életen kívüli tulajdonság. Ha pedig csak test formájában van tudatunk akkor sajnos semmi megnyugtató nincs ebben sem, mert nem emlékszel egyik életedre sem, tehát irreleváns, hogy vándorolsz, mert nincs semmi emléked róla. De ez szerintem szintén egy olyan korban alakult elmélet, ami szimplán csak megnyugvást ad, hogy az életedre koncentrálhass.

Tudomány:

A nagy semmi. Mi volt születésed előtt? Miért vagyunk egyre többen a földön ha csak vándorolgatunk? Szóval egyfajta bizonyíték, hogy mivel a számunk nő a semmiből jövünk. Na most a születés előtti semmi létezett akkor a halál utáni miért ne létezhetne?

Eszméletvesztéskor szintén megtörténik. Percekig a nagy semmi áll be, ez pedig azt bizonyítja, hogy tehát lehetséges a semmit "átélni". Miért ne lenne lehetséges, hogy a halál egy örökké tartó eszméletvesztés?

Ami azt illeti az ember folyamatosan változik és folyamatosan felejt. Maga a felejtés is a halál. Sok dolgot máshogy csinálnál az életben mert változtál. Sok dologra picit sem emlékszel, az akkori éned halott.

Ha demencias vagy alzheimer kórossá válsz az is a halál. A halál bizonyíthatóan ott van az életben és bizonyíthatóan semmi. Sajnálom. De nyugtasson a tudat, hogy ez se nem jó, se nem rossz. A jelenben éled meg rossznak, de a jelenben még élsz, úgyhogy élj jól, élj hasznosan és szeress nagyon.

Egy apróságot leszámítva 5/5 de lehet azt is én gondolom másképp. Az az hogy a lélek vándorlást én ugyanúgy a vallásba teszem és igazából ennyi. (Meg abban hiszek)

De azért köszönöm, korrekt válasz. 👍