Szerintetek az emberek egy párkapcsolatban kb mennyi idő után engedik el magukat annyira, hogy egyre jobban előbukkannak a kevésbé előnyös, idegesítő tulajdonságok, egyre jobban mernek konfrontálódni, stb?

Én ismerkedés alatt is képes vagyok a másikkal összekapni ha olyan a kedvem, olyan a téma, körülmény hogy nem hagyhatom magam. Persze nem úgy kell ezt értelmezni, hogy ordítunk egymásra, de más véleményen lehetünk nyugodtan mindketten.

Volt olyan exem akivel egy randi során arról kaptunk össze, hogy az egészséges életmódnak is lehetnek buktatói. Azt mondta, hogy semmiféleképpen míg én azt, hogy téved (unokatestvérem rá az élő példa). Aztán kaptam sms-t, hogy tetszett neki, hogy nem bólogattam mint a kiskutya. Jártunk együtt 4 évet.

Egyébként az emberek többsége akkor mutatja a kevésbé előnyös oldalát amikor már azt hiszi, hogy a másik elviseli annyira szereti és olyankor mer konfrontációkba ütközni amikor már minden mindegy neki.

Én nem csak az előnyös tulajdonságaimat mutatom. Miért kellene játszmázni?

Nyilván nem tud mindent rólad a partnered a kezdetektől, de nem is kell rázúdítani minden problémát ami velünk történik mert a cél az, hogy két ember jól érezze magát.

Később értelemszerűen akad konfrontáció is, de az kell egy kapcsoltban, az a fejlődést szolgálja és jó estben keresi mindkét fél a közös nevezőt.

Kapcsolata válogatja, volt olyan kapcsolatom ahol a kezdetektől konfrontálódtunk és volt olyan is ahol két év után is vívódok hogy hogyan hozzak fel olyan témát neki ami ellentétet fog generálni közöttünk.

Én is képes vagyok bármikor konfrontálódni. A többit tekintve már elengedtem a dolgot és nem mutatok magamból jobbat, mint amilyen valójában vagyok. Jobb, ha nem szeretnek meg, mert tartósan úgysem fognak soha.

Általánoságban tekintve pedig mindenki a legjobb arcát mutatja még el nem éri amit szeretne.

Sztem ez csak az adott felektől függ.

Van, aki már ismerkedés alatt is teljesen elengedi magát, teljesen magát adja, nem próbál meg kifejezetten jobb benyomást kelteni.

Van, aki meg mestermanipulátor, és több éves kapcsolatban is tudja játszani a karaktert... azoknál kérdéses, hogy mikor szólja el magát, mikor lendül ki.

Ha azokat az átlagembereket nézzük, akik mondjuk nem nagyon játsszák meg magukat, csak kicsit igyekeznek jobb benyomást kelteni a kezdeti időkben, sztem leginkább attól függ, milyen gyakran találkoznak és milyen körülmények között. Én speciel a saját példámból kiindulva sztem már olyan 2-3 hét után is mutattam olyan dolgaimat, amivel valszeg nem kezdtem volna az ismerkedést (erőteljesebb nyűgösség egy mozgalmasabb nap / sietés után, hülye mémeken való nyerítés, random énekelgetés, minden kóbor macskához odamenés az utcán, idióta szóviccek, túlzott érzékenység stb=.), és 3-4 ottalvós, hosszabb találkozás után már hajlandó voltam belemenni konfliktusokba, megmondani a véleményem, ha vmi nem volt szimpatikus,