Nem tetszik a gyűrű, amit kaptam. Tényleg bántó, ha ezt megmondom?

#10! Jaj, hagyjuk már! Pasi vagy, vagy mi? A vőlegényét hol érdekelte, hogy megbántja a menyasszonyát? Konkrétan lesz@rta, hogy a csaj utálja a nőt, akié a gyűrű volt, egy forintot nem költött rá, sőt, még annyit se tett meg, hogy kipuhatolja, mi tetszene a nőnek, akivel le szeretné élni az életét.

Maradjunk annyiban, hogy ez egy megúszós eljegyzés volt, amivel megfelelhet a családjának a hagyomány követésével, ellenben a Kérdező és az érzései, sehol nincsenek a sztoriban.

"Ha a te érzéseidet ennyire bántja egy ékszer, amin nem pont olyan, mint ahogy megálmodtad, akkor nyugodtan bántsd meg a vőlegényedet."

Pont ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy ha vőlegény érzéseit annyira bántja, hogy a menyasszonyának van saját elképzelése egy olyan gyűrűről, amit a közös terveik szerint egy életen át nap, mint nap hordani fog, és ami kettőjük szerelmét és összetartozását szimbolizálja, akkor nyugodtan bántsa meg őt azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a kérését és az érzéseit, és erőltesse rá anyukája levetett gyűrűjét, ami nem tetszik neki, és amit - teljesen jogosan - nem érez a sajátjának.

6- "Nem is értem, hogy jött ez neki." - Ennyire nem ismeritek egymást??

Az édesanyja gyűrűje valószínűleg nagy érték neki, te pedig kérj egy sima karikagyűrűt az esküvőre.

"menjünk el közösen választani olyat, amilyet szeretnék kb. 16 éves korom óta" - még az is meglehet a következő 60-80 éven belül.

Ő kell vagy a gyűrű???

Nekem a ruháim többsége jó minőségű használt ruha, sok könyvet vettem antikváriumban vagy aukciós oldalakon használtan, vannak ékszereim, használati tárgyaim bolhapiacról, adományboltokból stb, vannak használtan vásárolt bútoraim és háztartási eszközeim is, de azt őszintén szólva nagyon meredeken érezném, ha egy férfi akár az anyukája, akár bárki más gyűrűjével akarná megkérni a kezemet.

Nekem az a véleményem, hogy ha ezt valakivel nem lehet egymás érzéseit tiszteletben tartva úgy megbeszélni, hogy ne legyen belőle sértődés, akkor az egy intő jelnek tekintendő arra nézve, hogy milyen lesz a konfliktuskezelő és problémamegoldó képességünk olyan élethelyzetekben, amik ennél százszor húzósabbak, és több elfogadást meg empátiát igényelnek.

Lényegében megkérdőjelezném, hogy van-e közös jövőképünk, ha ezt a kérdést nem tudnánk úgy rendezni, hogy mindketten békében legyünk a megoldással, és nem maradjon bennünk rossz érzés.

Szerintem nem gáz, ha elmondod.

Ebben a helyzetben, ha tényleg normálisan közlöd, nincs oka megsértődni. Ha mégis ezt teszi, az róla árul el sokat.