Huszonéves/egyetemista fiatalok, ti mennyire vagytok képben a nászajándékot illetően?

Én 25 éves vagyok, és az árakkal úgy egy-másfél éve vagyok tisztában. De nálam az alapvető dolognak számított a 20-as éveim elején is, hogy:

-nászajándékot illik adni

-manapság inkább kp-t, mert régen tényleg a nászajándékokból bútorozták be az első közös lakást, de ma már nincs ez így.

Szóval sztem amikor nem voltam teljesen tisztában az árakkal, akkor is megkérdeztem volna a szüleimet, ismerőseimet, vagy rosszabb esetben rákerestem volna google-ön, vagy felteszek egy kérdést egy hasonló fórumon, mert nem akartam volna cikiben maradni.

Az megint más kérdés, hogy sztem nem a mai magyar oktatást ismerve csóró egyetemista ismerőseidtől kellene várni a megtérülést :D. Volt olyan időszakom, amikor én is max. vmi kézzel készített ajándékot, vagy 2e Ft-ot tudtam volna adni, mert nem volt több pénzem egyszerűen (és nem elgyrosoztam meg elbuzlitam a pénzem).

Szerintem is rákeres mindenki a neten, illetve van családja mindenkinek, akiktől meg tudja kérdezni, mi a szokás. De tényleg ne várj sokat, mi is akkor házasodtunk, amikor a barátok még egyetemre jártak. Általában egy pártól, azaz két vendégtől kaptunk közösen 10 ezer forint körüli összeget, vagy készpénz vagy valamilyen utalvány (pl. IKEA, Baumax) formájában. Volt, aki csak egy sütőbe való kerámiatálat adott, de annak is nagyon örültem. :) Ennél nagyobb összeget fiataltól nem nagyon kaptunk, de nem is vártuk volna el, többük diákhitelből fedezte a tanulmányokat, kollégiumban laktak.

Amikor visszahívtak minket évekkel később, mi az akkori keresetünknek megfelelően adtunk ajándékot, fejenként 15-20 ezer körül, tehát nem ,,büntettük" őket, csak mert mi bevétel szempontjából rosszul időzítettük a saját esküvőnket. :) Bukóra is jöttünk ki rendesen, de hát kit érdekel, amikor olyan jól sikerült minden, a magunk örömére rendeztük, nem kaszálni akartunk. :)

Mi is "első házasulók" vagyunk a baráti társaságba! Igaz, nálunk a legtöbb már dolgozik, de vannak egyetemisták is! De eszembe se jutottak, hogy ők vajon mennyit fognak adni! Ha tudnak adnak, ha nem nem. Nem azért hívtam meg őket, hanem, mert velük "nőttem fel" szinte és szeretnék velük ünnepelni...És tényleg csak a legfontosabb barátok vannak a listán! Ha nem hoznak semmit se bánom!

Ha a másik oldalon lennék, és tényleg még a vacsora árát se tudnám összekuporgatni vagy szülőktől szépen elkérni, akkor el se mennék! Nem lenne "pofám" úgy odamenni. De ez csak saját vélemény!

Amikor én mentem esküvőre még fősulira jártam, nem nagyon volt keresetem. A barátaim beleírták a meghívóba hogy családot terveznek, tudtam, hogy mindenük megvan és valahogy nem akadtam ki, hogy nincs szükségük sok felesleges vacakra. 2-3 hónapig spóroltam amennyit tudtam, nem volt túl sok, majd azt borítékba tettem és odaadtam nekik. Ők örültek neki és szerintem egyikük sem tette szóvá hogy az xy csak ennyit adott. Ők meg tették nekem azt a szívességet, hogy elhívtak életük nagy napjára, én meg megajándékoztam őket mert örömömre szolgált!

Igen illik ajándékot vinni, a vendégeknek meg illik olyan ajándékot vinni amire a párnak szüksége van. Mégha az pénz is!

Nagyon lenézitek a kérdezőt, de azt nem lehet ugyanúgy lenézni aki azért van kiakadva mert nem fogja visszakapni a pénzt?

Gyerekek ez ajándék ezt a szeretetből adja az ember nem mert muszáj!