Nők, ti bevállalnátok egy plasztikai műtétet csak és kizárólag a férjetek kedvéért?

Kéne kicsit több infó! Hatalmas melleket nem varratnék magamnak, de ha konkrétan valami csúnyaságot javítanának ki, akkor igen. Pl. ha az egyik mellem sokkal nagyobb lenne, mint a másik, vagy lenne egy csúnya heg, vagy nagyon lógna.

De ha nagyon félnék, vagy a munkám nem engedné, akkor lehet, hogy még ezeket a műtéteket sem vállalnám be!

Nem, semmiképp, ha az nem egyezik a saját vágyaimmal.

Cserébe belemenne, hogy a péniszét megműtsék? Mert plusz pár centinek te is örülnél, meg ha másképp állna.

Dugd az orra alá ezt, hogy te pedig ezt szeretnád:

"A pénisz hosszának növelésekor elvágják a pénisz tartószalagjait, az átmetszés következtében az addig a test belsejében rejtőző pénisztest előrébb kerül, a szükséges többletbőrt pedig plasztikai sebészeti eljárásokkal pótolják. A vastagítás során vagy az alhasról vagy a fenékről leszívott zsírt juttatják a pénisz bőre alá, vagy a bőr mélyebb, vérerekben gazdag részeiről származó ún. graftokat, valamint zsírt juttatnak a hímvesszőbe.

Mark Edwards péniszvastagító beavatkozáson vett részt. Az akkor 32 esztendős Mark elmesélte, hogy deréktáji úszógumijából vettek zsírt, amit pénisze alsó részébe fecskendeztek be, ezáltal 3,7 centiméterrel növelték meg hímvesszője vastagságát. A birminghami származású férfi saját lábán távozott a londoni Harley Street-i plasztikai sebészetről néhány órával a műtét után. Amikor a kötést levették, és a duzzanat lelohadt, Mark teljesen oda volt a gyönyörűségtől. Még jobban örült azonban, amikor meglátta legközelebbi barátainak reakcióját, akik látták az eredményt. Amikor pedig három héttel később szeretkezett, magabiztosabbnak érezte magát, mint valaha."

[link]

12-es ez jó :)

Csak a férjem kedvéért biztos nem. Ha nekem is bajom lenne vele, akkor más, és igen. De mondjuk az én férjem tuti nem küldene kés alá... 3 gyereket szültem, a mellem ugyan szép, de a hasamon azért látszik. Szoktam mondani, hogy megyek hasplasztikára, de csak lehülyéz, hogy nincs is hasam :)

A helyedben tényleg az orra alá tolnám a 12-es által linkelt cikket, hogy oké, de neki meg kicsit fonnyadt a p..cse az évek alatt, akkor azt is korrigálják már :P

Minden altatásos műtét kockázattal jár, nem hiába íratják alá a "tudomásul veszem, hogy megmurdálhatok a műtőasztalon" papírt előtte.

Tehát ilyen kockázatnak az ember csakis saját döntés következményeként teheti ki magát. Főleg, ha nem életmentő műtétről van szó.

Mondom ezt úgy, hogy átestem ilyen beavatkozáson, de saját elhatározásból. 10 évig gondolkoztam rajta, utána már tudtam, hogy ha 10 év alatt nem változott a hozzáállásom, akkor később se fog.

A férjem annyit mondott, hogy ő egyáltalán nem szeretne befolyásolni, mert a saját bőrömet viszem vásárra, legyen ez teljesen az én döntésem. Annyit mondott, hogy túlzásokba ne essek, illetve ő is látni szeretné a sebészt (előzetes utánajárásnál rengeteg kontár sebészt találtam, tehát könnyű életreszóló elcsúfítást kapni a szép eredmény helyett), és a legfontosabb, hogy nagyon körültekintően válasszam ki azt, aki megműt.

Eljött velem a konzultációra, majd mondta, hogy egyetért a választással. Nem tűnt pénzéhesnek az orvos, nem bratyizott, nem akart rábeszélni. Elmondta az előnyöket és hátrányokat, válaszolt az esetleges kérdésre, adott egy árajánlatot és elköszönt. Amikor másnap felhívtam, ő kérte, hogy még egyet aludjak rá, ne hirtelen felindulásból döntsek. Ez még egy plusz pont volt neki.

Lassan két éve túl vagyok rajta és nem bántam meg, szép munkát végzett, megtévesztően természetes lett az eredmény.

DE! Ha nem saját elhatározás lett volna, biztosan nem megyek bele. Azért a felépülés nem annyira kellemes (mégiscsak bőrt, izmot, egyéb szöveteket vágnak) és pszichéesn biztosan rosszul viseltem volna, ha nincs az a tudat, hogy én akartam.

Egyébként felelős sebész, ha kiszagolja, hogy nem saját elhatározásból vagy ott, nem is vállalja a műtétet. Ha vállalja, az is sajnos sokatmondó.

Megmondom őszintén, a melleimmel pont nem vagyok elégedett, tehát ha ugyanarra gondolunk a párommal, akkor simán belevágnék. Az enyémek amióta az eszemet tudom, kb, rettenetesen lógnak, nem szép a látvány, és még fájdalmat is okoznak. Nem szilikont tetetnék be, hanem csak felvarratnám vhogy.

De olyan dologban, ami engem nem zavar, sőt elégedett is vagyok vele, nem mennék bele műtétbe. Senkinek nincs joga beleszólni, mit csináljak a testemmel. Hol van itt a holtomiglan-holtodiglan, ha az akaratom ellenére akar ilyesmire rávenni?

Ha én nem akarnám, akkor nem mennék.

Nálunk ilyen nem lesz, mert a párom még nagynak is tartja a melleim, max. majd 10-20 év múlva ha lógnának... de az meg jövő idő és sok pénz.