Van olyan nő aki úgy csalja a férjét, hogy közben szereti is?

Hiányzik neki valami a szexben, de attól még szeretheti a férjét, mint embert.

Ez nem olyan nagy rejtély.

Amit te írtál bölcselkedésnek, az inkább a szerelem lesz. A szeretet és a szerelem között azért akad árnyalatni különbség. Pl. szerethetünk egy barátot is, de attól még vannak mellette más barátaink is.

Szerelmet szerintem csak egy ember iránt lehet érezni.

Utolsó. Addig amíg az ember őszinte, nincs azzal baj, ha a pàrjàn kívül màssal is összefekszik. Az a gerinctelenség ha megcsalod vagyis ha a màsik fél nem tud róla, mert ő egyébként egy monogàm kapcsolatba ment bele annak idején.

Létezik olyan, hogy nyitott pàrkapcsolat vagy nyitott hàzassàg. Amikor megbeszèlitek hogy együtt szeretnétek lenni és emellett màsokkal is lefeküdni, mert nektek kevés egy ember. Mindkét félnek egyformàn ott a lehetőség. Ez korrekt.

Megcsalni a màsikat a hàta mögött miközben hűsèget fogadott aljas és patkàny dolog. De még egy sima pàrkapcsolatban is az.

Te magad is írod hogy nem vagy szerelmes, szóval igazàból megàllja a helyét az, hogy aki szeret az nem csal. Nem vagy szerelmes, így csalod. De mire jó ez? Ha nem szereted igazàn úgy ahogy egy nő a férjét kéne hogy szeresse, akkor minek vagy vele? Így akarod leélni az életed? Férj plusz szerető(k)? Mert aki egy szeretőig eljut, annak lesz több is. Milyen példàt mutatsz a gyerekednek? Tényleg érdekelne erre a vàlasz. De persze ha megsértődtél, azt is elfogadom.

5 ös nagyon korrekten leírtad. Tökéletesen így van.

Nincs jogom pálcát törni senki felett, de szerintem is patkány dolog ha az illető háta mögött zajlanak a dolgok.

#5

Nem sértődtem meg, szívesen válaszolok neked, hogy én hogy látom.

A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. Hogy ki miért meg hogyan jut el odáig, hogy félrelépjen vagy szeretői viszonyt tartson fent, nem tudom, csak a saját tapasztalataimat és gondolataimat tudom veled megosztani. Mi eleve nem szerelemből házasodtunk össze, hanem egy racionális és logikus döntés következményeképpen, miután elmúlt a nagy mindent elsöprő szerelem, pontosan azért mert eszünk ágában sincs elválni. (Látom a baráti társaságukban hogy hullanak szét 5-6 év után a házasságok, mert totál szerelmesen a másikat még alig ismerve, de túl idealizálva házasodtak össze. Eltelt x év, és gyűlölik egymást, mert valójában nem is ismerték azt, akivel örök" hűséget" fogadtak. A gyerekek meg isszák a levét.)

Közösen kezdtünk el olyan életet felépíteni magunknak, amire mindketten vágytunk. Mivel az összhang és az egymás iránti maximális bizalom mindig is meg volt, közös üzletbe kezdtünk, ami egymás nélkül nem működne ilyen hatékonyan. Közben lett egy lányunk is, akit mindketten nagyon szeretünk és a legjobb tudásunk szerint neveljük, taníttatjuk. Ez szövetség, sokkal erősebb a szerelemnél. A lányunk imád mindkettőnket, kiegyensúlyozott és boldog. Most már ő az első, nem én és nem is a férjem. Tegyünk tönkre mindent egy válással, pusztán azért mert, köztünk kevesebb a szex meg az intimitás? A hűség számomra azt jelenti, hogy nem fogom elhagyni a családom, nem fogom tönkre tenni a harmóniát és ugyan ezt várom el a férjemtől is. Amíg este mellettem alszik el, és reggel mellettem ébred, nem érdekel, hogy szabad idejében hol járt és kivel, mi ezt letisztáztuk már. A szeretőmről nem tud senki, pláne nem a lányom, szóval nem értem, hogy mivel mutatnék rossz példát neki.

Persze ha megbeszéltétek hogy nyitott lesz a hàzassàgotok, természetesen mindkét oldalon, akkor nincs ezzel baj. Èn speciel soha nem hàzasodtam volna így és nem vàllalnék be ilyen jellegű kapcsolatot ( nyitottat), nem lenne gyomrom hozzà, de ez én vagyok:)

Én a màsik hàta mögötti dolgokat tartom gerinctelennek. Amit ti csinàltok az nem megcsalàs. A rossz példàt arra értettem, hogy ha pl a lànyod ezt megtudja, akàr véletlenül. Rendben van ha ti őszinték vagytok és így akartok élni, de azért egy gyereknek nem hiszem, hogy jó példa lenne. Ez az életforma amolyan kényszermegoldàs azoknak akik nem akarnak hűségesek lenni. Nem valami jó ha a gyerek azt tanulja meg először, hogy ez a normàlis kapcsolat. Amúgy a nemi betegségektől nem féltek? Tudom, óvszer.... de az sem 100%.

Nem fekszem le fűvel fával, nem cserélgetem a szeretőm, és rendszeresen járunk szűrésekre is. Még soha nem kaptunk el semmit, valószínűleg ez után se fogunk.

Abban igazad van, hogy nem ez a legegészségesebb együtt élési forma, de valahol mégis az. A gyerekek nem tudják, nem fáj nekik. Ha teszem azt, hogy felnőtt korukban tudják meg, már tudnak mérlegelni, hogy ez nekik jó vagy nem jó.

Talán a monogám típusú embereknek nehéz ezt megérteni. De most jobb lenne, ha gyerek csonkacsaládban nőne fel egy stabil, szeretetteljes és harmónikus családi élet helyett? Ha valaki, én tudom, hogy milyen rossz egy válást átélni, milyen elvált szülők gyereke lenni. Na az lélek romboló.