Van olyan nő aki úgy csalja a férjét, hogy közben szereti is?

"Olyannal szeretkezni rendszeresen aki szexuàlisan nem vonz."

Ezt már másodszor csak te állítod, én ilyet nem mondtam, valamit félreértettél szerintem. :) Mivel engem, a 14-est említettél, én az előző válaszomba, én az már az előbb is írtam, hogy ezt én nem mondtam.

Egyszerűen a szerelemnek nem egy fajtája van. Nem csak, hogy többféle, de még a kapcsolat szakaszaiban is változnak a domináló elemek: intimitás, szenvedély, és kötődés.- Erre mondtam, hogy nem állandó dolog a szerelem, mert folyton változik.

És azt sem úgy kell érteni, hogy elmúlik szükségszerűen, hanem a fentinek megfelelően átalakul.- ÉS számomra az az igazi, amivé általában a tüzes vad "rózsaszín ködös" állapot után esz/alakul át. - Tehát nem elmúlik, hanem átalakul. Sőt, akkor jó, ha átalakul, és nem elmúlik.- Mert le is múlhat, de akkor az már nyilván rossz.

Ha elmúlik, akkor szakítanak általában. HA szeretik egymást, akkor meg nem. Ezt meg te nem érted, mert te mást tapasztaltál,- ami hozzáteszem, tök jó dolog. Örülj neki.

De te se akard megmagyarázni más érzéseit, te is csak azt ismered, amit te érzel. :)

Valamelyik vàlaszoló írta, hogy szexuàlisan sose vonzotta a férje, vagy leendő férje.

Nem tudom ezt az àtalakulàs dolgot hova tenni, pont azért mert én nem éreztem ezt soha. El sem tudom képzelni. A szerelem szàmomra szerelem a szeretet meg szeretet. Szerelmet a férjem irànt érzek, szeretetet pedig pl anyukàm irànt, teljesen màs a 2 érzés. Sokan viszont azt mondjàk, írjàk, hogy màr nem szerelmesek a pàrjukba, csak szeretetet éreznek. Èn ezt nem tudom àtérezni. Szàmomra az soha nem is volt szerelem ami elmúlik és szeretet vàltja fel. A szeretet nekem teljesen màsfajta érzelem. Màs emberekhez kötődik, nem a hàzastárshoz. Nem tudom így érthető e...

Igen, értem, amit írsz. Régen amikor nem ismertem ezt az érzést, mert nem volt még hosszabb kapcsolatom, én sem tudtam egyébként hova tenni.

Amiről én írok, az lényegében kb az, mint amikor már évek óta együtt vagy valakivel, akkor azok az érzelmek már nem ugyanakkora intenzitásokat váltanak ki, mint akkor, amikor tipikusan azt mondod, szerelmes vagy. Ez az az állapot, amikor szereted a másikat, hiányzik, a szex is működik, szeretsz odabújni hozzá, viszont a szenvedély már alacsonyabb legtöbbször..

Például: a tipikusan szerelmes időszakban,- főleg az elején, még volt, hogy elpirultál, és volt egy erős érzés a gyomrodban, amikor rád nézett, megremegtél, a vonzalom még erős volt. Állandóan ő járt a fejedben, másra sem vágytál jobban.

Ezekre gondolok. Évek után ez nyilván csillapodik, én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy pl ez konstans 5-8 év után is így meg legyen. Egy jó kapcsolatban ez csillapodva, de megvannak, és időnként elő lehet hozni a tüzet, de alapvetően hosszabb távon inkább a mélyebb, szeretet-szerű érzés és ragaszkodás van meg. És egészséges módon a vonzalom is, legalábbis számomra. Csak épp a "lángolás, ez az intenzív érzés mikor rád néz és elolvadsz, az epekedés- ez nincs meg.

De ha nálad ez az évek alatt is ilyen, hogy megremegsz a másiktól kb, akkor nagyon szerencsés és kivételes vagy, és ezt most komolyan mondom.

* Még annyit, hogy én pl. ezt a fajta szerelem érzést eddig legtovább csak plátói módon tudtam ilyen intenzitással érezni. Szerintem nekem máshogy nem is megy ez a fajta érzés egyébként, én szerintem képtelen vagyok másképp így érezni. ÉS most lehet ez is fura, de az eddigi tapasztalatom legalábbis ez. :)

25N ( 5 éves kapcsolat)

Nekem az egyik barátnöm és férje ilyen.

Szerelmesek.Még a hülye is látja rajtuk.Nem mostani kapcsolat pedig az övék.

Másrészröl swingereznek.Együtt.Mert a sexualitásukat másokkal és máshogyan is ki akarják élvezni.Aztan hazamennek és egymásnak esnek.

Ehhez persze magas IQ,EQ és olyan személyiség kell mindkét fél részéröl hogy müködhessen a dolog.

Náluk megy.

Egyszer mi is megprobáltuk a férjemmel,de nekünk nem ment.

En.

Szeretem a ferjem, sosem hagynam el de a szexualis eletunk a zero fele konvergal es tobbszor probaltunk mar javitani rajta-megsem megy. Ennelfogva megcsalom rendszeresen, amitol tulkepp meg rosszul sem erzem magam (ami kulonosen furcsa) egyszeruen ugy erzem, hogy szabad vagyok, a vilag az enyem, es imadom az eletemet.

A szex es a szerelem/szeretet nem fugg ossze. Az emberek valamiert megcsaljak egymast es a legtobbszor nem az az ok, h nem szeretik egymast hanem az h valami nincs rendben, valami nem teljes. Ezen lehet javitani, de van amikor a valtozas evekbe telik.

Egyebkent az a szillogizmus hogyha "megcsalod akkor nem szereted" netto korlatoltsag es masok erzelmi eletebe valo belemaszas mert lassuk be : csak azert mert Marika neni a sarokrol azt mondta h nem szeretem a ferjem, az nem jelenti azt, h neki igaza lenne, az a sajat szubjektiv velemenye a kis vilagabol.

Szeretem? Igen. Tisztelem? Nem. Ha tisztelnem akkor nem csalnam meg. Egyszeruen van ket dontesem: az egyik, h beletorodok abba, h nincs szex es igy vegetalok az elkovetkezendo 50 evben varva arra h majd ez rendbejon, vagy elek a lehetosegeimmel es elvezem az eletet amig tudom, amig lehet, amig megtehetem.

En ez utobbit valasztottam. Erzekel ebbol valamit? Szerencsere nem. Valtoztatott valamit a hazassagunkon? Nem. Pont ugy viselkedem ahogy szoktam, es ugyan sok mindent megengedek magamnak, de azt h szerelmes legyek es elhagyjam azt nem.

Ami valtozott az az, hogy jol erzem magam a boromben es ugy erzem, hogy elek. Pontosabban: ugy elek ahogy szeretnek, es bem ugy ahogy a tarsadalom elvarja tolem:-)Ennel pedig (szamomra) nincs fontosabb.

28-as

Örülök, hogy olvastam a te válaszod is, mert érdekes.

Bár vannak kérdéses részek- amik talán csak az én világomba nem férnek bele), mint pl.

- az említett tisztelet: én nem tudok szeretni valakit, akit nem tisztelek. (Röviden kizárja az egyik a másikat). - persze erre magyarázat gondolom az, hogy szereted, mint társat pl, de nem vagy szerelmes.

Aztán a boldogság és szabadság meg megint csak egy korlátozott valami ebben a formában: hiszen így is megfosztod magad a szerelemtől és a szabadságtól, mert valljuk be, amit a megcsalással érhetsz el, maximum csak fél élet és boldogság foszlány. Nyilván a semminél több, hogy szimplán a biztos posványban maradjon valaki.

(Egyébként nem ítélkezem, félre ne érts, komolyan érdekelnek mások tapasztalatai, és hogy milyen döntés milyen élettel járhat)

28-as vagyok:

Felreertesz, ha posvanyban elnek mar elhagytam volna mert az csak vegetalas lenne, egy ertelmetlen kapcsolat.

Ertem az erveidet, de szamomra a szerelem a semminel is kevesebb, es nem erzem igy h ettol megfosztom magam. Az h fellangoljak valaki irant es elhagyjam a ferjem nem fer bele-mert a szerelem, a fellangolas elmulik es x ev mulva az embereket a szeretet tartja ossze, a kozos elmenyek, a hasonlosagok.....sorolhatnam.

A ferjem a tarslelkem, es barmilyen ambivalensen is hangzik, de boldogga tesz. Sokat nevetunk, vannak kozos pogramok es eddig o az egyetlen ferfi az eletemben akit nem untam meg, es egyszer sem mutott eszembe az, h esetleg valni kene.

Szexhiany miatt valni?:-))))))

Mindannyian masok vagyunk, eleinte tiszteltem, de arra jottem ra h annak ellenere h szeretem a ferjem, az elet adta lehetosegeket meg nala is jobban szeretem.

Nehez elmagyarazni, de hihetetlen adrenalin loket az idegenekkel torteno szex, mondjuk nem arrol van szo, h x szamu emberekkel csaltam meg minden nap....mert nem. Ha en boldog vagyok es rendben vagyok, akkor ot is boldogga tudom tenni, ha nem erzem jol magam, akkor neki sem tudok adni.

Szoval nekem igy jo. Nyilvan ezt nem fogom es nem is lehet orokke csinalni mert egy ido utan kieg az ember es kell egy egeszseges balansz.