Ha szeretem a feleségem, miért vonzódom erősen egy másik nőhöz?

Szerintem ha nem menthető a házasság jobb elválni, de jön a de: az a másik nő neked csak egy holmi hóbort, egy mentőöv. Igaz mindig jöhet kísértés, viszont a te esetedben azért van ez így, mert otthon nem kaptad meg amire szükséged volt, írtad, hogy sok volt a vita, voltak hullámvölgyek és épp emiatt a másik kapaszkodó számodra.

Hiába lennél vele nem lenne hosszútávú pláne nem úgy, hogy az egyik kapcsolatból a másikba ugranál.

Teljesen más nő lenne számodra a(z) (újabb) szerelem.

Szeretet és fellángolás között baromi nagy különbség van. És ha te kétségbe vagy esve te ebből nem fogsz kimászni.

Eleve úgy kéne hozzá állni, hogy CSAK fellángolás, maximum 2 évig tart, de elmúlhat nyugodtan 2 hét múlva is.

Nem tart örökké.

Főleg ha nem tartod a másikkal a kontaktust.

Ha még mindig eszed magad rajta 2 év után is, vagy sehogy se apadnak az érzések akkor átestél az obszeszív állapot kategóriájába. És talán pszichológus segíthet rajtad.

Amúgy őszinte leszek rajtatok egyedül a jó Isten segíthet ha létezik. Más nem fog, se párterápia, se pszichológus egy személynek, mert már késő.

Nem a harmadik személy feltűnése után, vagy "hamis érzések" kialakulása után kellett volna harcolni egymásért, a családért hanem amikor még képben sem volt!

Ez most egy erőltetett menet.

Nem is igazi szeretetről beszélünk ha ti nem tudtátok már egy éve helyrehozni amit kellett. Mindketten hibásak vagytok (vagy ha már jó Istent emlegettem akkor lehet így kellett lennie).

Most már késő, a feleséged is érzi és te is.

Ha el is felejted ezt a nőt majd jön újabb, vagy a feleségednek férfi és úgyis el fogtok válni.

Időpazarlás az erőszakos programozás, beszélgetések. Sokkal korábban kellett volna egymással normálisan beszélgetni.

Nem szélsőséges, ez az igazság. Nem lehet őszinte szeretetről beszélni ha egyikőtök se volt azon, hogy helyreállítsa amit illett volna. Ott a két gyerek és még értük se voltatok képesek rá. Most erőszakoskodtok fölöslegesen, mert be vagyok ijedve, hogy milyen lesz egymás nélkül, milyen lenne a gyerekeknek, de eddig eszetekbe se jutott.

Még az a szerencse, hogy nem léptél félre szó szerint bár érzelmileg már szétcsaltad és nincs kizárva, hogy nem fogsz a tettek mezejére lépni. Jön egy pont, elkeseredsz, hogy hiába minden, vagy a nemiszerved fog diktálni és lesz szeretőd míg ki nem derül és ki nem vág a feleséged. De ha ez vagy hasonló forgatókönyv nem is történne meg más nő ha erről le is mászol majd fog jönni, vagy a nejednek férfi és ott lesztek ahol most vagytok. Elfelejted, hogy ez csak egy nő, még rajta kívül létezik több és te úgy tűnik nagyon könnyen fellángolásba esel, elég, hogy jól néz ki, vagy "megért téged" holott nem ismer téged.

Hogyan lehet szeretetről beszélni ha elcsavarta a fejed? Ne légy már nevetséges.

Egyébként nyugodtan próbálkozzatok, egyikőtök bele fog fáradni, be fogja látni úgyis, hogy nincs értelme erőltetni a fölösleges köröket.

Pedig a munkahelyváltás lenne célravezető. Így állandóan ott vagy a “kísértésbe”, és ba…a a csőrőd az új kapcsolat lehetősége, izgalma. Pláne, hogy tudod, hogy a dolog kölcsönös. Komolyan gondoltad, hogy ebből csak így ki tudsz jönni, hogy érdemben semmin nem változtatsz?

A feleségednek pedig mocsok dolog volt elmondani, kvázi megfenyegetted, hogy most aztán csináljunk valamit, mert különben új p.na után nézek.

A kapcsolatotok pedig nem javult, csak színház. Szerencsétlen feleséged kapar utánad, visszafogja magát, csak úgy tűnjön itt minden rendben van, ne kelljen neked a másik nő. De ebbe tönkre fog menni, aztán amíg agonizálsz az új nőn, neki lesz más férfi az életében.