Minek kell túlbonyolítani a társkeresést elvárásokkal?

Szomorúan látom azt, hogy némely embernek nem elég csak az, hogy megtetsszen neki valaki, hanem többet akar. Vegyünk egy nőt én teljesen embertelennek tartok olyan elvárást, hogy legyen jogsija, autója, éljen külön. Ilyenkor mindig a meg nem született gyerekkel védekeznek, minthogy mi lesz ha beteg lesz kocsi nélkül, hogy vigyük el vagy, ha a szüleinél él még akkor, jófopozni kell meg állítólag nem lehet felszabadultan szeretkezni. Ilyen f....ságokon jár az agyuk, ahelyett hogy a szeretetre mennének és lenyugodnának fenébe, azt se tudom minek kell előre idegeskedni. Persze tisztelet a kivételnek, mert nem mindegyik ilyen. Ha kell nekik autó, saját lakás dolgozzanak meg érte és majd, ha lesz párjuk akkor nem a szüleihez mennek, hanem a nő lakására és, ha kocsikázni akar akkor beül a pasi szépen az anyósülésre. Szerintem egy párkapcsolatban nem elvárni kell, hanem közösen megteremteni azt, amit közösen szeretnének. Annyira butaság elvárni valamit, amikor a szeretet tartja egyben a párkapcsolatokat, hogy az elmondhatatlan. Latin amerikaiak sokkal szarabbul élnek, mint mi, de boldogabbak és több gyerek születik ott, mint itt. Most mi a fenéért kell ehez mindenféleképpen autó meg komoly karrier?