Miért történik mindig ugyanaz miután elmondom ezt a dolgot?

Köszönöm a válaszokat!

13-as válaszoló: Örülök, hogy megtaláltad azt az embert, aki melletted volt abban az időszakban is! Sok boldogságot Nektek!

16-os válaszoló: Érdekes dolgokat írsz, válaszod további gondolkodásra ösztönzött. Valószínűleg a mostani srác a saját problémái miatt lépett le. Arra tudok gondolni, hogy mivel hasonló volt az exének a helyzete, lehet történtek dolgok amik őt nagyon megrázták, az is lehet, hgoy szuicid hajlamú volt, aztán mondogatta neki, hogy már nem akar élni, aztán megértem, hogyha az ilyen dolgok elvették a kedvét, tudom, mert anyum kapcsán én is hasonlókat éltem meg, csontrákja volt, ami egy nagyon fájdalmas ráktípus, már az utolsó 1 évben mondogatta, ha előtte lenne egy gomb, amit megnyom és meghal, akkor megnyomná, mert olyan nagy fájdalmai voltak, persze nekem ez akkori fejjel kicsit rosszul esett, mert szerettem volna ha küzd és én itt vagyok neki, nem volt jó érzés mikor ezeket mondogatta, de megértem, mert el sem tudtam képzelni az ő fájdalmát. Ezek a másik felet is nagyon megviselik. Szóval nem hibáztatom érte. Lehet még nem dolgozta fel teljesen, nem tudhatom mi történt velük, mert eltűnt, mint egy szellem, pedig szívesen beszélgettem volna vele erről, hogy jobban megértsem az Ő érzéseit, gondolatait. Nyilvén nekem is rosszul esik, hogy miután elmondtam neki egy ilyen dolgot nem írt többet, de bízom benne, hogy nem az én hibám, hanem e a saját múltbéli tapasztalása, viszont azzal nem értek egyet és nem tetszik, hogy hozzá hasonlított, mások vagyunk, én úgy gondolom, hogy már felépítettem magam, és nincs szükségem arra, hogy más felépítsen engem, minden nap azon vagyok, hogy jobbá váljak. Lehet azt gondolta, hogy majd én is negatívkodok, mint az exe, vagy velem is terápiára kell járnia, valószínűleg voltak ilyen feltevései. Én jobb szerettem volna ha nem a saját múltbéli eseménye alapján ítél meg, hanem a 2 hét ismerkedésünkből.

Minden embert érnek traumák és sérülnek. Nem gondolom, hogy azért mert engem hamar ért utol, emiatt sérült lennék, ez felfogás kérdése, meg én adtam is időt magamnak hogy rendbe jöjjek egyedül. Tisztában vagyok a saját hibáimmal, tudom melyik területen kell még javítanom magam, nem is várnám el mástól, hogy támogasson, egyedül is képes vagyok bármire. Minden fejben dől el.

A másik ok amiről írsz, hogy a férfi segít felépülni aztán a lány meg szakít, erre azt tudom írni, hogy igen van ilyen, de én úgy gondolom a szeretet önzetlen, szóval semmit nem kell viszonzásul elvárni a másiktól, csak azért mert rengeteget adsz neki. Én is pénzügyileg sokat segítettem az exem, én ezeket önzetlenül adtam, azért mert szerettem, ha bármit is elvártam volna cserébe az már kereskedelem lenne. Ha adok valamit az mindig önzetlenül van, nem várom el, hogy kapjak cserébe valamit.

Ha meg az illető nem is akar változni, az veszett ügy, lehet próbálkozni megváltoztatni a gondolkodását, de ha ő nem akar változtatni azután sem, akkor csak felesleges kör, mindenki a saját sorsának a kovácsa. Apum alkoholista volt, szóval tudom milyen lehet ez, nem akart változtatni, meg is lett az eredménye. Sajnálom, hogy így alakult.

Lehet találok majd, de az s lehet, hogy nem, mindenesetre egyedül is boldog vagyok a cicámmal, eddig sem kerestem senkit, ezt az évet magamra akarom szánni, ő is csak úgy jött, rámírt instán.Neki is lesznek hasonló gondjai a jövőben, mindenkinek, minden elmúlik, ő is, mi is és ez így van rendjén. Mindenki fog tapasztalni, sérülni. Ki kell tartani és venni ezeket az akadályokat egyedül is. Magaddal töltöd az életben a legtöbb időt, halálba is egyedül mész, saját magadra bármikor számíthatsz. Úgy gondolom nincs szükségem senkire, csak akarni akarhatok valakit.

Szeirntem sokan nem értik meg az aggódást, és nem gondolnak bele mélyen a dolgokba. Szerintem mindenkinek volt olyan személy vagy van, aki aggódik érte, és biztonságban, épségben várja, hogy hazaérjen. Nekem ez a személy anyukám volt. Emlékszem sokszor fent maradt míg haza nem értem egy találkozóról vagy buliról. Számomra ez egy kellemes érzés volt, melegség töltött el, hogy valaki vár engem haza és aggódik, hogy biztonságban hazaérek-e. Miután ő eltávozott, már nem várt otthon senki, nem aggódott senki azért, hogy épségben hazaérek-e. Sokszor gondolkoztam el olyanokon, hogyha most eltűnnék, vajon hány napig tartana míg feltűnne valakinek?Kinek tűnne fel? Ki aggódna értem? Ki tenne intézkedéseket ezügyben? A kellemes, meleg érzéseket felváltották a szomorú, kellemetlen érzések, gondolatok. Igyekszem, hogy egyik szerettem és barátom se érezzen így. Nekem ez a gondoskodásom része, hogy igenis fontos vagy, érdekel, hogy történik valami baj veled vagy hogy hazaérkezel-e egyben. Egyes embereknek ezt nehéz megérteni, mert nem tapasztaltak meg még ilyen dolgokat, pedig mennyi jó érzés is az amikor van valaki, aki vár és aggódik értünk. Sokszor akkor tudják meg az emberek, miután ez a dolog már elveszett. Sokszor többször vannak az emberek a sírodnál, mint amennyit az életben láttad őket, mert utána döbbennek rá dolgokra, miután már elveszett.

Saját magunk miatt is vigyázni kell magunkra, hogy ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, fontos az öngondoskodás és szeretet, az, hogy mások miatt is csak egy plusz dolog.

Ezt az aggódást sem úgy kell elképzelni, hogy amíg ő moziba volt folyamatosan írogattam neki meg hívogattam, nem, délután 5kor mivel írta hogy később ír, ezért nem is írtam neki csak hajnal 1kor hogy megyek aludni és remélem nem történt baj. Azért szomorú voltam, meg aggódtam, de nem vittem túlzásba. Hajnal 2kor mikor írt meg is nyugodtam, hogy minden oké vele. Jó lett volna ezekről a dolgokról mélyebben beszélgetni vele, de akkor valószínűleg a múltbeli félelmei erősebbek voltak, mint az érdeklődése irántam. Bánt egy kicsit, de megértem, mert nem tudhatom, mi volt a múltjában. Szerintem rosszul döntött, de elfogadom és tiszteletben tartom ezt.