A férjem soha nem fogja megérteni miért akarok válni, mert ő mindent meg ad nekünk?

Ezt a kérdést egyáltalan nem polgárpukkasztásnak szánom, remelem néhányan megértik! Szóval néhány ember főleg a ferjem, hülyének néznek hogy miért akarok válni, hiszen átlagon felül keres a férjem, és átlagon felüli életet élünk. (Nem kell brutal nagy gazdagsagra gondolni, de sajat nagy haz, autok, némi befektetés, viszont a férjem valóban sokat dolgozik) Ezért az az alap elvárás hogy fogjam be a szám, örüljek hogy nevelhetem a gyerekeket és ne igy legyen más igényem. Szanalmasan érzem emiatt az életemet, hogy annak kéne örülni hogy melegben vagyok es k***solni. Még kicsi gyerekkel vagyok itthon, de nagyon megromlott a viszonyunk. Állandó kritika, beszólások mindenre, az önbizalmam lehúzása, mintha csak útban lennénk neki. Mostanában csak tőmondatokban beszélünk, hozzám se ér, se egy puszi, se egy érintés. De ha azt mondom hogy válni szeretnék ez az érvelése hogy ő mindent megad nekunk, és nem lehet ilyen gonosz, meg különben nekem semmi nem jó. Ezt a családjának is szerencsésen bemagyarázta. Nekem az is idealis lenne ha szerényebb körülmények között tudnám, de nyugalomban nevelni a gyerekeket, és úgy hogy van aki szeret, vagy legalább nem bántanak nap mint nap. Mellette gyanítom hogy van is valakije, viszont ő sosem válna, és próbálja azt a latszatot kelteni hogy minden rendben. Csak szerintem szánalmas hogy úgy gondoljak hogy ha van penze es sokat dolgozik nincs jogom boldogtalannak lenni? Rengeteget stresszelek rajta, azt sem tudom mikor hol van, mikor jön haza, semmit nem közöl, de közben mindent elvár hogy en rendelkezésre álljak, csunya beszed, stb... (mielött megkapnám hogy én semmit nem csinálok csak döglök otthon és egy forintom sincs csak lehúzom, akkor elöre szolok hogy ez nem igy van!!!! Es forinttal se huznam le váláskor, sőt!)