A kislányom nagyon utánozós korszakában van ( 2 év 3 hónapos). Hogyan lehetne a tudtára adni, hogy nem mindent kelpene utánoznia? Többi lent

Nem azért, de ha aggresszív a közeg, én tuti nem akarnám, hogy a gyerek szó nélkül tűrje ha csetszteti a másik.

Ameddig az a kisfiú ott van, és így viselkedik, és ezt az óvónők hagyják, noná hogy agresszió lesz a természetes válasz.

Ha nem javul a helyzet, én tuti másik ovit keresnék.

Egyet értek az első válaszolóval!

Nekem is kisfiam 2 éves 3 hónapos és ugyan ilyen utánzós. De ha olyasmit látok amit nem lenne szabad rá szólok, hogy nem szabad és úgy mond kiemelem a szituációból. Neki olyan szokása van hogy ha húzom fel a nadrágját megpuszil és el kezd pofozkodni, mert apával szoktak így mókázni. Nyilván többször el kell neki mondani, hogy kisfiam ez anyának fáj, nem szabad, meg fogom a kezét és úgy is el mondom hogy nem szabad. De ha erre nem reagálnak az óvónők és nem csak kislányodnál, hanem a másik agresszív gyereknél sem akkor nagyon nehéz dolgod lesz vele

Nem a kislányoddal van baj, hanem a másik gyerekkel.

Az óvónőknek és a szülöknek kellene valamit tenniük.

Hát neveld meg...

Vagyis ha ő erőszakosan bánnik,te is ütsél az fenekére,és kérdezz meg hogy jó ez neki?

5

Mi?

Nyilván ha gyerek nem ért,az szép szóból akkor miből értsen?

7

nem arról beszélek,hogy meg kell mutatni hogy miért ne csinálja -_-

Talán jobb hogy majd nem tom,10-12 évesen fiúknak neki menjen,és majd jól elverjék mint az fenéT?

Volt osztályomban egy ilyen csaj,mindenkinek bepofázott,egy fogyatékos gyereket nem hagyott békén,és néhányszor neki is ment,anyjával is úgy beszélt mint az kutyával..

Néhányszor egy büdös nagy tasli nagyobb nevelés,mint hogy leorditod/leszidod az fejét.

4-6, az agressziónak oka van, a gyerek nagyon is érti mi van, így szabja le a határait.

Van abban a közegben egy verekedõs gyerek, akivel kénytelen kelletlen együtt kell élnie, mert gyerek, és nem képes magát kivenni a szituációból.

Egyszerûen a kislánya próbálja elhinteni a köztudatban, hogy meg tudja magát védeni.

Az ilyen “nem érdekel ki kezdte, büntessük az összes résztvevõt” nevelési elv bizalmatlanságot okoz bármiféle hatalmi pozítcióval szemben, az egyetlen dolog amit elérsz vele, hogy a gyerek nem fog benned bízni, és inkább letagadja a dolgot mintsem bevallja, hogy bármi köze volt hozzá, még akkor is, ha õ volt az áldozat.

Na most nézd meg ezt a viselkedést egy komolyabb kontextusban:

- Lopás történik az iskolában, a gyerek nem szól miért hiányzik XY dolga, mert tudja hogy csak bajba kerül vele. Mit tehet? Visszalopja, vagy valahogy elõteremti rá a pénzt…nem ideális.

- Mondjuk molesztálják, és nem szól, mert evidens neki hogy ez is az õ hibája. Köztudott, hogy az ilyen emberek direkt olyan gyerekeket néznek ki maguknak, akik nem õszinték a szüleikkel, és hisznek abban, hogy a rossz emberek elnyerik a büntetésüket.

-Ha mondjuk egy gyerek így nõ föl, és mondjuk kamaszként beszed valamit, mit szeretnél, hogy bízzon benned, vagy csak akkor akasz ráeszmélni, amikor már komoly addikcióval küzd?

Írhatnék még példát, de a lényeg, hogy az a klasszikus “megbízhatatlan”, “rossz alakokkal lógó”, “hazudozós”, “problémás kamasz” így indul, ez a szülõi attitûd predesztinálja õket traumákra és önpusztításra.

Elhiszem, hogy mint sokakat, téged is így neveltek, de tényleg ezt akarod továbbadni a következõ generációnak? Ha nekem sźar volt, legyen nekik is elven? Csodálatos elv, büszke lehetsz magadra, igazán megértél a gyereknevelésre 4-6 🤡