Tanítónink, nektek jó, ha a gyerek már tud írni/olvasni mire iskolába megy?

Kit érdekel mi tetszik a tanítóknak. Direkt nem fogom visszafogni a gyereket, ha érdeklődik.

Én például aspergeres vagyok és nagy büntetésként éltem meg, hogy a tudás szomjam azért nem volt kielégítve, hogy mert mit fognak szólni mások. Nem érdekelt a többi gyerek, utáltam hülyeségeket játszani velük. Az információ szerzés és rendszerezés volt az egyetlen örömöm, de ebben korlátozva voltam.

Én azt mondom, hogy mindenki azt tegye, ami az adott gyereknek a legjobb, ne azt amit a társadalom ránk erőltet.

Én már ismertem a betűket, mire iskolába kerültem, és nem tudok róla, hogy a tanító néni rossz néven vette volna.

De!

Az viszont egy nagyon nagy butaság, amit sokan csinálnak, hogy otthon tanítgatják az óvodás gyereküket írni-olvasni. Ha ő érdeklődik felőle, és állandóan nyaggatja a szüleit, hogy melyik betű milyen (tipikusan én voltam ilyen), akkor egyáltalán nem baj, ha elmondja neki az ember, de erőltetni kifejezetten káros.

Azért nem szokták javasolni, mert elsőben így sokat unatkozik, megszokja, hogy nincs mit csinálni, aztán amint utolérik a többiek, kevésbé lesz már motivált.

Gyermekpszichológusok kifejezetten nem ajánlják. Vekerdy is ír erről az egyik könyvében. Ha annyira érdeklődik a gyerek, lehet foglalkozni vele, de ilyenkor neki az a lényeg, hogy a szülővel legyen közös programja, nem maguk a betűk érdeklik annyira. Mert hajlamosak a szülők azzal takarózni, hogy de jaaaj, a gyerek akarja. 🙂

Nekem volt egy ovistársam anno, aki már olvasni tudott. Akkor az óvónők úgy istenítették (vagy legalábbis akkor úgy tűnt), őt kérték meg, mikor meseolvasás közben ki kellett menni az óvónőnek, stb. Akkor biztos voltam benne, hogy ez a gyerek majd sokra viszi. Nos, mit gondoltok?

Na jó, elárulom. Mindenki más az oviban többre vitte, mint ő. Még az is, aki 10-ig se számolt ovi végére.