Hogyan kezeljek egy bután viselkedő szerelmes nyolcadikost?

#40

Az ember alapvetően azért dolgozik, hogy éljen, nem azért él, hogy dolgozzon.

Az a magyar paraszti munkakultúra öröksége, hogy van a dologidő meg a meghaltunk állapot. A kettő között az ünnepnapok helyezkednek el. S ennyi az élet. Egy csomó mindent csinálnak az emberek, de még véletlenül se azt, amit ők akarnának.

#40 Igen, a sport fontos, oké, és? Mit érünk el azzal a hozzáállással, hogy az akarata ellenére kötelezzük a gyereket arra, hogy olyasmire áldozza a szabadidejét, amihez semmi kedve? Addig csinálja, amíg rá van erőltetve. Ha szerintem fontos a sport, akkor én nem azt akarom, hogy a gyerekem addig sportoljon, amíg ott állok mögötte és csapkodom a szülői hatalmam ostorával, hanem stratégiát váltok, hogy akkor nem rendszeres edzés, amit a háta közepére se kíván, hanem gyerek kislányom, gyerünk úszni, menj el sétálni egyet a barátaiddal, menj el a szomszéd Lilivel és kocogjatok egyet a kutyával, tanulj kpop koreókat videóról, menj el a parkba tollasozni a haverokkal. És akkor talán később is felmerül benne nélkülem is, hogy a sport nem egy kötelező rossz, hanem valami szabadidős hobbi.

Egyébként igen, ami szabadidős tevékenység, de nem szereti különösebben, azért nem kell áldozatot hozni. Ha nem szereted a rendszeres edzést, akkor ne áldozd fel érte a szociális életed, az iskolai tanulmányaidat (a kérdező lánya speciel volt, hogy szívesebben tanult volna, minthogy edzésre menjen, remélem olvastad), mert nem versenysportolónak készülsz.

Én azért meghallgatnám azokat, akiket a Kérdező mellett állnak, hogy ők heti hány napot sportolnak és mit.

Azt pedig szívesen megnézném, hogy milyen képet vágnának ahhoz, ha a saját anyjuk kötelezné őket a sportolásra. Így, felnőttként, munka, tanulás, gyerek, párkapcsolat akármi mellett.

Én se értem ezt a sok sport ellenes kommentet. A Kérdező nem kötelezi arra a sportra, amit most űz, választhat mást is. Aki pedig a több száz sportból nem tud egyet se választani, ahová heti 2x eljárna, az nem fog szívesen kocogni, görkorizni, meg tollasozni se. Azt meg hogy esetleg heti 1x sétálnak egyet a barátjával, miután kijöttek a moziból, ne nevezzük már mozgékony életmódnak.

"Gyerünk úszni, menj sétálni egyet a barátaiddal..." Ez ugyanolyan noszogatás, mint a menj edzésre, csak szólok. Ugyanis, ha szívesen csinálná, akkor eleve nem mondanád neki, hanem magától menne.

Én gyerekkoromban csomó sportot kipróbáltam, mindet én akartam(szülői példa nem volt, anyám kifejezetten lusta). Amellett nagyon mozgékony gyerek voltam. Egész nyáron bicikliztem, tollasoztam, fára másztam egész nap. Képes voltam addig ugrókötelezni a 40 fokban, amíg vörös nem lett a fejem. Aztán felnőttem és...nem csináltam semmit. Leszámítva, hogy munkám során rengeteget szaladgáltam, emeltem, sokat gyalogoltam, szóval továbbra is, vékony és sportos voltam. Csak sportra már se kedvem, se időm nem volt. Aztán 30 fölött a munkám is változott, a testem is. Elkezdtem hízni, de ami annál is jobban zavart, punnyadt, rugalmatlan lett a testem, megjelentek az első fizikai problémák, pl.állandó derékfájás. Akkor kezdtem újra sportolni, de tudom, hogy már soha nem leszek olyan rugalmas, mint voltam, bármennyit mozgok. Bánom, hogy előbb "nem jutott eszembe". Szóval így utólag azt mondom, egy gyereknek igenis kötelezővé kell tenni a mozgást, nem a verseny sportot! Ő még nem fog magától arra gondolni, hogy jaj, 30 évesen úgy fogom magam érezni, mintha 80 lennék, ha nem mozgok rendszeresen. Amikor meg felnő és már nem lehet "kötelezni", talán lesz annyi esze, hogyha elmagyarázzák neki, miért fontos, felfogja, és magától is beépíti a mindennapjaiba.

Egyébként meg, ha a kérdező gyereke edzésre jár, akkor valószínűleg fel van mentve legalább 2 sulis tesi alól. Tehát ha abbahagyja, akkor ugyanúgy mozognia kell, azt el se lóghatja, csak még értelme se lesz, mert a sulis tesit inkább hagyjuk...Annyi, hogy nem a délutánból veszi el az időt, így találkozhatna a kis barátjával, feltéve, ha nem esik egybe a családi ebéddel, ugye😉

#44 Az a baj, hogy pont nem több száz közül lehet választani. Gondolom nem mondok újat, ha azt mondom, hogy helyben, reális távolságon belül nem áll rendelkezésre a világ összes sportjához a lehetőség. Abból meg, hogy valaki valamit kötött keretek közt nem akar mindig muszályból csinálni, levonni a messzemenő következtetést, hogy hát akkor magától pláne nem fog semmit csinálni... Hogy is mondjam... Nem vall túl sok észre, már ne is haragudj. Személyes példa, én szeretek sportolni, "rendszeresen"(=heti 2 mindig megvan, de random napokon, random időpontban, nem időhöz kötött edzés jellegűen) járok úszni, de a vizsgaidőszak kellős közepén, vagy amikor sok zh-t kell írni, akkor van egy fontossági sorrend, és az, hogy jó jegyeim legyenek és ne soroljanak át önköltségesre, legyen ösztöndíjam, valahogy fontosabb, mint az, hogy mindenáron meglegyen ha heti készre két-három óra úszás. És fiatalabb korban is megvan ez, fontosak a jegyek, mert maximalista vagy, vagy csak szimplán ahhoz, hogy értsd a következő anyagot, tudnod kell az előzőt.

Lehet én voltam az elcseszett, de én nem éltem meg noszogatásnak, ha anyámmal a strandra mentem, vagy egy szép délután elmentem a barátnőimmel sétálni a faluban 4 órán keresztül. Az ilyeneket mivel nem rendszerszintű kötelesség pont nem úgy éltem meg, hogy hú én sportolok és MUSZÁLY, hanem tök király, időt töltök a családommal, barátaimmal. Egy kötött edzésbe meg nem tudod bevonni a szeretteidet, hogy az egy minőségi időtöltés legyen.

Ja, majd ha felnő lesz annyi esze, hogy beépíti a mindennapjaiba... Persze, nyilván, ez így működik, vicces vagy nagyon. Attól, hogy tudom, hogy valami jót tenne nekem, nem fogom beépíteni a mindennapjaimba, ha teljesen meg lett velem utáltatva a szülői kényszerítés miatt. Akármennyire is jó valami, senki nem fog gyűlölt tevékenységeket beépíteni a mindennapjaiba önként. Ok, te eltávolodtál a sporttól egy időre, de a leírásodból azt veszem ki, hogy előtte szeretted. Fényévekkel könnyebb mentálisan egy régi szeretett szokást visszaépíteni a mindennapokban, mert ott van plusz motivációnak, hogy régen is milyen jó volt. Az meg nem fog motiválni senkit, hogy "régen utáltam, elvette az időt a társaskapcsolatok és tanulmányok elől, hmm de jó lenne ez megint, csak most önszántamból".

Látom a szövegértés nem megy sokaknak; nem a sportolással van a baj, hanem hogy ennyire kényszeríti rá azt a kislányt, aki próbálja sugallni az idióta szülőjének, hogy ő már nem szeretné abban a formában és keretek között csinálni, amibe bele van kényszerítve. Szerintetek egy gyerek mikor fogja azt mondani, hogy edzés helyett, inkább TANULNA? Nem a mozgassal van a baj, hanem az adott egyesület v bármi fix edzésrendszerével, ami miatt úgy érzi, hogy sokszor elveszi az idejét más dolgoktól. Szerintetek aki nem élsportoló, annak 14 évesen az a normális, ha nem szórakozik, vagy tanul számára megfelelő időt mert anyu edzésre rángat mert "kell a sport"? Ezzel csak pont az ellenkezőjét fogja a szülő hosszútávon elérni, elég csak azokra gondolni akiknek a testnevelés is mindig egy kínzás volt, utana se szerette meg a többség a mozgást, vagy aki szerette, az is megutálta...

Akik meg azt írják, hogy mert a fiú a rossz, garantálom ott is ilyen szülő van a másik oldalon akivel még annyira se lehet beszélni, mint a kerdezovel. Nyolcadikosok, nem felnőtt emberek, hogy hú én most csettintek és akkor ott egy kiscsaj...

Semmivel se lennénk előrébb, ha a srác hajlandó lenne kihagyni az ebédet, mert akkor is úgy éreznék a gyerekek, hogy a hülye edzés miatt nem lehetnek tovább együtt. Hiába tudna előbb elindulni otthonról.

#46

A kérdező lánya a fiú nélkül se akarna edzésre járni. Sőt, BÁRMIT csinálta, csak azt nem.

Szóval mint ahogy már írtam, az is lehet, hogy az ebédelés csak egy megbeszélt kifogás, hogy a lány ne kelljen menjen edzésre.

#46 Gondolom nem olvastad a kérdező 5-ös kommentjét. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem olvastad, mert nem szeretném azt feltételezni, hogy direkt szelektíven értelmezel, ne adj isten funkcionális analfabéta vagy.

Abban írja, hogy a fiú előtt is ment minden második edzésről a vita, hogy miért nem akar menni, töri dogára akar tanulni, stb. Az, hogy lett plusz egy indok a sok másik mellé, nem azt jelenti, hogy CSAK a fiú miatt nem akar, mert CSAK a fiú befolyásolta.