A 40 körüli szülőknek miért van kevesebb türelmük a gyerekeikhez? Vagy minek vállalnak gyereket egyáltalán?

Ez szerintem sem korhoz kötött. Sógornőm 30 sincs, közös ebéd közben úgy rávágott a 16 hónapos gyereke kezére (mindent meg akart fogni, nem maradt nyugton), hogy csak lestem. Nem mondom, hogy fejben nem csaptam volna néha fenékbe a saját gyerekeimet, de ez tettlegességig sohasem fajult.

A nagyobbik lányom most nagycsoportos, sok az idősebb szülő. Én inkább látom azt, hogy annyira örülnek, hogy van gyerek, hogy túlzottan elkényeztetik őket, mindent rájuk hagynak.

És ott vannak azok is, akik nem gondolták át jól a többgyerekes családmodellt, és túl kicsi különbséggel vállaltak gyerekeket. Sógornőmnél is ez van, teljesen kivan tőle, de nem akart visszamenni dolgozni, így nincs két év a két gyerek között. Ott valamelyik mindig üvölt, két szót nem lehet váltani a gyerekek mellett.

Nem a kor a baj, hanem az, hogy az emberek nem ismerik saját magukat, nem gondolkodnak előre, aztán amikor ott a baj, a lehető legrosszabbul kezelik a helyzetet és a gyerekeiket.

Mondjuk eleve 40 körül az ember kevésbé türelmes, könnyebben elfárad, hiszen akármilyen jó egészségnek is örvend és akármennyire nem öreg, még mindig nem 20 éves, amikor tele volt energiával, rugalmassággal, stb. Nem azt mondom, hogy 20 évesen ideális lenne gyereket nevelni, mert az meg a másik véglet, csak azért a kettő közötti 20 eltelt év igenis számít. Persze ettől még egyéni, hogy kinek mikor ideális gyereket vállalnia, illetve ha valaki egész életében babára vágyott, az csak azért ne vállaljon 1-2-3 gyereket, mert már elmúlt 30, vagy mi?

Mások nevelésével kapcsolatban meg hát igen, vannak dolgok, amikkel nem lehet egyetérteni, nem is kell mindennel. Én sem verem a gyereket, de azért annyit el tudok képzelni, hogy egy 3 éves dackorszakost kezelni (2 éves a lányom, én is azt hittem 1,5 éves korában, hogy ő már dacol, hát... :D Tévedtem :D És el tudom képzelni, hogy ez később még rosszabb is lesz) miközben van egy újszülött/pár hónapos kisbaba mellette, azért az kemény. Főleg, hogy a 3 éves nagy valószínűséggel testvérféltékeny is, hogy a szülők akkor egyszerre 2 gyereknek próbálnak kedvezni, nem csak 1,5 éve nem alszanak, de alsó hangon 3, és a kisbaba is nyilvánvalóan megnehezíti, hogy a nagyobbik gyerekkel érdemben tudjanak foglalkozni, szóval simán lehet, hogy elszakadt apánál a cérna, igen. Főleg nyaraláson, amikor ki tudja, mikor érkeztek, mennyire fáradtak, a gyerek mióta sírt már nekik, milyen módszerekkel próbálták előtte megnyugtatni, a napirendje nyilván felborult, stb. Ez még nem azt jelenti, hogy általában ilyenek vele, azt meg főleg nem, hogy minden 40-es így áll a gyerekekhez.

Amúgy nem igaz, hogy nem érzed, mennyire bicskanyitogató stílusban írtad ki a kérdést, de az még hagyján, a kommentjeid egyértelműen nagyon antipatikus hangnemben íródtak. Tudom, nem kell mindenkinek kedvelni egymást, de attól még semmi sem indokolta az első hozzászólásod hangvételét, a kioktató stílust, és nyilván nem várhatod el, hogy ezektől függetlenül válaszoljunk egy fórumon.

tessék, a válasz, amire vártál: igen, te tökéletes szülő vagy, mások meg nem. * szarkazmus off *

inkább azzal foglalkoznék a helyedben, hogy minek kell ennyire, hogy vadidegenektől kapjál pozitív visszajelzést, minek keresed ennyire az önigazolást.

A kérdés: “ A 40 körüli szülőknek miért van kevesebb türelmük a gyerekeikhez? Vagy minek vállalnak gyereket egyáltalán?”

És sérelmezi, hogy nem lehet értelmesen beszélgetni. Van ám pofa. Nehéz azzal a két molylepkével aranyom amik a kis buksidban köröznek.