Tényleg annyira borzasztó, pokoli a szülési fájdalom?

52

Amúgy én is hüvelyi úton

De beszorultam.. ezt később tudtam meg

Rettentően félek az alagutaktól, a fedett csúszdáktól.

Az a baj, hogy sokan nem értik, hogy fontos a császár is, hisz életet menthet, de nem arra való, hogy megússzuk a hüvelyi szülést.

Egy csàszàr egy nagy hasi műtèt, ami ha szükségtelen, akkor dőreség.

48

Nem feltétlenül. Nekem az első nagyon fájt, a másodiknál egy komolyabb menstruációs görcs erősebb volt. De a szülő nő tudatán is múlik, mennyire viseli meg. Ha rettegsz a szüléstől, beszélj hozzáértővel, még a szülés előtt! A légzés és egyéb praktikák pl. meleg víz is sokat segíthetnek. Az egyik ismerősömnek az segített, hogy mondogatta magában, hogy ez az egyetlen élethelyzet, amikor a fájdalom nem valami kórosat jelent.

Ha mindent nem is feledtet a baba, de sok dolgot igen ;).

Jó nektek, én a végén az életemért könyörögtem már, csak legyen vége és soha többé nem csinálom végig újra.

Nem is. Soha, egyszer elég volt. Ha a férjem akar második gyereket, megszüli ő :D

Én most szültem. Végig epire készültem, de nagyon lassan tágultam, majd mikor megkaptam, akkor leesett a baba szívhangja, úgyhogy második adagnak csak higítottat kaptam. Az oxi viszont összesen 11 vagy 13 órát folyt belém.

Nekem a szülésnél megviselőbb, hogy gátvédelemmel szültem, ami nem sikerült, úgyhogy most van egy gátsebem ami a hüvelyem előttről indul és a végbelemig tart és iszonyúan fáj ha ráülök, fekszek 2 órát, nem hűtöm hatot vagy csak rossz napja van.

Az is rossz, hogy zavar a szoptatásban.

Szóval emlékszem rá, hogy rossz volt és iszonyú fájdalmas, de igaziból ilyen “túl vagyok rajta” érzésem van és nagy eséllyel a következő könnyebb lesz.

Ha azt mondanák, hogy jövő hónapban megint szülök és ugyanezekkel a paraméterekkel és ugyanezzel a végkimenetellel szülök, akkor azt mondanám, hogy oké, nem választom a császárt helyette.

Engem jobban megviselt, hogy miután kaptam egy katétert 24 órára, utána mikor kivették, azt éreztem, hogy az egész csecsemős részleg és a szobatársam is “lenéz”, mert nem szoptatom eleget a babát. Az első fél katétermentes napom abból állt, hogy próbáltam kitalálni, hogy hogyan feleljek meg a szülésznők utasításainak (járjak el óránként pisilni a zuhanyzóban állva, mikor kiérni 5 perc + igyak sokat) és a csecsemősöknek (szoptassam a babát minden nyikkanásra). A szobatársam konkrétan a két nap alatt, csak akkor evett, amikor a férje ott volt, amúgy csak izotóniás italt ivott, de a hűtőig én sem jutottam el.