Mennyi idő, míg túl teszi magát rajta az ember?

Mi AZ hogy logikus dontes? Es mi az, hogy a gyereket valasztottad csak maskeppen? Hallod magad? :(

Szeretnek nem itelkezni...es nem is bantanj szeretnelek...de Te szeretted volna a gyereket...a parod nem. Innentol kezdve eleg paradox a helyzet mert ha az abortuszt valasztjatok, egy valaki serul: Te. Na meg a gyerek :( de o szerinted ebbol semmit nem erzett... A parod eli a vilagat...ezen hogy leptetek tul a kapcsolatotokban? Megbeszeltetek? Haragszol ra? Mondtad neki hogy mit erzel? Mert ha magadban orlodsz ezen sosem jutsz tul...

Az anyai osztonoket nem lehet felulirni. Semmivel.

Nekem volt egy veszitesem...ugyhogy egyaltalan nem tudok objektiv maradni...mert csak en tudom mit eltem at akkkor. Hiszen az elso piros csiktol kezdve szerettem...imadtam...az utana kovetkezo idoszak maga volz a pokol...

Mi az hogy a gyereket valasztottad? :'( hol a gyerek akit valasztottal? Tudod egy szinten tul (ha van mit enni hol lakni stb) annak a gyereknek.mindegy a turis tornacipo...ha szeretik.

Es ha megszuletik vmikor egy gyereketek es a parod akkor gondolja meg mqgat mi lesz?....

No nem irok tobbet...tenyleg nem vagyok objektiv...dehogy ne csak offoljak:

Erdemes felkeresned egy szakembert aki foglalkozik perinatalis gyasszal. Not vagy ferfit de olyant aki nem erintett

Itt a gyakorin.mindenki erintett valahogyan valamilyen fomaban...nem varhato el a szakmai szintu tamogatas...

De gondolj csak bele...hanyan szeretnenek teherbe esni ezen a forumon es honapok, evek ota csak feher csikot latnak...megis mit tanacsolhatnanak Neked?

Kivanom hogy tudj bolcsen donteni a parkapcsolatodat illetoen...es a majdani gyerekekkel kapcsolatban is...

(ee meg egy off. Nincs az a ferj, par, elettars aki fontosabb lehetne a gyerekemnel Soha...es ezt az erti aki mar vesztett el gyereket vagy mindennel jobban vagyik az anyasagra)

Sajnálom amin most keresztülmész lelkileg. :(

A legjobb tényleg az lenne, ha elmennél pszichológushoz, mert ő nem támadna téged, hanem segítene feldolgozni a történteket.

Ezt mindenki máshogy éli meg.

Amikor a kislányom 6 hónapos volt, terhes lettem.Abortuszra mentem, mert akkor az volt a leglogikusabb döntés.Mindenki a saját helyzetét ismeri anyagilag/érzelmileg stb.

Pároddal is beszélgess erről, beszéld ki a fájdalmadat, és biztosítsd afelől, hogy nem hibáztatod.(hisz ezt írtad)

Tudod, kapcsolatban élek, védekezünk, de az ördög nem alszik.Mi megbeszéltük, ha véletlen becsúszik, elvetetem.Pedig anyagi akadálya nem lenne megtartani, sőt.De nem akarok már 32 évesen újra bezárkózni a négy fal közé.

És ez mindenkinek a saját döntése.

Meghoztad a döntést, idővel enyhülni fog a fájdalom.

Kitartást kívánok neked!

És mégvalami: aki csak azért jön erre az oldalra, mert nem lehet gyereke esetleg, vagy nehezen esett teherbe, az pattanjon innen le, nem bele kell rúgni abba, aki amúgyis ki van lelkileg.

Nekik azzal kell megküzdeni/feldolgozni, az abortuszon átesett nőknek pedig ezt, amit a Kérdezőnek.

Nem a pasimat választottam. A gyerekemet választottam, csak másképpen. Nem büntetek egy csöppséget azzal, hogy rossz helyzetbe szülöm.

ja, logikus, így azzal jutalmaztad hogy nem adtál neki esélyt az életre. Ez mekkora kamu szöveg már. Te magadat és a pasidat választottad, akármit is akarsz magadnak bemesélni. Ehhez jogod is volt, de ne sajnáltasd magad, te döntöttél így, ezt be kell vallanod magadnak, mert míg azzal hitegeted magad hogy te ezzel jót tettél a gyerekednek nem fogod feldolgozni. Legalább magadnak ne hazudj.

25.

Nagyot mondtal, ulj elore!

Nem vagyok "nagyotmondó", csak mint írtam, nem bele kell rúgni abba aki a padlón van, hanem segíteni, ha tudunk.

Esélyt sem adott az életre?Kérdem én, milyen élet az, amikor enni nem tud az a szegény gyerek, vagy már fáj neki a hideg?

Tudom, adjuk örökbe...Na ez az, amire én képtelen lennék 9 hónap után!