18 éves és vagyok és elég valószínű hogy terhes, én szeretném a babát de a szüleim nem, mit tegyek?

Szia!

Akkor leírom én is a történetemet. Én is írtam a napokban sokat ide. Én 21 vagyok, még 2 év hátra van a suliból, jogra járok, ami borzasztó nehéz volt eddig is. Senki nem állt mellém, se a párom, se az ő szülei se senki. Legvégén egyedül maradtam. Van ugyan egy lakásom, de munkám nincs, segélyekből meg hitelből, meg anyukám könyöradományából tudtam volna maximum eltartani magam, anyum sincs eleresztve, apum már meghalt. A szívem szakadt meg, de elmentem az abortuszra. Nem tudom valaha meg fogom e bocsátani magamnak. De arra jutottam végül, hogy a kisebbik rossz elvenni a 8 hetes kis angyalkám életét, minthogy megszülöm egy olyan világba, ahol nem tudom neki megadni még a legszükségesebbeket sem talán és nem lesz apja!Én apa nélkül nőttem fel és úgy gondoltam, önző dolog megtartanom azért, mert én szeretném, és én szeretnék anya lenni. Aztán lehet az élet bebizonyítja, hogy tévedtem és hatalmas bűnt követtem el,amire nincs bocsánat. De remélem lehet még babám és megteszek mindent, hogy megbocsássak magamnak. Gyermekjogokra fogok specializálódni és az lesz a hivatásom, hogy gyermekeken segítsek, ahogy tudok.

Azt tanácsolom neked, ülj le a pároddal ,beszél vele, hogy ez komoly dolog, egy egész életre szól!Nem lehet visszacsinálni!Ha ő kiáll melletted és van munkája, anyagilag tud segíteni, akkor tartsd meg a babát. Nehéz lesz sulit így csinálni, de ha van segítséged, megoldható. Nekem senki nem segített volna. És jogot tanulni, dolgozni, babázni egyszerre lehetetlen. Vagy valóban bevághattam vlna bölcsibe, amit én nem akarnék soha, mert ne az óvónéni nevelje a gyerekemet, 3 éves koráig én legyek vele többet, aztán jöhet az ovi.

De, ha nem áll melléd senki, és anyagilag egyedül nem tudod fenntartani magadat sem, akkor sztem nem teheted meg a babáddal, hogy rossz körülmények közé szüld meg!

Nagyon drukkolok neked, hogy ne úgy járj, mint én és legyenek sokan, akik melléd állnak és segítenek!

A műtét egyébként nem fájdalmas fizikailag, én már nem is vérzek, nem érzek semmit lent. De a lelki fájdalom nem tudom mikor fog elmúlni....

Engem sokan bántottak ezen az oldalon, sokan segítettek kedves válaszokkal!

De ne az itteni válaszolók alapján dönts! Beszélj a családdal, orvossal. Nekem az orvosom elmondta, hogy a neten terjedő információ, hogy abortusz után a legtöbb nőnek nem lehet gyereke, nem igaz. Természetesen, lehet ez a következménye, de a dokim mondta az ő kórházában már rég óta nem történt komplikáció terhességmegszaktás miatt.10-15 éve még a technika fejletlen volt, ma már nem az. Ez nem jelent iazt, hogy évente 2x lehet abortuszra rohanni.

De ez súlyos döntés!Nyomorba sem szabad gyereket szülni!

Kívánom, hogy meg tudd tartani a babádat és legyenek, akik támogatnak!Majd írj, hogy döntöttél, ha gondolod!Fiatal vagy még, biztos vagyok benne ,hogy lehet még sok gyereked akárhogyan is döntesz.

Nem irigyellek,de furák a szüleid,nem engednek el,mégis azt akarják költözz ha megtartod a babát.

Ha 18 elmultál a dokinál mondd h nem akarod elvetetni,hiába visznek el a szüleid.igy a doki ugy se rájuk fog hallgatni.

Szia!

Hát NE LÉGY GYENGE!!! Meg kell tartanod ezt a babát, nem szabad elvetetned. Ezt felejtsd el! A szüleidet ültesd ide a gép elé és csak had olvassák el amit írnak a válaszolók! Felnőtt nő vagy, akarjátok a babát, a párod dolgozik, az anyósod helyet biztosítana nektek, attól függetlenül, hogy nem dolgoztál még kapnál valamennyi pénzt. (szülés után egyszeri anyasági 60 ezer kb ebből be tudtok neki vásárolni, aztán gyest és családit ami havi 35 ezer kb, mellette a párod fizetése) Ha a szüleid tényleg képesek lennének arra, hogy nem támogatnak benneteket akkor nem tudom minek is vállaltak téged annak idején... Ha tényleg akarjátok ezt a picit és a párod is biztos benne, hogy képesek lesztek megbirkózni a feladattal akkor meg kell, hogy tartsátok! Senkire ne hallgass csak magadra, te érzed a legjobban, te vagy az anyja neked kell dönteni nem a szüleidnek vagy valaki másnak. Én megtartanám a helyedben.

Nem igaz,hogy hogy nem tudsz kiállni magadért!

Elmúltál 18,gyakorlatilag azt csinálsz,amit akarsz,a törvény szerint felnőtt vagy!A szüleid nem tehetik meg,hogy kényszerítsenek az abortuszra.Ha meg akarod tartani a gyereket,tartsd meg,ha nem,nem!

Gondold át magadban,hogy számíthatsz-e a gyerek apjára,elég stabil-e a kapcsolatotok,rendelkezésre áll-e valamilyen anyagi forrás,és ha ezek igen,akkor ne gondolkodj tovább!

Ja igen,fel kell adni a kényelmes életet és belevágni a bizonytalanba,de mivel azt írtad,hogy lelked mélyén szeretnéd a babát,mért vacillálsz?

Elmondom az én esetem(igaz nem abortusszal kapcsolatos):

a szüleim hosszú ideig nem voltak oda a barátomtól,sőt úgyszólván ki nem állhatták(elvette tőlük a kislányukat stb).Hátunk mögött folyton kibeszéltek minket.Azt akarták,hogy tanuljak tovább és minimum diplomás legyek,de nekem saját terveim voltak/vannak és ahhoz ragaszkodtam!

Kicsit eldurvult a helyzet,mindenért a vőlegényem hibáztatták,úgyhogy kaptam magam és egy nap elköltöztem a szülői házból a szerelmemhez,ők meg csak néztek!Azóta is boldogan élünk,dolgozgatunk,nővér vagyok a kórházban,ami nem éppen a szüleim álma,de érdekes módon én jól érzem magam ott,mert én döntöttem úgy,hogy nekem ez kell!

Szóval ezzel csak azt akartam mondani,hogy ne félj kiállni magatokért,mert ezerszer is megbánnád,ha belekényszerítenének olyanba,amit nem akarsz!Ha eldöntötted magadban,nem kell semmit bejelenteni,fogd a cuccod és költözz el,nem szorulsz magyarázkodásra!Szüleid meg magukra vessenek,ha már ők hoztak ebbe a helyzetbe.

Majd írd meg,hogy mi történt veled!

Szia!

Nem olvastam el a hozzászólásokat, csupán a te kommentjeidet. A sok idegeskedéstől, megindulhat a vetélés, szerintem menj dokihoz.

A történeted ugyanaz mint az enyém, azzal a különbséggel, hogy én 20 éves voltam mikor ez történt és a barátomat csak 3 hónapja ismertem. A szüleim elfordultak tőlem és a párom szülei tőle, de mi imádtuk egymást. Elköltöztünk albérletbe, nekem nem volt keresetem, suliba jártam, a párom már dolgozott. Az én szüleim több évig nem álltak szóba velünk a páromé 6 évig! Egy idő után összeházasodtunk, megszületett a kislányunk, két és fél éves korában elkezdtem én is dolgozni, gyarapítottuk kis vagyonunkat. Három éve megszületett második gyermekünk és jelenleg várjuk a harmadik babánkat. 13 éve élünk boldogan együtt. A párom szülei nagyon bánják az elfordulásukat, minden alkalmat megragadnak, hogy bocsánatot kérjenek, imádják az unokákat. Anyám is segít már minket.

Kérlek írd meg, mit mondott az orvos és sok boldogságot az életedben, bárhogy is alakul most!