18 éves és vagyok és elég valószínű hogy terhes, én szeretném a babát de a szüleim nem, mit tegyek?

Remélem nincs baj veled.

Az abortuszról a saját történetem.

Hétfőn reggel zokgva, dühöngve mentem a kórházba, miután feltették a lamináriát, azon voltam indulljon meg spontán a vetélés, ne műszerrel tépjék szét a picike élő testét.

Pár napon múlt az élete, addig harcoltam érte, de vesztettünk, nem kellett az apának, az én családomnak, az apa családjának sem, nekem meg a szívem szakadt érte.

A beavatkozásig teljesen taccs voltam, mikor felébredtem úgy éreztem minden Ok, meg sem történt az egész, nem is voltam terhes, vidáman ugrabugrálva jöttem ki a kórházból, nem sírtam, nem hiányzott a gyermekem, nem. Tagadtam, hogy volt. Pénteken el kellett mennem bevásárolni, és hírtelen csak kismamák, és picibabás anyák voltak a boltban, én meg úgy éreztem magam, mint aki nem érdemli meg azt se, hogy rájuk nézzen. Bőgve, biztonságiőrt fellökve mentem a bejárat elé, és akkor ott elszakadt az a bizonyos belső védelem, onnantól kezdve nem bírtam, ha az exem megérint, ha csak rámnéz. Pár hét alatt odáig fajult a gyűlölet bennem, hogy már a válogatott kínzások jártak a fejemben.

Közben megismertem a férjem, Ő segít át, és mindent megad nekem, az anyaság csodáját is!!!! Amíg írtam neked, szopizott a 2hós fiam, de az első babám így is megsirattam.

szia!

lehet h megpróbálnának hazarángatni, de hidd el a párod és a szülei megvédenének titeket! Mellékesen szerintem egyáltalán nem mennének utána, mert annál többre tarthatják magukat, ha a saját lányukat nem támogatják és csak még nehezebbé teszik az amúgy se könnyű döntését!

Ha szeretnéd azt a picit, akkor szedd a cuccos és költözz, különben minden nap csak arra emlékeznél amit a szüleid mondtak/mondanak és úgy nem lehet se várni egy babát, se élni nyugodt körülmények között egy babával!

Szurkolok neked h a legjobb döntést hozd!

Ha utánad is mennek egy, nem engeditek be őket, kettő, mivel nem vagy kiskorú, hanem jogilag felnőt, terhes nő, ezért még rendőrt is hívhattok, hogy zaklatnak, ha nagyon nem fogják fel.

Írtam, nem beszél velem az anyám, a kórházba ugyan bejött, de azóta sem látta az unokáját, és lassan két hós:) De tudod mit, túl lehet élni, nekem nem hiányzik, az ő agyatlansága, hogy így viselkedik. Én eljöttem otthonról, és így nyugodt, többé kevésbé rendben ment le a terhességem. AZ apuka elég.

szia! Én vagyok az utolsó előtti előtti! A legjobb döntésed az volt h kiköltöztél, mert nyugalom van körülötted és így könnyebben eldöntheted h mi is lenne a helyes! Szurkolok h megtaláld a számodra legmegfelelőbb döntést, és pénteken ha lesz energiád, megírhatnád h mire jutottál!

Sok sikert!

Remélem minden rendben van veletek,és lesz is eztán!!

Drukkolok hogy a szüleid valóban megbékéljenek végleg és ne csak addig amig "visszaédesgetnek" magukhoz!!!

(az egyik korábbi válaszoló)

szia! utolsó előtti vagyok! na mi van veled?? eldöntötted/döntöttétek h mi lesz?? szurkolok neked nagyon!

Ha lesz erőd majd írd meg, mert sztem nagyon sokan vagyunk veled lélekben!!

Drukk