Milyen az a WALDORF-iskola?

3 waldorfos gyereket ismerek, és szociálisan tényleg fejlettek, viszont bukdácsolnak a gimnáziumban.

lehet, hogy szadista szülő vagyok, de az élet kemény. készüljön fel erre a gyerekem már fiatal korában, hogy később ne legyenek problémái azzal, hogy vannak kötelezettségei, hogy gyakran neki kell máshoz alkalmazkodnia, és sokszor nincs bocsánat.

Tanár vagyok, jól ismerem a Waldorf-módszert. Kétségkívül vannak előnyei, mint pl. a gyerekek szociális érzékének, anyaggyűjtési mechanizmusának fejlesztése, a csoportmunka hangsúlyozása a hagyományos "magadnak tanulsz"-jellgű bifláztatás helyett. Ez mind szép és jó, csak az a probléma, hogy egy Waldorf-rendszerű általános iskolában végzett gyerek képtelen hagyományos gimnáziumban folytatni a tanulmányait. Ugyanez igaz a Waldorf-középiskolákra is (Magyarországon nem igazán elterjedtek): A tanulási módszerek olyannira eltérőek, hogy a Waldorf-módszerrel tanulók közül szinte senki nem képes szakmát szerezni, pláne egyetemre jutni. Kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket nevelnek, igen. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képességekre, amit a hagyományos magyar iskolák - mondjuk ki - méltánytalanul elhanyagolnak.

Ami azonban bizonyítja a módszer hibáit az a többek által hangoztatott tény, hogy ezek a gyerekek képtelenek lesznek hagyományos módszerrel, könyvből tanulni. Az élet, illetve a magyar társadalom sajnos olyan, hogy eléd raknak egy tankönyvet, megtanítanak arra, hogyan használd, és szépen meg kell tanulnod az anagot magadban. Felnőttkorban, egyetemen már nem lehet játékosan tanítani, nem lehet "megíratni a saját tankönyvüket a gyerekekkel".

Éppen emiatt én semmiképpen sem fogom a gyerekemet Waldorf- vagy más reformpedagógiai iskolába íratni. Nem boldog munkanélkülit akarok nevelni belőle, hanem a magyar társadalom szabályai szerint élni képes embert. Ha ennek az az ára, hogy unalmasan vagy nehezen fog tanulni, kap majd egy-két szigoróbb tanárt, annak csak örülök: az életben sem kap majd ingyen semmit, jobb, ha hozzászokik, hogy mindenért meg kell harcolni. Neki is jobb, ha nem egy elzárt álomvilágban nevelkedik, ahol kedves és barátságos mindenki, mert a valóságban bizony nem az. Minél hamarabb jön rá erre, annál jobb.

10:07 vagyok.

A gyereket megnevelni otthon is meg lehet,ha mindenképp ilyen extrafegyelmezett kis strébert akar az ember a "gyerek"ének nevezni.Nekem nem a fegyelmezéssel van bajom egyébként se,hanem a tananyag mennyiségével.Mármint a normáls iskolában.Felesleges ennyit tanulni,nincsen értelme.És inkább legyen boldog,és legyen egy szakmája,minthogy legyen egy diplomája (amivel szintén nagy esélye van a munkanélküliségre,mint tudjuk) és visszatekintve az életére azt lássa,h folyton csak tanult,meg kellett felelnie mindenféle elmebeteg elvárásnak.És nem fog bukdácsolni a gimnáziumban,mer az is Waldorf lesz.És az érettségin se fog bukdácsolni,mert ha mindenki megbukna a Waldorf gimnáziumokban az érettségin,akkor már réges rég be lennének zárva.Szóval én vagy elmegyek valami normális életfelfogású országba (oktatás terén),mint pl az USA,vagy ilyen reformpedagógiai (Montessori,Waldorf) iskolába fogom iratni a gyerekem.Meg tudás szempontjából a normáls iskola semmit nem ér,annyit kell megtanulni,h annyit képtelenség,következésképpen szinte semmi nem marad meg.Pl töriből én nem tudok semmit (mondjuk 4-esre érettségiztem,de akkorse látom se látom át se a magyar se a világtörténelmet)És ettől marhára nem érzem magam kevesebbnek,mint az,aki tudja a törit.Sőt!Én legalább nem bújtam folyton a könyvet,hanem értelmes elfoglaltságaim voltak!Én rosszul vagyok az olyan kis stréber gyerekektől,akik "jók",mindig azt csinálják,amit mondanak nekik,"szépen állnak óra előtt",meg satöbbi.Meg is őrülnék,ha ilyen gyerekem lenne!Most majd aztán jönnek a nullák:)Én legalább nem pontozgatok senkit.

Utolsónak:

mindenkinek van egy értékrendje, és egy elképzelése, hogyan fogja nevelni a gyerekét. ebbe nem is szeretnék belekötni, te sem tetted. :) viszont én úgy vagyok vele, hogy felnőtt korára inkább legyen egy szakmája/diplomája, csináljon olyan dolgot, amiből megélhet, és áldozza fel a gyerekkorát*, minthogy játsszon a játszótéren, és később éhbérért dolgozzon. persze, meg van a lehetőség arra, hogy ez felcserélődik, hiszen lehet, hogy a te szociálisan kiváló gyereked tud majd jobban elhelyezkedni az én nagy elméleti tudással rendelkező porontyomhoz képest, ez nagyon sok mindentől függ, nehéz ennyi alapján megítélni. :)

* gyerekkor: az, hogy valaki tanul, nem azt jelenti, hogy nincs gyerekkora. nem waldorf-rendszerben tanultam, 4-5-ös voltam, és volt gyerekkorom. igaz, nem annyi, mint egy waldorfosnak, de elég volt, és nem lettem egy retardált mogorva bunkó, azt hiszem. :) ezen kívül, a szüleim tudtak "játékosan" motiválni a tanulásra, így az sem ugy éltem meg, hogy szenvedés volt. persze gimnáziumban kemény órákat tanultam, de nem bántam meg.

Szerintem nem sok, amit a suliban meg kell tanulni. Minden ismeretet lehet használni valamire, ha másra nem, legalább arra, hogy legyen egy életszemléletem, szélesebb látóköröm. Annyira nem ismerem a waldorf iskolákat, és nem is mondanék az ötletről semmi rosszat, de én két elismert suliba jártam, és sose éreztem magam túlterhelve. Szociálisan sem vagyok érzéketlen, évek óta dolgozom vöröskeresztes önkéntesként. :) Szóval semmiben nem másak a szadista suliba járt gyerekek, mint a waldorfos boldog ifjak. Minden gyerek más, mindenkiből máshogy lehet kihozni a legjobbat. A szülőnek kell éreznie, melyik utat választja.

20/L

Amerika nagyon jó példa.:-))Az érettségin annyit tudnak, mint nálunk az alsótagozatos negyedikesek.

Nem biztos,hogy egy teljesítmény orientált országban,(És mindegyik az) mert így tudnak válogatni a sok jó közül, annyira fontos a "gyerekkori boldogság". Azért beszélsz így,mert a gyereked még csak tervezés alatt van,és nem kell választanod.