Aki antiszociális, az rossz ember is egyben, vagy attól még lehet inteligens, jólelkű ember?

"Aki antiszociális, az rossz ember is egyben"

Az antiszociális ("társadalomellenes") személyiségzavarban szenvedő ember, régi nevén pszichopata, "rossz ember". Pont ez a lényege.

"attól még lehet inteligens, jólelkű ember?"

Az antiszociálisak között van intelligens és unintelligens is. Jólelkűnek nem nevezném, mert az antiszociális személyiség legfeltűnőbb tulajdonsága a lelkiismeret és erkölcsi gátlások teljes hiánya.

Egyébként végignézve a válaszokat, látszik, hogy sokan a szokott módon kevernek pár fogalmat.

Szóval aszociális = aki nem igényli a társaságot. Ez nem azonos a "visszahúzódó"-val. Lehet valaki "visszahúzódó", miközben igényli a társaságot, csak éppen félénk. És attól, hogy valaki nem igényli a társaságot, még nem lesz gazember (antiszociális).

antiszociális = aki nincs tekintettel másokra, nincsenek erkölcsi gátlásai, másokat csupán eldobható eszköznek tekint, esetleg még élvezi is a másokkal szembeni erőszakot, mások megalázását. Megint csak semmi köze a "visszahúzódó"-sághoz. Sőt, többségük kifejezetten megnyerő, karizmatikus, felületesen vonzó ember, sokat mosolyognak, barátságosak. Pl. sok sikeres politikus és üzletember ilyen (ez egy bizonyított tény, nemcsak legenda).

Pont hogy az antiszociális ember a jó ember! Az intelligencia meg jólelkűség meg nem ettől függ.

14:19

A pszichopata teljesen mást jelent, te tudatlan! (Ne akarj okoskodni a hülyeségeiddel.)

A társadalom nagy többségét megvetem, ezért nem keresem mások társaságát, kevés kivétellel, senkinek nem ártok, csak önvédelemből és ezt inkább verbálisan értem. Gondolom most arra vagytok kíváncsiak miért is teszek így?

Felsorolom nektek:

Gyerek koromban mint mindenki más én is egy álomvilágban éltem, ahol nincs gonoszság, gyűlölet, kétszínűség semmi ami az embert mint fajt rossz fényben tüntetné fel vagy ha találkoztam is vele kevés ilyen volt. Ez részben azért volt mert a szüleim mindentől megóvtak.

Felnőtté válásom folyamán rájöttem, hogy a világ amelyben élek éles ellentéte annak amit ezidáig hittem, már kiskoromban kezdtem tanulmányozni a testbeszédet, az arcmimikát, a mondaton belüli szórend fontosságát és a hanglejtés jelentőségét. Azt tapasztaltam, hogy mindenki annyi maszkot hord ahány embert ismer és ha közösségben van megpróbálja a valódi egyénisége eltakarására szolgáló maszkot úgy alakítani, hogy a közösség egyik tagja se gondoljon arra, hogy megjátssza magát. Ennél tovább mennék, ha jobban figyelek nem csak azt látom, hogy az emberek megjátsszák magukat, hanem azt is, hogy mit miért tesznek, pl. mert sérült az önbecsülésük ennek a tünetei a féltékenység, az állandó bizonyítani vágyás. A másik kórság ami tönkreteszi a társadalmat a rasszizmus, és a nacionalizmus amivel tovább rombolják mások önbecsülését ezzel egy lassan megállíthatatlan érzelmi nyomorba döntve a társadalmat. Nekem nincs kedvem minden emberhez külön maszkot hordani, önmagam akarok lenni, aki így elfogad azokat nevezem barátoknak, mindenki más lényegtelen. Én magamat aszociálisnak tartom, mindenki más, a barátokon kívül antiszociálisnak, ez is a korlátolt gondolkodásmódot tükrözi ( ha nem velünk akkor ellenünk ). Valószínűleg ha több negatív hatás ért volna mikor kezdtem rádöbbenni arra, hogy a világ milyen valójában, akkor most antiszociális lennék.

Válaszolva a kérdésre:

Aki antiszociális az nem lehet jó ember, bár jó esély van arra, hogy egykor az volt és csúnyán visszaéltek vele, de ez nem egy szabályszerűség.

Az aszociális lehet jó ember, íme az én példám... csak az a kérdés hogy ti elítélendőnek tartjátok-e ha valaki nem kétszínű és nem szeret alakoskodni...

Véleményem szerint egy egyén intelligenciája független a társadalomhoz fűződő viszonyától, viszont kétség sem fér hozzá, hogy többnyire ezeket az embereket kirekesztik aztán ráaggatják az antiszociális vagy aszociális jelzőt.

08:32

"A társadalom nagy többségét megvetem"

Arrogáns pozíció, amivel semmit sem nyersz, csak sok-sok keserűséget, magányt, frusztrációt.

"Azt tapasztaltam, hogy mindenki annyi maszkot hord ahány embert ismer"

Ez nagyjából így van. És rád is igaz. Egy olyan alapigazság ez, mint a 2x2=4.

Aki katasztrófának érzi, hogy 2x2=4, vagy szerencsétlenségnek érzi a 2x2=4-et, vagy haragszik a 2x2=4-re, annak alkalmazkodási zavarai vannak. Rájönni, hogy 2x2=4, nem nagy teljesítmény. Nem bírni elfogadni, hogy 2x2=4, nem erény.

"mit miért tesznek, pl. mert sérült az önbecsülésük"

Bevezetés a pszichológiába, első óra. Így működik az ember (te is), és ezzel ugyanaz a helyzet, mint a 2x2=4-gyel.

"Nekem nincs kedvem minden emberhez külön maszkot hordani"

Akkor is csinálod, ha nem akarod. Vagy ha már olyan súlyos eset vagy, hogy tényleg nem csinálod, akkor viszont valószínűleg nem tudsz beilleszkedni sehova.

"önmagam akarok lenni"

Mindenki önmaga. Én én vagyok, te te vagy, Napóleon Napóleon volt. Nem én vagyok Napóleon, és nem te vagy én. Mindenki önmaga. Az "önmagam vagyok-e?" kérdésből kamaszok csinálnak ideiglenesen problémát, amikor "keresik magukat". Aztán ezt sikeresen lezárják, megoldják a kérdést, és felnőttek lesznek. Nálad úgy látszik, ekörül vannak problémák.

"Az aszociális lehet jó ember, íme az én példám"

Nem vonom kétségbe, hogy "jó ember" vagy. De az is biztos, hogy nem ártana pszichoterápiára járnod. Sokkal boldogabb lehetnél, ha nem kellene mesterségesen kreált problémáktól szenvedned, kitalált küzdelmeket vívnod, ellenséget kreálni magadnak a "társadalom"-ból. Felépítettél magadban egy eszmerendszert, ami szerencsétlenné tesz. Érzed, hogy baj van, és azt a megoldást találtad ki, hogy "legjobb védekezés a támadás" alapon ezt erényként próbálod feltüntetni. Végül is ez valamilyen szinten ellenségesség, ha lappangó is.

00:04

"De ezt csak mi "aszociálisok" látjuk át szerinted, vagy mások is, csak ők nem mernek/akarnak önmaguk lenni?"

Minden ember rájön kb. 15-17 éves korában, hogy az emberek "maszkokat hordanak". Meg arra is rájön, hogy ő maga egy egyszeri és megismételhetetlen csodálatos Egyéniség, ahogy Ady mondja: "Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény". Elolvassa a Zabhegyezőt és az jól ráerősít ezekre az érzésekre.

Aztán jó esetben megtanulja, hogy miért téves a kamaszos idealista megközelítés, megtanul beilleszkedni, választ magának társadalmi szerepeket, elfogadja a tényeket. Mégpedig többek között azon az úton, hogy sok tapasztalatot szerez és megtanul reálisabban, gyakorlatiasabban gondolkodni, mint 15 évesen. Ez nem jelenti az elvtelenséget vagy az eszmények feladását, hanem azt jelenti, hogy egy elvont, életidegen és követelőző, kegyetlen megközelítést felvált egy józanabb és humánusabb.

A tizenévesek a "hősies" elvszerűségükkel, a forradalmi hevületükkel bájosak ugyan, de ezt a hozzáállást aztán ki kell nőni. És 25-30 évesen még mindig úgy gondolkodni, mint egy Salinger-hős, az nem erény, nem bámulatos teljesítmény, hanem szerencsétlenség.

08:32

Ja és még valami, mielőtt még úgy gondolnád, hogy csak gonoszul ledorongollak, pozitív javaslat nélkül. Van pozitív megoldás a problémádra. Van ugyanis olyan helyzet, amikor nem kell "maszkot hordanod", hanem őszinte kitárulkozás van, ezt hívják intimitásnak. Ilyen pl. egy nagyon jó barátság (de az manapság ritka, mint a fehér holló). Egy jól működő párkapcsolatban viszont általában sok intimitás van. Tehát barátnő kellene neked, akkor újfajta élményben lenne részed, sokat fejlődne/gyógyulna a személyiséged, és az emberekről általában is teljesen másképp gondolkodnál.