Aki antiszociális, az rossz ember is egyben, vagy attól még lehet inteligens, jólelkű ember?

Kedves kérdező

A 15. hozzászóló vagyok,

Válaszolva a kérdéseidre, szerintem aki ebben az erkölcsi mocsokban nyakig érő társadalomban jól érzi magát az csupán két embertípus lehet:

1. Aki tudatosan használja a megtévesztés briliáns eszközét az alakoskodó képmutató magatartást és tisztában van vele, hogy (majdnem) mindenki ezt teszi és persze azzal is, hogy előtte is a legtöbben megjátsszák magukat, de a könnyebb érvényesülés érdekében eladja a lelkét és olykor a testét is csakhogy, anyagi és szociális helyzetén javítson. Ezek az emberek az én szememben a társadalom alját képezik...

2. A Naivak is jól érezhetik magukat, ha van valami olyan értékük amit a fent említett társadalmi réteg értéknek tart, pl testi adottság, anyagiak, ismeretségi kör. Ők részben áldozatok bármennyire is irigylik őket oly sokan, egy szép lányt, egy gazdag férfit vagy egy befolyásos üzletembert/asszonyt vernek át a legtöbben ha azok nem látnak a maszkok mögé.

Ha a valóságot egy filmhez kellene hasonlítsam akkor minden bizonnyal egy tinivígjátékhoz hasonlítanám, ami amerikai gimis sablonra készült (jó példa rá a Cruel Intentions, vagy a Mean Girls) és az elején bemutatja a különböző informális csoportok (klikkek) kialakulásának folyamatát és a közöttük zajló harcot. A valóságban is ez megy csak sokkal durvábban, ha a valóságot megfilmesítenék, nem lenne elég rá még a 18-as karika sem, arról nem is beszélve, hogy itt ritka a Happy End. Tehát ha a valóságot egy filmhez hasonlítanám csak akkor mi aszociálisak vagyunk a nézők, a többiek a filmben lévő karakterek, mi átlátjuk a dolgokat, tudjuk ki mit miért tesz, de tudjuk azt is, hogy nincs értelme szólni nekik, hogy " héé... vigyázz, mert átver! " úgysem hallanak minket, vagy ha mégis, akkor csak simán hülyének néznek.

Hogy hogyan bírom elviselni mindezt... nehezen, megfordul a fejemben az öngyilkosság, akár naponta többször is, de nem visz rá a lélek, lehet beképzelten hangzik de nagy űrt hagynék magam után olyan emberek szívében akik az irántam tanúsított szeretetüket nem megjátsszák, hanem valóban úgy is éreznek és végül de nem utolsó sorban ha én meghalnék azzal csak növelném a hülyék arányát a Földön.

03:10

"A realisztikus, nem földhözragadt látásmód ami fontos, és nyitott szemmel járás. Aki úgymond kilépett a társadalomból, sokkal jobban átlátja azt"

A társadalomból nem lehet kilépni. Még az erdőben lakó csövesek sem léptek ki teljesen belőle, mert ott is találkoznak más csövesekkel és így csövestársadalmat alkotnak. Sőt, a neveltetés is a társadalom részévé tesz. Robinson Crusoe a szigetén az angol polgári társadalom tipikus képviselője.

A társadalmi manipulációkon nem akkor látsz át, ha kiköltözöl egy lakatlan szigetre (akkor is teljesen a társadalom része maradsz, vö. Robinson), hanem akkor, ha megtanulod átlátni. Ennek eszköze pl. a történelmi, szociológiai, antropológiai, pszichológiai, filozófiai stb. tanulmányok folytatása. Ezekhez pedig nem kell kilépni a társadalomból, sőt, csak a társadalmon belül lehet művelni őket.

Egy további probléma, amibe nem is mennék bele, mert vastag könyvek szólnak róla, hogy egy társadalom működésének megértése nem olyasmi, amit "kívülről", objektív nézőpontról teljesíteni lehet.

"Ezért boldogan élnek míg meg nem halnak."

Nagyon érdekes megjegyzés.

Szerinted akik fogalmatlanul, reflektálatlanul élnek a társadalomban, mint hal a vízben, azok BOLDOGok? Ha igen, és te fellázadsz a helyzetük ellen, akkor tulajdonképpen a lázadásod a boldogság ellen irányul, azaz nem akarsz boldog lenni? Nos, ez neurózis. A neurotikusok azok, akik azt hiszik, hogy "a boldogság unalmas", ezért "nem akarnak boldogok lenni".

Én inkább azt látom, hogy aki reflektálatlanul él a társadalomban, mint hal a vízben, az hol boldog - ha a sikeresek közé tartozik -, hol pedig a társadalom kifacsarja, mint egy citromot, és az illető nem tud ellene védekezni, mert "nem látja a fától az erdőt". Szerintem igazán nem az a baj a társadalommal, hogy BOLDOGOK benne az emberek.

"neked "bejött az élet""

Mit jelent az, hogy bejön az élet valakinek? Idézőjellel mit jelent, és mit jelent anélkül? Itt kellene kezdeni a vizsgálódást.

De te nem vizsgálod ezt a kérdést, hanem úgy veszed, hogy ennek van egy fix jelentése. Azaz 100%-ig a "társadalmi manipuláció" bábjaként beszélsz.

"volt egy kisfilm Deák Ferenc életéről. Hozzám leginkább az Ő gondolkodásmódja, elvei, személyisége állnak közel."

Őszinte részvétem :)))

"Minden ember egyedinek születik, de legtöbbjük másolatként hal meg"

Hülyeség. Az újszülöttek annyira egyformák, hogy ha nem jelölnék meg őket karszalaggal, fennállna a veszély, hogy összetévesztik őket a szülészeti osztályon. A kamaszok még mindig eléggé egyformák, mindegyik ugyanarra vágyik (pl. egyéniségnek akarja magát érezni), ezért lehet őket könnyen szubkultúrákba összeterelni, mint kis birkákat. 40 fölött kezd az ember egyéniség lenni, ami az esetek 90%-ában azt jelenti: bogaras, háklis, furcsa. Aztán az öregség ismét egyformává tesz minket.

21:14

Ha minden megfigyelésed igaz a nyakig érő mocsoktól a tinivígjáték-világig, akkor sem igaz, hogy keserűnek lenni és rosszul érezni magad bármiféle értéket képvisel.

Ha a világ nagyon rossz, és te mint felsőbbrendű lény, átlátod ezt a rosszaságot, akkor nyugodtan mosolyoghatsz ezen az egészen keserűség helyett. Örülhetsz saját nagyszerűségednek, járhatsz az alsóbbrendű kis embik között mint az angyalok küldötte, és sugározhatod magadból a nyugalmat és derűt, mint egy szent. Mi akadályoz ebben? Az, hogy valójában nem érzed jól magad, vagyis valami nem stimmel a világképedben, nincs tökéletesen összerakva. Tele vagy ellenségességgel a világgal szemben, holott ha "békét kötnél" vele, lehet, hogy máshogy viselkedne veled a többi ember is.

Abban is tévedsz, hogy a hozzád hasonló emberek nézők. Nincsenek nézők, hacsaknem a marslakók. Ti STATISZTÁK vagytok, ami hatalmas különbség.

Többre mennél, ha az igazságérzetedet és emberismeretedet valamiféle pozitív módon próbálnád felhasználni és nem arra, hogy ürügyeket gyárts magadnak az érzelmi rosszullétedhez. Szenvedni, szomorúnak vagy dühösnek lenni nem érték, nem tesz téged hőssé, nem tesz magasabbrendűvé.

23:24

"ha tudnák az átlag emberek hogy hogyan is vélekedek, és ezt a szemükbe mondanám tuti őrültnek néznének."

Azt mondanák: "Nőj fel! Én is gondoltam ilyeneket 17 évesen, aztán kinőttem".

00:46

"Nem fizikailag gondoltam kilépni, hanem szellemileg úgymond "elefántcsonttorony"-ból szelmélni a világot."

Mit jelent számodra elefántcsonttoronyból szemlélni a valóságot? Az elefántcsonttorony a hétköznapi nyelvhasználatban azt jelenti, hogy valaki torzan vagy sehogy sem látja a valóságot, mert bezárkózott életidegen elméletek vagy egy szubkultúra gyakorlatának kulisszái mögé. Nem hiszem, hogy erre törekszel, de akkor mire?

"Én ilyet nem állítottam már megbocsáss."

Megbocsáss, de ezt állítottad: "Ők pont a fától nem látják az erdőt. Ezért boldogan élnek míg meg nem halnak"

"A boldogság fogalma amúgysem meghatározható pontosan."

Azért csak sikerült használnod ezt a fogalmat.

"Látom nem érted miről is van szó igazából."

Ne terelj. Melyik állításommal nem értesz egyet? Szerinted az újszülöttek, ezek a háromkilós bőgőmasinák egyéniségek? Érvelj már, az ég szerelmére. Ha messze okosabb vagy a hülye átlagembereknél, akkor nyilván tudsz érvelni. Tehát érvelj. Lehülyézni, manipuláltnak nevezni, sötétben botorkálónak titulálni egy idióta is tud bárkit, érvelni bonyolultabb.

"Mmindeggyik egyéniségnek akarja magát érezni pont azért mert egyik sem az, tisztelet a ritka kivételnek."

Most akkor hogy is van? A kamasz már nem egyéniség, de az újszülött még igen? Be tudod ezt bizonyítani?

10:47

Tehát akkor tizenéves korára kialakul az egyénisége, aztán még kamasz korában azt elveszti. Mondjuk 11 évesen egyéniség, 13 évesen már másolat? Egyre izgalmasabb az elméleted.