Szeretnél a halál után "élni"?

Kedves Kérdező!

Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked, hogy feltetted ezt a kérdést, mert hatalmas örömet szereztél vele nekem.

Elolvasva a kérdésedet, és a hozzá tartozó kommenteket ábrándozhattam pár percig arról, hogy milyen jó lenne, ha én dönthetném el, hogy mi történjen velem halálom után, így volt pár boldog percem, és enyhült nagy-nagy fájdalmam, amire soha nem fogok találni orvosságot, de ez a kérdés, és a kommentek mégis enyhülést hoztak pár percre.

Ha meghalok, és Isten megkérdezné tőlem, hogy mit akarok most csinálni, és bármit kívánjak, ő teljesíti, én azt kérném, hogy szülessek újjá Afrikában, de nem mint fehér ember, hanem néger szeretnék lenni, néger nő szeretnék lenni. Aztán az, hogy milyen vallású családba születnék újjá, az mindegy, mert az afrikai kereszténység sokkal konzervatívabb, mint az európai, de ha muszlimként születnék ujjá, annak jobban örülnék.

Sajnos az a baj, hogy ez nem kívánságműsor, ez nem úgy megy, mint a kereskedelmi rádiókban, hogy megy a kívánságműsor, fogom a telefont, felhívom a rádiót, és bemondom az üzenetrögzítőre, vagy a műsorvezetőnek, hogy Pistikének szeretném küldeni x énekesnő x számát, vagy holnap lesz a születésnapom, szíveskedjenek lejátszani x együttestől x számot, és lejátsszák a kért zeneszámot, és minden hiperszuper lesz. Ez sajnos nem így megy: ábrándozgatni lehet, meg elképzelni, hogy milyen jó lenne, ha ez, meg ez lenne halálunk után, de sajnos erről nem mi döntünk, legalábbis én el sem tudom ezt képzelni, hogy erről mi döntsünk. A reinkarnációban nem hiszek sajnos, mert nem tudok hinni benne, ha tudnék benne hinni, minden sokkal könnyebb lenne, és nem fájna ennyire az, hogy nem Afrikában születtem, és nem vagyok néger.

Ezúton is üdvözlök minden Magyarországon élő afrikait, üzenem nekik, hogy nagyon szeretem őket, és ha azon múlna, meg tudnék halni értük.

Üdv: Napirai

Ez utóbbi érvelés viszont hamis, nem Bibliai! Az emberrel kapcsolatban eredendően az "örök élet" vagy "halhatatlan lélek" fogalma szóba sem jön, csak a HŰSÉGESEK AJÁNDÉKAKÉNT jelenik meg az öröklét lehetősége. Tehát csak LEHETŐSÉG a Szentírás szerint, nem pedig alanyi jogon járó áldás.

A fizikai testet túlélő valami, mint vallásos gondolat nem bibliai eredetű, hanem pogány filozófia volt. Ez azoknál nagyos is indokolt volt, hiszen a szomorú elmúlás ellensúlyozására kitalált mesének tökéletes volt.

De a zsidóknak erre nem volt szükségük, kezdetben nem is hittek benne, hiszen az az isteni ígéret, melyet feltámadásnak nevezünk, meg volt nekik! Isten valójában ugyanúgy hozza vissza a halottakat, mint ahogy kezdetben teremtette az első emberpárt. A Bibliai "feltámadás" amúgy is szó szerint 'újra felállás'-t jelent.

Kedves Kérdező"

Először is köszönöm a válaszod. Próbálom megérteni, de nem megy. :(

Lehet, hogy azért, mert másképp értelmezünk bizonyos dolgokat.

Azzal maximálisan egyetértek, hogy elsőre mindig külső alapján ítélünk. /Vagy legalábbis valamilyen "első benyomás" alapján; itt, a neten természetszerűleg a külsőt nem látjuk... :) /

De a keresztény hit szerint nem kell búcsút mondani a testünknek sem, ezt eddig valószínűleg rosszul hallottad. Tehát nem csak a szellem és a lélek örök életű, hanem a test is. Igaz, egy kicsit jobb kiadásban: úgy mondják, hogy "dicsőséges" lesz. Nem vagyok benne teljesen biztos, de általában azt értik alatta, hogy hibátlan és egészséges lesz.

"Másrészt tudom, hogy semmiből születtünk és semmibe leszünk."

Ezt nem tudhatjuk biztosan. Senki sem tudhat 100 %-os biztonsággal semmit. Csak hihet bizonyos tanokban, elképzelésekben, akármiben. Tudományos bizonyíték nincs rá, és nem is lesz. Am. a keresztény tanítás szerint ez így néz ki kb.: A láthatatlanból lett és lesz a látható.

"Szerintem ezt a mennyország dolog az egyház érdeke."

Nem, nem az egyház találta ki. Már a júdaizmus - amelyben a kereszténység gyökerezik - is ismerte Isten országát, az "Egeket"; az akkori felekezeteik többsége pedig a feltámadást is tanította.

"csak a szeretteink lelkében élünk tovább"

Az nem élet sajnos. Azzal nekem nem lesz jobb, hogy valakiknek időnként eszébe jutok, egyre halványuló emlékként... Vagy hogy időnként virágot visznek egy sírra, esetleg pityeregnek egy kicsit; vagy hiányzom nekik, és emlegetik, hogy milyen "jó ember" voltam; és folynak a sztorizgatások, hogy "És emlékszel, amikor ez meg ez történt?" Ez azért nem élet, mert ebben én nem vagyok benne, nem tudok róla, nem élvezem...

Erre vonatkozóan Woody Allen fogalmazta meg a gondolatait hasonlóan, és nálam valószínűleg sokkal jobban és viccesebben. :)

"Nem akarok az életművem által halhatatlanná válni. Úgy akarom elérni a halhatatlanságot, hogy nem halok meg."

"Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni."

"Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni."

"A halálhoz fűződő viszonyom változatlan: erősen ellenzem."

Az utolsó bekezdésedre válaszolva: Nem én döntöttem el, hogy melyik a "szimpatikus hit". Legalábbis nem úgy, hogy volt egy elképzelésem, amelyhez olyan megfelelő tant kerestem, amelybe beleillik a "kívánságom". Elnézést, ha félreérthetően írtam az előző válaszban.

Tehát nem úgy volt, hogy kerestem valamit, ami számomra megfelel. A katolicizmusról voltak tapasztalataim, kb. 7 - 13 éves korom között jártam hittanra meg templomba. Azután "hitetlen" lettem, több okból is, amiket most nem részleteznék; így is már nagyon hosszú leszek... Időnként olvastam "vallásos anyagokat", pl. utcai térítőktől kapott krisnás könyvet, vagy a Jehova Tanúi szervezetének egy-egy kiadványát; hallottam a buddhizmusról is; de mindezek nem fogtak meg. A reinkarnációs tanokról is olvastam elég sokat (merthogy annak is több változata van), szintén nem érdekelt a dolog. Arra dobbant rá a szívem, amikor olyan keresztényekkel futottam össze, akiknek élő hite volt Jézus Krisztusban, és látszott az életükön, hogy mások, mint a többiek. Az addigi - Istent és a kereszténységet kritizáló - kérdéseimre megkaptam a válaszokat, és valahol belül tudtam, hogy ez az igazság. Nekem ez teljesen hiteles azóta, élem és tapasztalom; megváltozott a gondolkodásmódom sok területen, a szokásaim szintúgy. Nem állítom, hogy mindig minden világos és érthető - de hihető mindenképp - ; nem szűnt meg minden probléma az életemben - sőt, mindig adódnak újak :); de egy hatalmas pluszt adott az életemnek a hit. Ezzel azt hiszem, a többi kérdésedet is megválaszoltam.

Még egy dolog: Valószínűleg téves infód van a kereszténységről - legalábbis nekem is az volt - sok területen. Én 06. 23-án regisztráltam be a GYK-ra, és itt szembesültem azzal nagyon töményen, hogy sokan azt hiszik, hogy a keresztények mind sötétek, mint az éjszaka, ill. naivak, állandóan búskomorak, rosszkedvűek, blablabla. Én is hasonlóan gondolkodtam róluk régen, legalábbis általánosságban; később pedig találkoztam ezzel a valóságban is, de jóval ritkábban, és kevésbé intoleráns módon, mint itt.

Persze komolyan veszem az egészet (tanítások, életmód), de az életemben nem kevés helye van a vidámságnak, humornak, stb.; ezek teljesen jól megférnek egymással.

Mutatok valamit: Délelőtt belinkeltem két dalt egy kérdéshez, amikre nagyon rákattantam az elmúlt napokban; a kérdező pozitívan értékelte az egyiket... Nézd meg, hátha neked is tetszenek. :)

MercyMe - Crazy Enough http://www.youtube.com/watch?v=LfmNKmB-Ap8

MercyMe - Crazy Enough /with lyrics/ http://www.youtube.com/watch?v=rENTa2Q5wNg

MercyMe – Move http://www.youtube.com/watch?v=MmUDDxflt6o

/A szöveg a leírásban megtalálható./

Üdv, és elnézést, hogy ilyen hosszú lett a válasz, de amiket felvetettél, azokra nem tudtam rövidebben; sőt, ez is csak nagyon érintőleges... :)

@Kérdező:

Szívesen.

Te változtatni akartál az én hitemen? Ejnye-bejnye. :)

A bizonyosság meg belül van, a szívben. Persze, tudom, hogy értetted, csak kötözködöm egy kicsit. :)

Jó készülődést; tudom, hogy holnap vannak az évnyitók és a beiratkozások. Sok sikert a főiskolán!

"Te változtatni akartál az én hitemen? Ejnye-bejnye. :)"

Egyébként nem tudom, hogy miért olyan furcsa gondolat ez? Az első századok keresztényei számára még evidens volt, hogy Isten tervében nekik, személyesen is van szerepük és széltében-hosszában terjesztették az igét.

Érdekes, ugyanez a munka ma, mekkora intoleranciával szembesül! Azaz nem is olyan "érdekes" annak, aki olvassa a Bibliát, hiszen akkor sem volt népszerű, sőt!