Miképp válik az ateizmus a tudományba vetett fanatikus hitté valakiben olyan szinten, ami ellentmond a tudomány alapelvének is, miszerint a tudomány mindig megkérdőjelezhető?

@39: Persze, ezt értem és világos, de ahhoz hogy emberek egy csoportjáról beszélhessünk, szerintem jól jön meghatározni, kik is tartoznak a csoportba.

De akkor kissé ontopicabb gondolat: triviálisan és zsigerből jönne - legalábbis nekem - az a társítás, hogy az az ateista, aki a tudományt teszi meg egyfajta hitté, és mindenképpen a tudományt szeretné a hittel ütköztetni, az erős/gnosztikus ateista. De valójában, ha átgondolom a dolgot, mégis arra jutok, hogy a tudomány szemellenzős túltolása, pont ahogy a tudományellenesség is, szerintem kialakulhat istenhittől, illetve ez esetben az istenhittel való direkt szembeállástól függetlenül is. A pszichológiához nagyjából annyit értek, mint egyszeri alpesi tehén a klasszikus összhangzattanhoz, de bárminemü fanatizmus és szemellenzősség valamilyen bizonytalanságból, instabilitásból, kiegyensúlyozatlanságból alakulhat ki, illetve - szintén szerintem - a metakogníciós képességek elégtelen szintje szükséges feltétel hozzá. Ilyen értelemben biztos lehet benne valaki, hogy márpedig a világegyetem olyan véget ér, hogy még a protonok is elbomlanak, az ősrobbanás előtt meg nem volt semmi, még idő sem, mert ezt gondolja a tudomány állaspontjának és kritika nélkül hangoztatja. Aki gnosztikus ateista, mindeközben szintén valamilyen tudományos eredményre hivatkozva azt mondja, istenek nem létezhetnek. De nem látom szükségesnek, hogy valaki ebbe a tévedésbe is belecsússzon, attól, hogy másba belecsússzon.

"hanem a túlzó, fanatikus ateista motivációi, indokai."

Küzdelem zajlik Isten és Lucifer közt, ebben a küzdelemben mindenki részt vesz és valamelyik tábor harcosa. Vannak kemény erőss harcosok és vannak gyengébb harcosok mindkét táborban. Ennyire egyszerű.

Nincs közös semmi a két táborban, mindegyik fél ellene van a másiknak, ha megnézzük a nagyzó beszéseket, forditotja a másiknak.