Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha jó a kapcsolatod a szüleiddel, de nem tudják rólad, hogy meleg vagy, nem érzel kis bűntudatszerűséget?
Nálam ez a helyzet áll fent. A szüleim nem tudják rólam, hogy a fiúkhoz vonzódom. Vagy csak nem akarják észrevenni, minden esetre, ez nem lett kimondva közöttünk, és néha szoktak utalgatni arra, hogy szerelmes lennék a legjobb lánybarátomba.
Nagyon szeretem őket, és nagyon hálás vagyok a szüleimért. Nyilván vannak nézeteltéréseink, de a szeretet jele pont nem az, hogy ezek ellenére is megbocsájtunk? Nagyon szeretnek és rengeteg támogatást kaptam az évek folyamán tőlük.
Ajak és szájpadhasadékkal születtem, így kiskoromban több műtéten is átestem, majd vagy 8-10 évig kellett járnom fogszabályozásra, egy tőlunk kb 3 órára levő helyiségbe, havonta, de volt, hogy gyakrabban. Édesapám vitt mindig.
Aztán persze pár éve volt kettő darab plasztikai műtétem, amire eredetileg összegyűjtötték a pénzt, de aztán egészségügyi támogatással meg lett oldva.
Végül pedig ott az egyetem, aminél szintén támogattak anyagilag és olykor lelkileg is.
És most, hogy dolgozom sem akarnak egy fityinget sem elfogadni, így támogatnak.
Azonban valahogy bűntudatom van, ha arra gondolok, hogy kihasználom őket és ha tudnák rólam, akkor esetleg nem segítenének.
Egyik nap (közben, egy félévre még fel kellett költözzek az egyetemre, amúgy a pandémia kezdete óta otthon ültem), amikor anyummal elköszöntünk, azt mondta, hogy "Nagyon szeretlek". Ez nagyon jól esett, de ugyanakkor valahol mélyen a szívembe is vágott, ponta fentiek miatt, mert tudom, hogy csalódást fogok okozni nekik előbb-utóbb.
Csak én vagyok így egyedül, vagy más is aggódik hasonló dolgok miatt?
23/f
Tulajdonképpen egyszer azt hittem szerelmes vagyok az egyik lánybarátomba. Vagyis így utólag visszagondolva, valószínűbb, hogy csak azt akartam, hogy legyen már végre valakim, hiszen mindenki másnak volt körülöttem. Valamint tudom, hoogy az a gondolat is átfutott az agyamon, amit visszanézve már viccesnek gondolok, hogy majd, ha lesz barátnőm, akkor nem fogok meleg pornót nézni és "helyre jövök".
Kb 2-3 hónapot írtunk, mivel ő a nyár folyamán nem volt otthon, hanem dolgozott egy helyen. Aztán (a fent említett "helyrejövök" gondolatom után 1-2 nappal) közölte, hogy közben összejött valakivel.
Ez nyilván nem esett jól, hiszen addig hitegetett, aztán jött egy nagy szembecsapás. Szóval átverve éreztem magam és hatalmasat csalódtam.
Sajnos ezt a dolgot elmondtam anyumnak, hogy nyugodjon meg, hogy a lányokat szeretem (akkor nem említette, se semmi, csak gondoltam ha már így alakult, lesz egy alibim, vagy valami) Szerintem ekkor hibáztam egy nagyot.
Az esetnek utólag hálás vagyok, mert ez volt egyfajta fordulópont ami abba az irányba sodort, hogy tagadás helyett inkább elfogadjam magam. Vagy az, hogy az év őszén költöztem el, egyetem miatt.
Azóta rendeződött a kapcsolatom vele, aminek különösképpen örülök az az, hogy a megbocsájtás felszabadító erejét is ennek hála tapasztalhattam meg. Btw, ő az a lány is akire a szüleim szoktak utalgatni.
Na de a lényeg mégis csak az, hogy lehet az a kis félrevezetés rossz mederbe terelte a szüleim gondolatmenetét, vagyis elcsesztem...
válasza:Azt hiszem, talán ezen is lehet javítani - egyszerűen csak arra utalok, hogy nem kell feltétlenül egy durva comingouttal előrukkolni, hanem óvatosan, vagy akár "tréfásan" utalgathatnál arra, hogy az milyen megrendítő csalódás volt, illetve hogy "csak nőkkel ne kezdjen az ember"... - Na mit szólsz?
(Engem egyébként tényleg két "fontos" nővel [egymás utáni] negatív kapcsolatom vitt közelebb a saját nememhez.)
válasza:Gondolj csak bele, hogy melyik lenne a szüleidnek a rosszabb.
Ha bevallod, hogy meleg vagy, vagy ha öngyilkos leszel.
Másodikkal teljesen összetörnének. Nagyobb fájdalmat nem is lehetne nekik okozni, minthogy elveszítik a fiúkat. Így ezt gyorsan verdki a fejedből.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Nem zárom ki azt sem, hogy a coming outom után törnének össze. Sajnos a szégyenkultúrában nőttek fel, amiből én is részesültem. Nagyon gyakran elhangzanak a "Meg ne hallja senki", meg hasonló mondatok. Őszintén szólva, szívesen megnézném mind a két, fent említett dolog hatásait, ha tudnám. Azonban sajnos ez nem megy.
Korábban már két kérdésben is foglalkoztam ezzel. A második linken van az ami súlyosabb
Az öngyilkosságot meg sajnos nem vagyok képes kiverni a fejemből. Bár az elmúlt pár hónapban jelentősen javult az állapotom, de szerintem még visszaeshetek simán, mint ahogy azt ebben a kérdésemben megfogalmaztam. https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..
Szerintem jól megfogalmaztam a gondolataim az öngyilkosság következményeivel kapcsolatban, valamint, hogy miért is nem számít sokat, hogy ha megteszem?: https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__1193.. (ez egy korábbi fiókommal volt feltéve) (s azóta még tanultam a transzgenerációs traumákról is, szóval lényegében kissé sántít az itt feltett állításom)
válasza:Kerdezo, en hasonlo szituban voltam, egeszen januarig. Akkor ugy ereztem, hogy egy fiu miatt muszaj outolnom, mert mikot karacsony idejen hazamentem a szuleimhez, nekik is feltunt, hogy gyakran "tunok" el.
Sajnos ezzel a sraccal nem ugy alakult, ahogy terveztem. De nem is ez a lenyeg. Igazabol nincs erre megfelelo alkalom. Nekem mar nagyon kikivankozott majd egy ponton kimondtam TV-zés kozben: anya, ugy erzem en jobban szeretem a fiukat, remelem el tudod ezt fogadni.
Nem volt konnyu, de jo erzessel toltott el. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!