Voltak öngyilkos gondolataim, aztán jobb lett, de attól tartok, hogy visszatérhetnek?

Röviden, egészen októberig otthon voltam, mióta a pandémia elkezdődött. Hónapról hónapra egyre csak romlott a mentális állapotom, és az öngyilkos gondolatok egyre gyakrabban kezdtek megjelenni, ami addig fajult, hogy egy nap ne telt volna el anélkül, hogy a halálra gondolnék.

Aztán kijelentették az egyetemen, hogy így az utolsó félévünkre muszáj lesz bejárjunk, szóval felköltöztem Temesvárra. Azonban ekkor, gondolom mivel kimozdultam a környezetemből, hírtelen lett egy az élethez való hozzáállás változásom. Sokkal boldogabb és felszabadultabb tudtam lenni. Októberben kb háromszor ha eszembe jutott az öngyilkosság gondolata, de szinte azonnal tovaszállt.

Két hete azonban hazamentem, látogatóba és megint rámkerült ez a nyomás - igaz otthon a szobám is átrendezték, eddig az emeletes ágyon aludtam - amit szerettem mert volt egy saját kis sarkam, míg a tesóim egy kihúzhatón. Most az én ágyam is lekerült. Valamint a szoba akusztikája is el lett rontva, mert most visszhangzik a szoba, ami podcast felvételnél nem túl előnyös. Szóval lehet részben ezek a változások is hozzájárúltak ahhoz, hogy kicsit negatívan érintett a látogtás. Természetesen értékelem az erőfeszítéseket, csak nekem ez most annyira nem ideális. Meg emellett megint előjött a szülői nyomás bizonyos dolgok miatt és a megfelelési kényszer is.

Szóval nem tudom határozottan kijelenteni, hogy azért tért-e vissza a nyomás, mert visszakerültem abba a környezetbe, vagy mert a szoba átrendezése negatívan érintett.

Aztán visszajöttem Temesvárra. Azt vettem észre, hogy múlt héten megint, viszonylag sokszor megjelent az öngyilkosság gondolata. Lehet tudatosodott bennem, hogy akármennyire szabad is vagyok Temesen, de ez legkésőbb februárban megszűnik, hiszen hazaköltözöm.