Szerinted jogosan akadtam ki anyósomra az alábbi, pitinek tűnő ügyben?
Felújítási munkálatok folynak a lakásunkban és tegnap megkértük párom anyukáját, hogy legyen ott nálunk reggeltől kora délutánig a festővel, mert nem szerettük volna egyedül hagyni a festőt a lakásban. Persze, szívesen segít, reggel át is jött időben, mi készülődtünk a munkába. Meglátta a szobában, hogy tele van a szárító ruhákkal és kijelentette, hogy ő ki fog ma vasalni. Én pedig szépen megkértem, hogy ne vasaljon ki, mert nem szeretnénk. Korábban is voltak hasonló problémák, amikor magától nekiállt rendet rakni, mosogatni nálunk és a párom szépen megbeszélte vele, hogy ezt ne csinálja, mert mi magunk szeretnénk megcsinálni a saját otthonunkban a házimunkát. Jó, oké, egy darabig minden rendben volt, egészen tegnapig.
Munka után sietek haza, hogy tudjak takarítani a festő után, ők ekkor már elmentek. Ő és a festő. Bementem a szobába és a szárítón csak és kizárólag az én ruháim lógtak. A párom ruhái valamint a törölközők, konyharuhák egy kupacban a kanapén kivasalva, összehajtva, párom ingei bent a szekrényben kivasalva. Három másodperc alatt vörös lett a fejem és nagyon ideges lettem. Szerencsére 10 perc múlva a párom is hazaért és kérdezi, hogy mi a bajom. Elmondtam, hogy az, hogy a saját otthonomban, a kifejezett kérésem ellenére csak azért is azt csinálta az édesanya, amit ő akart. Aztán beszélgetünk, beszélgetünk, elmondtam nyugodt, normális hangnemben, hogy nekem nem az a célom, hogy örökösen ezen vitázzunk, hanem az a célom, hogy felnőtt emberek módjára megoldjuk a problémát, hogy szépen tudjunk élni, egymást tiszteletben tartva. És ekkor a párom kibökte, hogy napközben az anyja felhívta a munkahelyén és addig addig kérlelte, hogy hadd vasaljon ki, hogy a párom megengedte neki, hogy az ő ruháit kivasalja. Hát ekkor eldurrant az agyam. Mérhetetlenül rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem és hogy a hátam mögött, engem kijátszva, sunyi módon intézték el a dolgot.
Végül a párom megértette, hogy mi a problémám. A vasalás piti dolog, az a lényeg, hogy semmibe vették a kérésemet a saját otthonomban. És ha kis dolgokban nem mellém áll, akkor mi lesz a nagyobb dolgokban? Végül bocsánatot kért a párom és mondta, hogy ezentúl határozottabban fog fellépni az anyjával szemben. Egyébként ő egy olyan nő, aki megsértődik, hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Már az én jelenlétemben is többször összekaptak és anyósom sértődve sarkon fordult és elvonult. Másnap meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van.
Még nagyon szomorú vagyok, próbálom megemészteni a dolgokat. Látom a párom igyekezetét mióta együtt vagyunk, hogy próbálja kordában tartani az anyját, aki valóban nagyon nehéz eset. Korábban, még mielőtt engem megismert a párom is voltak hangos veszekedések köztük, hol apróbb, hol nagyobb dolgok miatt. Szerencsére a párom is belátja és úgy érzi, hogy az anyja rá van telepedve.
A kérdést azért írtam ki, hogy kikérjem a véleményeteket. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?
30 év felettiek vagyunk mindketten, 1,5 éve együtt.
Köszönöm.
A 'halálra unja magát'-hoz egy dolog: máskor is kértünk már tőle ehhez hasonló segítséget, kb. két óra hosszára kellett átjönnie hozzánk. Akkor egyedül volt, nem volt ott mesterember. Éppen halomban állt a mosogatnivaló és nem csinálta meg. Félre ne értsétek, örültem, hogy nem csinálta meg, egyrészt azért mert korábban tisztáztuk a dolgot, másrészt meg nem gürizni hívtuk át. Akkor tiszteletben bírta tartani a kérésünket, most meg nem? Ezért sem igazán értem, hogy most miért kellett annyira harcolnia a vasalásért.
Ezek a dolgok meg amúgy olyanok, hogy el kell őket fogadni, nem megérteni kell őket. Én például nem tudom megérteni, hogy hogy lehet nem szeretni a mákos tésztát, mikor én imádom és a világ legjobb ételének tartom. Készítek mákos tésztát egy olyan embernek, aki nem szereti, pedig én csak nagyon jót akarok neki, mert szerintem az a legjobb kaja.
válasza:kérdező,
tudod, hogy anyósod ilyen ember, rajta érdemben változtatni nem fogsz tudni, kár is az energiáért, amit ebbe fektetnél.
Amit viszont megtehetsz és meg is tehettél volna ebben az esetben is, az az, hogy NEM KÉRSZ tőle segítséget (=házra vigyázni), hanem megoldod más módon. Ha kell, akkor te vagy a férjed kivesz egy fél nap szabit, ha kell, akkor a barátnőt vagy a szomszédot kéred meg, ha kell, akkor fizetsz ismerősnek, bébiszitternek, takarítónak- akikben egyébként megbízol stb.- az ég tudja csak hányféle megoldás jöhet még szóba.
Vagy akár az is lehet, hogy az értékeidet elzárod, vagy elviszed megbízható baráthoz, rokonhoz megőrzésre a felújítás idejére.
Ha ebben előre gondolkodtál volna, akkor minimálisra csökkent volna az összetűzés esélye.
Különböző emberek vagytok az anyósoddal, a férjed meg nem áll ki melletted- ebben az esetben akkor te legyél már annyira okos és talpraesett, hogy előre gondolkozol.
Most is felesleges energiát vesztegetni arra, ami történt. Tanulj belőle, legközelebb ne legyen olyan alkalom, amikor az anyósod a maga feje után megy, te meg dühöngsz utána. :)
(egyébként a vasalást ettől függetlenül megköszönném, mert tényleg dolgozott vele- azzal, hogy köszönöm szépen,rendes volt, de máskor nem kérem)
válasza:Nem lehet, hogy ez inkább csak az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban? Én megértelek téged is meg anyósodat is. Ő valószínűleg nem akart rosszat, biztos nem az a típus, aki csendben elücsörög eltévézget egész nap, vannak olyan emberek akik mindig pörögnek, csinálnak valamit, szeretik hasznosnak érezni magukat. Szerintem csak segíteni akart.
Te viszont úgy érzed, hogy ő alkalmatlannak tart téged a háztartás vezetésére, a házimunka elvégzésre, arra, hogy gondoskodj a fiáról, hiszen "még a kisfia ruháit se vasaltad ki" és nagyon megterhelő állandóan azt lesni, hogy vajon anyós mindent rendben talál-e, rend van-e, van- e mostalan, főtt vacsora, stb. Nem lehet, hogy innen fúj a szél? Nem kell túlgondolni, fogadd el a segítségét, köszönd meg, mondd hogy nem kellet volna, mosolyogj, nyelj kettőt és kész.
Egyébként az én anyósóm is ilyen. Én sem engedtem neki semmi ilyesmit, hülyét kaptam volna ha a bugyijaim között matat a szárítón. Amikor szülés után hazamentem a kórházból, akkor is 2 naponta mosta a gyerek "hatalmas adag" szennyesét, de ha ő ettől jobban érezte magát, á legyen. Aztán szép lassan abbahagyta, ahogy én is tértem magamhoz, erősödtem fel a szülésből. A furcsa az, hogyha ezt az én anyám csinálta, annak örültem és hálás voltam a segítségért, de anyóstól mintha szemrehányásnak éreztem volna ugyanezt, pedig nem annak szánta tudom, csak segíteni akart ő is, én mégis így éreztem.
Úgy érzem, hogy nálad is ez van, de cáfolj meg ha mégse.
válasza:most az egszer lenyelhetted volna a békát, ha már ott volt a festővel, vagyis nektek segített
hihetetlen, hogy egy szaros vasalás miatt nekiugrasz, ha érett felnőtt lennél, akkor nem szóltál volna semmit, hisz nektek segített, ha bajod van, meg újra mosod/vasalod a cuccot és kész. gyerekes vagy! 30 feletti? 10 éves szintjén se vagy
válasza:Nehéz lehet veled az élet, kérdező. Büszkeségi kérdést csinálsz abból, hogy segít nektek, de neked nem engedte a mosogatást.
Hát akkor tudod mit? Gyűrj össze mindent, amit most kivasalt, és vasald ki te, hogy utána elégedetten tedd a szekrénybe, miután jóól bosszút álltál rajta.
Egyébként kinek a tulajdona a lakás, ahol laktok? Mert ha felesben van a férjeddel, akkor neki is joga van a saját otthonában döntést hozni, és ha neki megfelel, hogy az anyukája unatkozás helyett kivasalta az ő holmijait, akkor abba neked nincs beleszólásod. És nekem úgy tűnt, hogy nem bánta. Viszont a tieidet vasalhatod te, azt az anyósod otthagyta neked.
Tiszta dedó, már ne is haragudj.
válasza:34-es vagyok. Bizony jönni fognak! Gyerek után sokkal több konfliktusotok lehet. Azon ráérsz majd akkor gondolkodni. Addig az a teendő, hogy normális viszonyt alakíts ki vele. Nem kell szeretni ha nem akarod, lehet, hogy ő se szeret téged, de egy család vagytok ha tetszik ha nem. Felesleges ilyen piszlicsáré dolgokon ennyire kiakadni.Ha tudod hogy ezen ennyire kiakadsz, akkor nem kellett volna áthívni és kész.
Nem értem miért mondod hogy csak a végletek látjuk, én személy szerint csak segíteni akartam a saját tapasztalataimmal, de ha nem hát nem. Te nem érzed ezt egy kicsit furcsának? " Gyere át segíteni, de közben kussolj és csináld azt amit mondok, különben hajjajj....."
Szerintem hülyeség, hogy semmibe vesz. Ezt csak bedumálod magadnak. Ezt próbáltam fentebb is elmagyarázni.
válasza:"Ti hogyan látjátok a helyzetet?"
A legtöbb hosszászóló szerint nincs igazad
"Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?"
Legyél türelmesebb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!