26 éves vagyok nem akarok gyereket inkább örökbe fogadnék! Velem van a baj?

Köszönöm 20.13-as! Úgy látszik, h egy elvakult kötekedővel van dolgunk :) Sztem már megis átkozta azokat, akik az öröbefogadásra gondolnak.

Soha életemben nem voltam ellene az örökbefogadásnak, sőt, valahol terveztem is, h lesz örökbefogadottam. Szerencsém van, h nyitott szemmel járok, mert van egy 95%-ban meddő párom. Még nincs két éve, h védekezés nélkül vagyunk együtt és várjuk a csodát, de ha nem jön, akkor sem leszünk belebetegedve. Egyet megfogadtunk egymásnak, mindent csak természetesen csinélunk. Az ő problémáján nem lehet segíteni. Az egyetelen megoldás a lombik lenne, amit én nem akarok, mert ahhoz előbb egy löket hormont kéne kapnom és tekintve a kamaszkori bajomat én ilyet nem akarok. Még most alakítgatjuk a házunkat, de pár éven belül belekezdünk az örökbefogadásba.

A szemléletem nem ezek miatt alakult ki, már régebb óta tudom, h nem a baba kihordása tesz vkit anyává.

Én évek óta képtelen vagyok megérteni, miért olyan "elítélendő" ha valaki fogamzóképesen is örökbe fogadna? Egy szerencsétlen kisgyermeket ment meg attól, hogy szeretet nélkül nőjön föl keserű körülmények közt - mert az intézet nem valami szívderítő hely - és ezzel konkrétan visszaadja neki azt az életet, amit az "igazi szülei" elvettek tőle. Most akkor ki a jobb anya? Aki 9 hónapig terhes volt vele, aztán ellökte magától, vagy aki utána 40-50-60 éven keresztül ápolja, neveli, eteti, ruháztatja, iskoláztatja, szereti, félti-óvja, és vele van minden gond és baj esetén? Nem tudom megérteni miért nézik ezt le mások...

Persze, én is vágyom arra, hogy legyen egy kisbabám, aki örökli a tulajdonságaimat, vagy az apjáét, de ez egészen másfajta vágy, mint az, hogy valaki szülő akar lenni és felnevelni egy kisgyermeket. Szerintem nyugodtan fogadj örökbe. :)

20L

17-18 évesen halálosan féltem a szüléstől azt gondoltam én leszek aki bele hal a statisztika szerint. Az egyetem előtt elég szülést láttam ez a szakmám.

Mikor hordtam a gyerekeim kettő van, azt az érzést mikor mozog a pocakomban, nem tudom leírni. Mikor a kezembe szoríthattam csak annyit tudtam mondani "húsa, csontja, vére, porcikája anyának, apának". A fiam teljesen rám hasonlít a lányom az apjára.

Természetesen ha valakinek nem lehet gyereke én is azt mondom, hogy fogadjon örökbe, vagy ha már van saját gyereke mellé mint itt írták.

Egyébként nehogy már egy kalap alá vegyük az örökbe fogadott és a saját genetikánkkal rendelkező gyereket mert ez egy nagy álszentség.

Persze, hogy szeretjük azokat a gyerekeket is ennek megvan a pszichológiája.

Hagynak most is babákat az újszülött osztályokon. A régen ott dolgozó csecsemős nővérek, orvosok tudnának mesélni hány örökbefogadó jön 8-10 év múlva mesélni milyen szörnyű személyisége van a gyereknek nem bír vele. Milyenek lehettek a vérszerinti szülei?stb.

Persze erre lehet mondani ugyanez a saját gyerekünkkel is előfordulhat ok, csak akkor a saját génjeinkkel rendelkező kis embert viselkedését kell tolerálnunk.

Szerintem aki tud szüljön sajátot és ha akar még a mellé fogadjon örökbe, de a saját gyerek kihordását, megszülését, szoptatását bodorság megtagadni.

Nálad ez még valószínűleg fog változni. Ha nem akkor az a te döntésed és nincs senkinek hozzá köze. Gondolom csak a nagyszülőknek fáj, hogy nem láthatják a saját kis unokájukat,ezért veszik rossz néven. Ezt majd ha ennyi idős leszel csak akkor fogod megérteni, vagy ha pár év múlva rád tör az anyaság utáni vágy.

Egyébként ha nem jön ez az érzés lehet, hogy valamikor valami trauma ért ezt pedig csak szakemberrel való beszélgetéssel tudod tisztázni.