Tényleg önzőség lenne a férjemmel eltölteni kettesben egy hosszú hétvégét (csütörtöktől vasárnapig) csak kettesben, messze a gyerekünktől?

kapaszkodjatok meg, akik szerint önzőség...erdélyben születtem, ott él a rokonaim nagy része...apu átszökött a határon...átvitt minket is, de hugomat, aki alig volt pár hónapos, mamámra hagyták...elrendezkedtek itt, aztán mentek hugomért...a nyarakat rendszerint erdélyben töltöttük a nagyszüleinknél, míg szüleim itt dolgoztak...simán nem láttam őket több hétig...szuperül éreztem magamat, imádtam ott lenni, a nagyszüleimmel lenni...szüleimnek jobban hiányoztam, mint ők nekem...hugomnak úgyszintén...volt, hogy évente egykétszer elmentek bulizni, nagbátyámnak passzoltak le minket, és marha nagy mókákat müködtünk mi akkor:) semmit nem sérültünk, mindig vittek minket is kirándulni...csodálatos gyermekkorom volt a szüleimmel, nagyszülőkkel, rokonokkal...imádom a szüleimet, szoros a kapcsolatunk...mamámmal is, akire már pár honaposan ráhagytak minket, mivel szüleim látástól mikulásig dolgoztak...szuper családi életem volt, tele élményekkel, szeretettel és rengeteg törödéssel!

ha a gyerkőc szeret a nagyszüleinél lenni, semmi, de semmi gond nem lehet!:) élvezni fogja! és egyáltalán nem önzőség!

24L

Végigolvastam a hozzászólásokat és teljesen le vagyok döbbenve egyes hozzászólók gondolkodásán és még jobban pár válasz stílusán. Felnőtt emberek, hogy gondolkodhatnak ilyen beszűkülten!

Kérdező! Természetesen semmi önzőség nincs abban, hogy pihentek pár napot kettesben a férjeddel. Ez lenne a normális, nem az, hogy a szoknyánk mellé kössük a gyereket 18 éves koráig. Érezzétek magatokat nagyon jól, a buta megjegyzésekkel pedig ne törődj.

Nem arról van szó hogy besavanyodott és nem nő az, aki szerint nem jó ötlet.

Nekünk 2 gyerekünk van és minden tavasszal illetve ősszel elmegyünk 1-1 teljes hétre csak kettesben, amíg a nagyszülők vigyáznak az unokákra. Persze hogy nem történik semmi baj és persze hogy szükség van a szülőnek és a gyereknek is erre.

De nem 2 évesen. Mi először 4 éves korában hagytuk ott az elsőt a nagyszülőknél, a másodikat kicsivel 4 év előtt, de neki ugye segített még pluszban hogy ott volt a nagyobb is játszani, lefoglalni.

Szerintem egy 2 éves gyereknek ez még korai de ti tudjátok. Ettől még nem vagytok önzők, de én ennyi idősen még nem mennék el nélküle. Majd 2-3 év múlva.

Ha az anya szülni megy, és a nagyszülők vigyáznak a gyerekre, az anya akkor is önző dög???? Sok esetben ugyanis az apukák dolgoznak, nem tudnak a gyerekkel otthon, szabin lenni. Vagy a kisgyerek tökéletes tudja, ha az anyja szül, akkor nem szabad lelkileg sérülni, csak ha pihen?

Aki mártírkodnak, azokkal ne törődj, azok csak takaróznak ezzel a nem hagyhatom a gyerekem magára szöveggel...De ha ő mehetne, akkor menne is... Csak se pénze, se alkalma, se segítsége, illetve ha belegebed, se bízza az anyósra a gyereket, nehogymááááááááá.

Nálunk 4 gyerek van, 12, 2 évesek, és most 4 hónapos ikrek. Azt beszéltük, hogy jó lenne nyáron pár napra (3) elmenni valahova. Kettesben. Nagyszülők vállalják őket, a nagylány is szívesen segít majd. Utána úgyis minden megyünk 1 hétre majd. De tényleg jó lenne már kimozdulni.

Aki azt írja, hogy gyerekkel is lehet, persze, de az nem olyan, ezek szerint ő még nem volt igazán szívesen kettesben valakivel. Egy 2-3 éves gyereket pl. hova tegyen az ember, amíg pl fürdőben van? Vagy mi múltkor vittük magunkkal, az étteremben is volt sírás, alig tudtam elhallgattatni, persze a kakis pelenkát éreztem... Azért egy gyerekkel tényleg nem olyan pihentető.

És aki azt írja, hogy nem a nagyszülőnek kell szülni a gyereket, az tudja, mit jelent? Hogy a nagyszülő neveli. Tudják, mi az a nevelés? Mert erősen összekeverik a pár nap felügyelettel.

Nem olvastam végig az ötezer hozzászólást :D nekem már a legelején az ugrott be, mi van ha a kérdező mondjuk soproni, vagy mosonmagyaróvári, és el szeretnének utazni külföldre, ami mondjuk Bécs lenne. Végül is az is külföld, és egy-másfél órára van a lakhelyüktől.

Szerintem nyugodtan menjetek és érezzétek jól magatokat. Ma már mindenkinek van mobilja, ha ne adj isten bármi történik azonnal tudtok róla.

Miért érzi mindenki azt, hogy 2 évesen kicsi?

Egy baráti házaspár nálam 1,5 éves korában hagyták itt először a gyereket, nekik nincs szülői segítség sajnos.

A 3. alkalommal amikor felvetették neki, már ő kezdte el pakolni a cuccait, hogy megy hozzám/hozzánk. Még mindig csak 2,5 éves....

Persze nem 4 napra, de nem is vagyok a nagyszülője a gyereknek, a gyereknevelésben sincsen még tapasztalatom, mint egy nagyszülőnek.

Minden szülőnek magának kell eldönteni, hogy az ő gyereke mikor kész erre, igen van olyan gyerek, aki 2 évesen még nem, de sokszor azért nem mert a szülő nem készíti fel erre apránként.

Amúgy a véleményemet már előzőleg kifejtettem...

"Miért érzi mindenki azt, hogy 2 évesen kicsi?" - szocializáció, az elmúlt párezer évben ugye a nő a szülés után nehány héttel elkezdte a leválást a gyerekről azzal, hogy dolgozni ment, és a nagycsalád valamely tagja, később az állam biztosította a gyerek felügyeletét. És hát valamiért ez mégsem lelki sérült tömeget eredményezett, hanem működő - sőt szaporodó - társadalmakat... mára átestünk sikeresen a ló túloldalára, és negatív bírálatoknak van kitéve minden nő, ha nincs összenőve az akár éves gyerekével is... mondjuk szerintem nem kicsit köszönhető ennek is a mai demográfia, ugyanis minél több az elvárás, annál kevesebben fogják úgy gondolni, hogy ezt vállalni tudják.

Azt meg úgy tűnik, sokan hajlamosak elfelejteni, hogy az a normális, ha a leválás a köldökzsinór átvágásával kezdetét vevő több évtizedes folyamat, az ember biológiailag-tudatilag erre alakult ki, kárt pont ennek az akadályozása okoz.

Szerintem sem önzőség, de én is úgy gondolom hogy 2 évesen ez még korai.

Saját tapasztalatból beszélek: mi 2,5 évesen próbáltuk meg először otthagyni a nagyszülőknél és elmenni nélküle egy péntek-szombat-vasárnapra, de már szombat reggel telefonált anyu, hogy ne haragudjak de a gyerek mióta ott hagytuk csak bömböl, már nem tud vele mit kezdeni, mindent kipróbált de mégsem hagyta abba, éjjel egy percet sem aludt. Úgyhogy szombat reggel nekünk szedni kellett a sátorfát és hazaindulni. És érdekes módon amint meglátott minket abbahagyta a sírást és az ölembe vettem, megpuszilgattam és egyből elaludt.

Pedig előtte is ott hagytuk a nagyszülőknél, volt, hogy reggeltől-estig, de 2 évesen a gyerek még olyan kicsi hogy nem tudja felfogni hova lett anya és apa. Ő csak annyit érzékel belőle hogy nincs ott és ezért neki rossz.

Szerintem is várjatok pár évet még!

Nézd, ha sír és tényleg nem bírja sem ő sem a nagyszülők akkor max telefonálnak és hazamentek. Írtad hogy kocsival mentek (bár nem tudom az országon belül hol laktok) de legrosszabb esetben is pár órán belül ott lesztek nála.

De ne így állj hozzá! Nem fog sírni! :) Szugeráld belé szépen fokozatosan, szerintem már most kezdd el mondogatni neki minden nap hogy nem sokára lesz majd 4 nap, amikor kicsit nem lát titeket, de nem azért mert baj van hanem azért mert kikapcsolódtok egy picit. Viszont a nagyszülőkkel lesz, akikkel nagyon jól fogja érezni magát.

Talán az is segíthetne még ha esetleg a nagyszülők mennének hozzátok és nem a picit vinnétek el, mert akkor legalább ismerős környezetben lesz, érezni fogja a megszokott illatokat, a saját szobájában, a saját kiságyában fog aludni stb.

Én azért mindenképp elmennék és mondom, ha baj van max hazajöttök! De nem maradnék csak egy gondolat miatt itthon, mert aztán meg lehet hogy életetek egyik legszebb 4 napját fogjátok eltölteni ti is meg a baba és a nagyszülők is és problémamentes lesz minden! Kár lenne megtagadni magatoktól ezt a szuper lehetőséget!

MENJETEK!!! :)