Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

#80, ez nem jogvédők kérdése, a jogvédők nyilván megteszik amit a jog lehetővé tesz, és ennyi, azt nem kell túlmisztifikálni...

A szülőknek, családtagoknak azt nem árt az agyukba vésni, hogy a kocka törvényszerűen fordulni fog... attól kell tartaniuk, nem a "jogvédőktől"...

És hát nem, nem igaz az, hogy csak hierarchikus, tekintélyelvű közegben lehet gyereket nevelni... vannak népek, népcsoportok, ahol eleve egyformák azok a jelek:)

A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.

Remélem nem baj, hogy tegezlek, így egyszerűbb egy anonim oldalon.:)

Az a baj azzal, amit írtál-vagy is nincs vele baj, csak sok esetben nehéz megvalósítani.

Hiába akarom pl. én jobb belátásra bírni mondjuk a sógornőm gyerekét, hiába akarok a lelkére hatni, nem fog menni, max. ha velem többet van, mint a szülőkkel.

Ugyanis, amint visszakerül az eredeti környezetébe ugyanúgy fog viselkedni, mivel a szülők semmit nem változtak.

Írták is helyesen, hogy először a szülő fejében kellene rendet rakni, hisz egyre rosszabb irányba halad ő is a gyerekével kézenfogva.

Szóval egy ilyen esetben csak a sértődés lesz, ha rácsapok a fenékre, ha nem, mert a szülő nem fogja fel, hogy a gyerekével bajok vannak, s segítségre van szüksége.

A kérdező is írta, hogy nagyon sok hasonló eset volt, sőt ettől durvább.

S most ha kiteszi a gyereket anyástól együtt, akkor meg megint ő a sz*r alak nem?

#82, a dologhoz hozzá tartozik, hogy engem általában minden fiatalabb tegez, ez a tegezés/magázás dolog is ilyen csúf hierarchia - a netet pont azért szeressük, mert itt ilyen undormány tekintélyeskedés nincsen, a 19 meg a 49 zavartalanul cserél eszmét:)))

És hát ja, nem könnyű megvalósítani, de nem is lehetetlen... Makarenkónak pl egész jól sikerült annó többszáz fiatalkorú bűnözővel - bár a sos iróniája folytán szegény pont arról az életében 1 alkalomról híresült el, amikor elvesztette a fejét - nem egy 5 évessel, hanem egy fiatalkorú bűnözővel szemben - és amiről szégyenkezve vall utólag is az egyik művében. Bár tény, nem könnyű JÓL csinálni... de hát JÓL csinálni mást sem könnyű.

"S most ha kiteszi a gyereket anyástól együtt, akkor meg megint ő a sz*r alak nem?" - nem, én ezt ebben az esetben tökéletesen elfogadhatónak tartottam volna, és lehet, hogy egy ponton túl ezt cselekedtem volna.

Valóban nem egyszerű ez, hisz megbántani sem akarjuk a szerettünk, viszont ha elszakad a cérna-jogosan-, akkor tenni kell valamit.

A kérdező esetében is elég szomorú, hogy az anyuka hagyta, hogy a gyereke tiszteletlenül bánjon a nagymamával, s nem érdekli ennyire a gyereke sorsa. Ha már az oviból is érkezett jelzés, az elgondolkodtató. Pedig az óvónőknek aztán birkatürelemmel kell, hogy rendelkezzenek ennyi gyerek mellett.

Azzal kezdem, hogy a szituáció olyan durva volt, hogy nem várható el tőled, aki egyáltalán nem foglalkozik gyerekekkel, hogy optimális megoldást adjál, úgy, mintha egy tapasztalt óvónő volnál. Azt is hozzáteszem, hogy még a szájonvágás is messze jobb pedagógiai módszer mint amit a gyerek saját anyja csinál: semmit.

Nekem van gyerekem, meg is ütöttem a fenekét többször a dackorszakban 2-3 éves korában. Utólag ezt kudarcnak tartom, hülyeség volt, utána kellett volna járni mi a helyes módszer. Merthogy biztos van, lásd óvonők oviban, bölcsiben. Nem egy, hanem tizenvalahány gyereket tartanak rendben verés nélkül. Legfőképpen más gyerekét szerintem sem szabad megütni, az arcán pedig végképp nem.

Amit a konkrét helyzetben csináltam volna: leüvöltöm a gyerek fejét (márcsak az idegesség miatt is), attól már úgyis betojnak. Ha a testvérednek még ez sem tűnik fel, és nincs ott három másodperc múlva, felkapom a gyereket a két karjánál fogva, odaviszem az orra elé. A számítógépet kihúzom a konnektorból, vagy lecsukom a laptopot, megmondom neki, hogy a gyereke éppen most köpött le, most próbált megütni, egyebek mellett, intézkedjen. Ha csinál valamit jól van. Ha nem, és a saját házamban vagyok, akkor megmagyarázom neki, hogy ő úgy neveli a gyerekét ahogy akarja, de engem nem fog köpködni meg verni, ha nem tudja megoldani ne jöjjenek ide. Te nem saját házadban vagy, úgyhogy a fel is út le is út részét az anyámnak mondom el, és aztán már ő egyezkedhet a nővéreddel. Ha anyám sem csinál semmit, akkor bemegyek a szobámba, bezárom az ajtót és megvárom amíg elmennek.

Így vagy úgy, a családodból az adott helyzetben te voltál a legnormálisabb.

ne verd a gyereket,ez megy manapság baromság.

Meg igen az ember emlékszik a pofonra és igen azért mert megrázta,de miért?

mert a gyereknek határokat kell húzni,gyerek pszichológiát tanulok és abban benne van feketén-fehéren hogyha a gyerek a rossz cselekedetére nem kap semmilyen negatív visszajelzést(bünti,pofon, seggre verés)akkor nem fogja fel mi a rossz és a jó és így nem tud majd később beilleszkedni sem.Ráadásul a kérdező sosem volt szülő és nem tudta mit tegyen,de szerintem így is elég helyesen járt el.Legközelebb addig mosd hideg vízzel az arcát amíg le nem nyugszik,vásott kölyök voltam de nálam bevált:D

No és 79-es, ha még tekintélyed sincsen a gyerek előtt, meg ha lehet akkor a szél se fújja meg, annyira óvjuk a fizikai bántódástól, akkor ugyan mi a büdös franccal mutassuk meg neki a határokat?

Észérvekkel? 5-6 éves gyereknek? Ne nevettess már...

Az élet tele lesz hierarchikus rendszerekkel, a főnök nem fog egyenlőként kezelni, különben nem halad a munka, mert nincs fegyelem.

Nyilván ki kell kérni a gyerek véleményét az őt érintő, és az ő szintjén lévő kérdésekben. (Zongorázni akarsz, vagy hegedülni? Sítáborba akarsz menni, vagy nyaralni velünk? Milyen egyetemre akarsz menni, mi akarsz lenni? stb.)

De ne mondd nekem, hogy te kikéred az 5 éves gyereked véleményét, hogy milyen életbiztosítást köss...