Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

"Milyen szülői nevelésnek tett keresztbe?? "

Persze, hogy semmilyennek, csak itt 1-2 válaszadó már túljátssza a szerepét, s pár oldal után már lassan a történetet is elferdítik. Ez sem értelmesebb emberi tulajdonság, csak persze ők nem értik meg.

Én sem vagyok híve a verésnek, de azért egy fenékre csapás pl. nem tartozik a verés kategóriába (tudom itt nem az volt, mielőtt beleköt valaki).

Viszont könnyen adnak úgy tanácsot, hogy ők értelmesen nevelték a gyereküket, akik valószínűleg soha az életben nem ütnének rá az anyjukra.

Itt el lett rontva az egész nevelés a megszületése óta. Azért egy ilyen gyereknek hiába mondod szépen, hogy Katika nem szabad az ágyba pisilni, vagy nem szabad leborítani a TV-t, nagy valószínűséggel szemberöhög, s folytatja.

Itt komolyabb segítség kell, mint beszélgetni a gyerekkel.

Mondjuk nem tudom, hogy a kérdezőt támadók találkoztak-e már olyan gyerekkel, aki ilyen szinten viselkedett, dühkitörései voltak, ordít folyamatosan, köpköd, s még a szülőnek is nekimegy?

[link]

Igen nagyon sok embert vertek a szülei régen és most. Ettől még szerették a szüleiket... Hát, merték volna nem szeretni. Én is így vagyok vele, meg a tesóim is, felnőtt létünkre is tatunk a minket bántalmazótól. Nem véletlen, hogy a verésekre mindenki emlékszik. A körmösre, amit kapott, a pofonra, a fenekelésre... Ha olyan kis semmiség lenne, elfelejtődött volna, mint egy sima óvodai/iskolai nap. Nem emlékszünk minden egyes napra, de arra igen, amikor verést kaptunk. Persze el lehet ezt bagatellizálni, meg bőszen bólogatni, mint hogy megérdemeltük... De olyan jó lenne, ha felnőne végre egy olyan generáció, ahol a gyerekeknek nem normális, és elfogadott, hogy a nálánál erősebb felnőtt bármikor érvényesítheti vele szemben az erejét :(

Kérdező:

Nekem van egy hasonló, problémás keresztfiam, 6,5 éves.

Nem ütöttem meg, de már többször erőszakkal lefogtam (egyelőre erősebb vagyok nála), mikor pl. a mosógép tetején ugrált, a ventilátorba nyúlkált, vagy teljes erőből dobált mindenkit üveggolyókkal. Mivel én se szólhatok bele a nevelésébe, igyekszem kerülni a találkozást. De valahányszor meglátogatom, mindig újabb törött járólapok, leszakadt szekrényajtók, szétcincált játékok képe fogad. És bárki bármit mond, egy "idegen" szép szavai mit se érnek, ha elkezdek magyarázni, mit miért nem szabad, akkor túlordít és meg akar verni. Ja, és az erőszakos lefogások ellenére valahol mégiscsak szeret, mert kéri keresztanyut, meg akar látogatni, velem akar beszélni. Csak közben az anyjának (húgomnak) már eltörte egy bordáját (ráugrott), a nagyapjának (apukámnak) már tönkretette a többszázezres hangrendszerét (mikrofon-keverő), a nagyanyjának (húgom anyósa) kiverte a fogát (lefejelte) és még sorolhatnám.

Keresztfiam szülei már tőlem is kértek segítséget gyerekpszichológushoz. Utána is jártam, és mindenhol azt mondták, hogy a gyerek viselkedése csak tünet, inkább a szülőknek kellene terápia, mert ha a gyerek visszamegy ugyanabba a közegbe, minden ott folytatódik, ahol abbamarad. Igen ám, de ha a szülők ezt nem látják be, nem tudod rájuk kényszeríteni. De addig meg biztos nem fogom hagyni, hogy keresztfiam (bármilyen aranyos tud lenni) eltörje a bordám, kiverje a fogamat stb. Amíg bírom, lefogom, de ha nagyon elfajul a helyzet, egy pofontól se lesz baja.

És még egy, de ez már csak mellékes.

Foglalkoztam intézetis gyerekekkel. Azoknak a gyerekeknek sikerült később normális életet kialakítaniuk, nem lezülleniük, aki belefutottak olyan nevelőbe, akinek ez szívügye volt, és nem alkalmazott verést. Akit vertek, az sajnos a legtöbb esetben maga is agresszív emberré vált, a lányoknak meg teljesen elfogadott volt, hogy verik őket. Persze ezt nem lehet összehasonlítani egy családban felnövő gyerek helyzetével, de az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a verésnek semmi nevelő hatása nincsen, és a későbbiekben megbosszulja magát.

Arimateia nevű felhasználó válasza!

Erről beszéltem én is épp. Hiába írja itt a 68 %-os is a tanácsait, ha ő sosem volt ilyen szituba, s a gyerekei tudnak viselkedni.

Itt nem hat a játék, s a szép szó. Az én családomban is van ilyen gyerek, s neki beszélhetnétek szépen....

A játék közben sem viselkedik, ha veszít, akkor szinte megver, ha nyer, akkor megint szid, hogy mert biztos hagytad nyerni, s te leszel a gonosz.

Nagyon sokat beszélgettem már vele, de semmit nem hatott hosszú távon.

S tényleg így van ahogy írta Arimateia is, hogy amíg a szülő nem fog foglalkozni a gyerekkel, addig nem fog megváltozni.

A törvényekről meg annyit, hogy eddig se oldottak meg semmit, csak egyesek hátsóját védik.

Vagy ha olyan igazságos lenne a törvény, akkor biztos lenne kitétel a tanárverő diákok esetében alkalmazandó módszerekről is. Vagy (saját példával élve) azokról a diákokról, akik szó szerint a terem közepére szartak. (by Sz*zh*l*mb*tt*) Szerencsére nem nálam történt az eset, így nem kellett őket "kényelmükben" megzavarnom, ezáltal törvényt szegnem...