Ti befogadnátok ilyen esetben a fiatokat? Szívtelenségnek tartjátok a szülők döntését?

15 évesek költözzenek el otthonról, ha nem tetszik valami, felnőtteknek meg nyaljuk ki a seggüket, mert emberileg nullák?

Vajon ha a feleség lépett volna félre, amíg a férj a gyerekekkel törődött, akkor is ennyire megbocsátó lenne a nagyérdemű?

"így igaz, miféle szülőnek tartják magukat?

elutasítják a saját fiukat, mert ő mondjuk elutasította az ő gyerekeit?

de hát akkor az öregek semmivel sem különbek!

a beteg gyereknek szüksége lett volna az apjára, de az nem állt rendelkezésre. ott egy betegség volt a téma.

most egy fiúnak szüksége lett volna a szüleire, de azok nem állnak rendelkezésre. itt az anyagiak okozzák a problémát."

Azért nagyon nem mindegy, hogy egy kisbabát hagy valaki cserben, aki mégcsak nem is egészséges, vagy egy felnött (szemét) embertöl megkövetelik, hogy a saját viselkedése következményeit viselje!

A kettö nem összemérhetö, mert egy magatehetetlen kisgyereket nem lehet egy ereje teljében lévö fßerfihez hasonlítani.

"Vajon ha a feleség lépett volna félre, amíg a férj a gyerekekkel törődött, akkor is ennyire megbocsátó lenne a nagyérdemű?"

Persze.

A gyerekem nyilvan befogadnam, ha segitsegre van szuksege, amugy meg nincs jogom itelkezni.

A kettö nem összemérhetö

dehogynem, egy szülőről és a saját gyerekéről van szó.

egy anyának akkor is legyen a fia a fia, ha az már 40 éves és épp kisiklott az élete.

miért is követett el megbocsáthatatlan bűnt?

mert újra szerelmes lett, és a szerelmével töltötte az időt?

attól még törődhet a gyerekkel!

egy teljes, boldog családban sincs ott mindig az apuka egy ilyen foglalkozáson, vagy legtöbbször nem ő hordja a yereket oviba, suliba!

ne kövezzük már meg ezért!

nem arról van szó, hogy eldobta a gyerekeit!

nem is tudhatjuk, nem voltunk ott, mi van, ha az asszony hideg volt és elutasító, flegmán odavetette, hogy "nem kell velünk jönnöd", vagy bármi.

azt gondoljátok, egy emberen múlott? a nőt miért nem veszitek elő? ő miért nem tett a családjáért? nem csak gyereke van neki, hanem férje is!

csakhogy egy csomó nő megszűnik nőnek lenni, ha szül. onnantól ő csak anya. és csodálkozik, hogy a férje megfordul más nők után. elhagyják magukat, slamposak. akkor is, ha van segítségük, akkor is, ha lenne idejük önmagukkal foglalkozni. valahogy már nincs rá igényük. megvan a gyerek, elérték az életcéljukat, a férfi csak eddig kellett, ja meg ezután arra, hogy tejeljen, biztosítsa az életszínvonalat.

ne gondoljuk már, hogy anyuka továbbra is szerelmesen bújt oda apukához, és apuka ezt visszautasítva keresett valaki mást!

Nem fogadnám be, tudja csak meg milyen érzés a gyerekének, hogy nem számíthat a szülője segítségére.

A gyereknek nem árt néha egy kis "nevelés" akár 30 évesen is. Nem az a jó szülő, aki kinyalja mindig a kisfia hátsóját, hanem bizony néha szembesíti a döntései következményeivel.

Természetesen nem kötelező a feleséggel maradnia, ha már nem szereti, de hogy a gyerekének való segítség helyett hempereg az már elítélendő. Egye meg amit főzött.

Ha normálisan elválik félrelépés előtt és továbbra is foglalkozik a gyerekeivel magamtól ajánlanám fel hogy költözzön hozzánk.

Gondolom kényelmetlenek az új nőnek a gyerekek, jobb lett volna ha pasi a nagyszülőknél van és lepasszolhatja őket mindig láthatáson....

Befogadnám, mivel a gyerekem, de elítélném azért, mert cserbenhagyta a családját (nem, nem csak a feleségét!).

Viszont a szeretőjét hozzám nem hozhatná.

Ez így túl kevés infó ahhoz, hogy tudjam, én hogyan döntenék, de némi véleményem azért van.

Megértem, ha valaki mást szeret, az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Váljon el s legyen jó apa, lehetőleg jó szülőtárs. A megcsalás már durvul, de hogy a neki problémás gyereket lepasszolja és elmegy csajozni... Lehet, hogy a feleségnek is jólesett volna pasizni, de valakinek vinni kell a gyereket fejlesztésre...

Érett ember amúgysem csajozik be csak mert a feleség a fejlesztendő gyerek miatt nem az ő kegyeit lesi (lehet, hogy sarkítok, az a nagy helyzet, hogy nem ismerem a pontos helyzetet, csak tippelek egyet. bármi is van, nem helyeslem a férfi hozzáállását, de nyilván az is elképzelhető, hogy a feleség sem matyóhímzés, de legalább a gyerekkel törődik).

S nem, egyáltalán nem mindegy, hogy 1 vagy 41 éves a gyerek...

S totál egyetértek az egyik hozzászólóval, aki hozzám hasonlóan furcsállja, hogy az ifjoncoknak azt mondják, dolgozzon és költözzön el, s kötelező fizetnie az otthonlakásért, akkor is, ha még tanul (!) - de egy felnőtt, aki elrontott valamit, az persze a drága gyemek, akit támogatni kell.