Vendégségbe érkező gyerek meglopott minket. Mi a helyes eljárás?
Sziasztok!
A hétvégét nálunk töltötte a sógornőm és az ő családja (a testvére, az ő felesége és a két gyerekük). A fiuk 7 éves, a lányuk 4. Mindkettő roppant elkényeztetett, akarnok gyerek, akiknek mindenük megvan, de mindig több kellene, de nem untatnék senkit sztorikkal arról, hogy állandóan vödörből öntik az ajándékot a fejükre, az egyik szülinapján a másik is kap ajándékot, mert különben kiakad, és hasonlók.
A történet a 7 éves fiúval kapcsolatos. Mindent, de egyszerűen MINDENT felforgatott a házban, mindennel játszott, egy-két dolgot össze is tört, de szerencsére semmi komoly... persze mi nem élveztük, de vendég gyerekkel szemben nem annyira egyértelmű, hogyan is illik fellépni. A szüleik elég gyengén, súlytalanul reagálják le ezeket a dolgokat, némi "Ejnye, Tibikeeeee" és a következő pillanatban el is van felejtve minden. Hát mit mondjak, látszik is a gyerekeken...
Az egyik polcon alul van egy doboz, amiben cseretelefonokat, illetve az aktuális telefonjaink kábeljeit, töltőit és egyéb tartozékait tartjuk. Ő ehhez férhetett hozzá, mert egyszer csak megláttam nála a cseretelefonomat, egy korábbi típusú Samsung-ot, ami persze nem volt feltöltve, így csak nyomkodta, meg játékból beszélt rajta. Ekkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, bár nem tetszett, hogy mindenbe belenyúl.
Másnap állatkertbe mentünk, ahol séta közben nagy döbbenetemre látom, hogy előveszi a telefonomat, nyomkodja, majd zsebreteszi. Megkérdeztem tőle, miért van nála, illetve valaki nekiadta-e. Ő nem válaszolt, az anyjához futott, aki hallott minket, és biztosított róla, hogy a gyerek csak játszik, és visszarakatja vele a telefont a helyére.
Átmenetileg elfelejtődött a dolog, de a távozásuk előtt kérdeztem a gyereket, visszatette-e a telefont. Nem felelt, megnéztem a dobozt, nem volt ott a telefon. A szülei kérdezték, hogy hova tette játék után, de a gyerek egy "nem tudom"-mal lerendezte a dolgot. Ekkor jutott eszembe, hogy az állatkert után ők a hotelbe mentek, ahol megszálltak, tán ott lehet. Ezt közöltem a szüleivel, mire ők azt válaszolták, nem hiszik. Hát én meg hiszem: a gyerek egyszerűen eltette a telefonomat. A szülei semmiféle módon nem kérték számon, csak azt ígérték, ha otthon megtalálják, visszaküldik.
Tudom, hogy a gyerek pontosan tudja, hová tette, és simán belemondta a szemünkbe, hogy neki aztán fogalma sincs.
Őket ismerve 98% esélyt adok rá, hogy azt a telefont nem látom viszont, pedig az a cseretelefonom, plusz a rajta lévő képek nagyon fontosak.
Felháborított, hogy nekik ez az egész nem ügy, 30 mp alatt túlléptek rajta, a gyereken láttam, hogy megkönnyebbül. A telefon sehol nincs, nem hagyta a házban.
Sajnálom, hogy nem léptem fel erélyesebben vele szemben, míg itt voltak, de egyáltalán nem gondoltam, hogy egy ilyen ügynek sincs súlya náluk. A szülők lesöpörték a vállukról az egészet, szerintem még haza se értek, már nem emlékeznek a dologra.
Nyilván fogom őket emlékeztetni telefonon.
Mi lett volna a helyes? Hogy kell fellépni ilyen vendég-házigazda szituban? Tudom, hogy én voltam túl gyenge, de érdekelne, ki hogyan oldaná meg, illetve oldott meg hasonló helyzetet.
Köszi a válaszokat!
válasza: válasza:"Mindent, de egyszerűen MINDENT felforgatott a házban, mindennel játszott, egy-két dolgot össze is tört"
Na én itt dobtam volna ki az egész családot úgy, mint macskát sz@rni, rokonság ide vagy oda. A kölköt azért, mert nem igaz, hogy vendégségben ennyire nem tud viselkedni, a szülőket meg azért, mert asszisztáltak is hozzá a passzivitásukkal. Azért nehogy már a házigazdának kelljen alkalmazkodnia a vendégekhez. Az ilyenekkel sosem lehet szót érteni, ezek csak a keményebb tettekből értenek. Szerintem ha rájuk csaptad volna az ajtót, miután kitetted őket a lakásból, biztos elgondolkodtak volna valamennyire, hogy talán mégsem jó ötlet a gyereket ennyire elereszteni.
válasza:Sziasztok! Köszönöm a kommenteket.
Felhívtam őket telefonon és emlékeztettem őket a dologra. Ahogy sejtettem, természetesen szükség volt az emlékeztetőre, mert már túltették magukat rajta. Azt írták, visszajeleznek. Ennyiben maradtunk. A testvéreméket is beavattam és kértem őket, hogy ne hagyják kihűlni az ügyet.
Így állunk.
válasza: válasza:Bármily hihetetlen, egy 7 éves gyerek simán lop. Nem véletlenül, nem ártatlan tudatlanságból, de nem ám. Elveszi, és pontosan tudja, hogy nem az övé, de bizony elteszi, elrejti, és hazudik, ha rákérdeznek.
Sőt, nem csak 7 évesek, óvodások is. És igen, tisztában vannak vele, mit csinálnak. Tudják, hogy mi az "övé" "enyém" "tiéd".
A gyerekek nem szentek, külsőre aranyosak, meg picik, de még jó családban és jó neveléssel is képesek olyan gonoszságokra, hogy itt a sok gyerekvédő elsírná magát, ha látná. Ugyanúgy képesek lopni, hazudni, bántani a másikat testileg-lelkileg, ugyanolyan szadisták és szemetek tudnak lenni, mint egy felnőtt.
Ez vagy nevelésből ered, mert ezt látják otthon, vagy pedig, és most megint kapaszkodjatok meg, a gyerek totál elmebajos. A munkám során nem egy olyan gyerekkel találkoztam, akikről konkrétan a Kukorica gyermekei jutott eszembe, és inkább nem szeretnék velük tölteni egy éjszakát kettesben.
Szóval hagyjuk ezt, hogy a gyerek csak gyerek, és csak játszott, és ártatlan bárányka. Lóf**t.
A helyes viselkedés vendégségben, hogy oda megyünk, ahova beengednek, ahhoz nyúlunk, amihez kérdezés után megengedik, és vigyázunk, hogy ne okozzunk kárt, ne csináljunk koszt és kuplerájt.
Ezek alapvető dolgok, egy alsós kisgyerek már BŐVEN tisztában van ezekkel, ha nem retardált, és ha a szülei sem azok, de ugye jelen esetben mindkettő fenn áll.
Kérdező, addig ne hagyd magad lerázni, míg a telefonod vissza nem juttatták, utána pedig nyugodtan mondd meg a sógornődéknek, hogy köszönitek szépen, de amíg nem képesek kulturált, civilizált ember módjára viselkedni, addig nem látjátok őket szívesen. Ha megsértődnek, így jártak, de ilyen embereket nem kell a házadba beengedned.
És nem a telefon áráról van szó, hanem hogy egyáltalán nem tisztelnek és nem érdekli őket a véleményed, sem a veszteséged.
Legközelebb az aranyos kis 7 éves rátok gyújtaná a házat, és azon is csak mosolyognának a jó képességű szülei.
Köszönöm mindenkinek!
A telefon meglett! Természetesen a gyereknél volt, a tesóm és a sógornőm mentek utána (mivel az ország másik felében élnek mind, ők voltak helyileg megbízva a dologgal, mármint hogy járjanak a nyakukra). A testvérem éjszakás volt, most alszik, de engem is érdekelnének a részletek, amit majd kikérdezek tőlük, és megírom, ha valakit érdekel.
Szóval még egyszer köszönöm mindenkinek! Sokat tanultam az esetből - legalább én tanuljak, ha a kisfiú valószínűleg nem fog...
válasza:Örülök, hogy végül meglett, de ez az eset legalább megmutatta, hogy ezeket a rokonokat nem kell többet beengedni a lakásba, max akkor csak, ha a gyereket nem hozzák el.
Mellesleg a leírásból ("A szülei kérdezték, hogy hova tette játék után, de a gyerek egy "nem tudom"-mal lerendezte a dolgot." és "30 mp alatt túlléptek rajta, a gyereken láttam, hogy megkönnyebbül") egyből kivettem, hogy egyrészt a gyereknél volt a telefon, másrészt az anyuka/apuka szinte 100%, hogy tudott róla, csak falaztak a kölöknek. Ez viszont minden körítés nélkül tényleg lopásnak számít. Ezek után én közölném velük, hogy sem a gyerek, sem ők nem tehetik be többet a lábukat hozzátok.
Gondolom a szülők egyszerűen félnek a saját gyereküktől, nem mernek rászólni, így mindent elnéznek neki, mert könnyebb ezt csinálni, mint nevelni. Ez a gyerek egy hatalmas nagy büntetés lesz a szülőknek pár év múlva. Nem nevelésnek nyögés a vége. Ismertem ilyen gyereket. Olyan szinten el volt kapatva és olyan szinten ki volt nyalva a popója otthon, hogy a botrányos és iszonyatosan énközpontú, agresszív viselkedése miatt még az óvodából is eltanácsolták. Persze a szülők szerint az óvónők tehetnek mindenről.
Kamasz korban hasonló sors vár erre a gyerekre is majd az általános iskolában.
Én is tudtam, hogy nála van. Nem mondom, körülnéztem a házban, de mikor a szemembe letagadta, tudtam, hogy hazudik. Nem hinném, hogy a szülei ennyire nem ismerik, szerintem igen, csak szégyellik magukat, esetleg tudják, hogy már kiesett a gyeplő a kezükből, ezért nem állnak úgy hozzá, ahogy kellene. Feladták bizonyos mértékben.
A családommal megegyeztünk, hogy a jövőben őket csak külső helyszínen látjuk vendégül (horgászat, közös kirándulás), illetve az otthonunkba csak a szülőket fogjuk meghívni. Mivel - ahogy említettem - messze laknak, ez nem lesz gyakori, évente egy alkalomra lehet számítani maximum, és azért döntöttünk így, mert nem gondoljuk, hogy a házunkat át kellene rendeznünk a fogadásukra. Ugyan keményebben lépnénk fel a gyerekekkel szemben, hisz tanultunk az esetből, átélve ezt a hétvégét inkább úgy gondoljuk, ebből ez az egy alkalom bőven elég volt, jobb, ha az esélyt se teremtjük meg arra, hogy kipróbáljuk megint magunkat élesben.
válasza:Örülök hogy meg lett a telefon.
Azt nem tudom hogyan találták meg a gyereknél,és a szülők legalább elnézést kértek hogy egy tuskot nevelnek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!