Mit tudok tenni ez ellen ha a sógornőméknél vagyunk?

Megértem a gondodat. A fiam 7 éves, és nagyon kevés helyre engedem szívesen. Egyébként nincs bajom az ismerősökkel, de mindenhol megy a kütyüzés. Nálunk nincs, illetve hetente egyszer közösen nézünk egy órát filmet.

Sajnos így is totál függő, mert az elején úgy voltam, hogy hadd nézze 1-2 órát mikor találkozik az unokatesokkal. Hiba volt, mert utána semmi másról nem tudott beszélni.

Így is az van, hogy bár itthon nem néz, ezzel van tele az agya.

Kértem a családot, hiába, hogy amíg együtt vagyunk, addig bírják ki, hogy nincs kütyü, mert a gyerekem nem bírja feldolgozni.

Ki szoktam addig vinni az udvarra, vagy elkezdünk társasozni, de elkeserítő a küzdelem.

Havonta egy-két alkalom, az nem sok. Szerintem az otthoni null-TV is túlzás, és két és fél éves kor fölött egyre inkább az lesz. Én is itthon vagyok egy másfél évessel, természetesen nem tévével nevelem, most sem megy. De néha ha olyanom van, bekapcsolom, és mondjuk fél szemmel nézem a Jóbarátokat, miközben összehajtogatom a száraz ruhát. Az ovis nagyobbnak pedig a reggeli készülődés közben, és este egy kicsit be van kapcsolva a mesecsatorna. A másfél éves kb le se tojja a tévét, de a négy és fél éves sem tudja fél órát egyhuzamban nézni, mert elkalandozik, és inkább játszani kezd. Nem nagy szám nekik a tévé, ismerik.

Tudom nem egyformák a gyerekek, vannak, akiket jobban leköt a képernyő, és hajlamosabbak ráfüggni. De ez a teljes rácuppanás mégis azokra jellemző jobban, akiktől egyébként megvonják, és mikor nagy ritkán tévéhez jutnak valahol, minden cseppjét szívják magukba az édes tiltott gyümölcsnek.

Egy a lényeg. Röviden összefoglalva, a férjednek van igaza. Vendégsegben mi alkalmazkodunk, akkor is, ha nem értünk egyet.

Én se szólhatok rá a barátnőm férjére amikor náluk dohányzik kint a teraszon. Az az ő háza, pedig rohadtul utalom a cigifustot.

Nálunk nem gyújt rá senki, mert nálunk meg az a szabály.

Tehát ha te vagy vendégsegben, akkor alkalmazkodj, vagy ne menj oda.

"szerintem máshol kérj tanácsot, mert döbbenet az itteni reakciók nagy része"

De máshol milyen tanácsot tudna kapni?

Én sem értek egyet ezzel a háttértévézéssel, nem is szoktunk itthon, a 2,5 éves gyerek néz napi 15 perc mesét, mi meg néha este valamit, ha már alszanak a gyerekek, és ha vendégek jönnek, eszembe sem jut bekapcsolni, meg azt se szeretem, ha máshol vendégségben megy a TV, mert zavaró (bár a gyerek pl. pont nem foglalkozik vele, talán mert itthon nincs teljesen elzárva) - de(!) ettől függetlenül nyilván nem lehet ezzel mit csinálni, ha mindenki más meg nyomni akarja a vendégségben a tévét.

Menjen oda akkor a kérdező, nyomja ki más tévéjét más házában, aztán veszekedjen a házigazdákkal. Vagy egyszerűen fogadja el, hogy a gyereke nem a tulajdona, nem kizárólag az ő döntései fogják meghatározni, hogyan nő fel, milyen ingerek és hatások érik, hanem sok másé. Az oviban és családban is.

A kérdező felnőtt ember, el kell fogadnia, hogy nem változtathatja meg más felnztt emberek szokásait.

Kérdező, lehet, hogy otthon nem ártana néha mégis bekapcsolnod egy kicsit. Hetente egyszer-kétszer. Sőt én azt mondom, ne is mesére, hanem valami semleges, monoton, unalmas felnőtt műsorra, például interjúra, vagy tudományos-ismeretterjesztőre. Egy idő után rájönne, hogy nem akkora fun. Lehet, hogy pár alkalom után már alig nézne oda, ha bekapcsolod. Később be lehet próbálkozni mesével is. Valami lassú, ronda, nem mozgalmas, nem túl csillivillivel, például Postás Pat.

Mert ez, hogy csak vendégségben van egyáltalán tévé, és ott mindig színes, csipogó eyecandy mesék mennek benne, persze, hogy kiüti.

Ha te havi szinten ott vendég vagy, akkor SEM illik oktatnia házigazdát.

Annál is inkább, mert mint írod, nálatok nemcsak a hely hiányzik, hanem te “nem főzöl” ennyi emberre… szóval azért legyen már meg egy kis vendéglátók felé elvárható minimális tolerancia.

A gyereked nyilván rá van “zombulva” a tévére, mert látja, hogy ezzel hatást vált ki belőled, majd lesz ez még cifrább is…

Ez megint az a helyzet, amikor valaki különcködik (teljesen MINDEGY, hogy a házigazdák szokását hogyan minősítjük, ott ez van!), de forduljon ki a világ a sarkaiból és álljon haptákban mindenki mert te nem bírsz a legkisebb mértékben sem alkalmazkodni, sőt, még be is szólsz más portáján (de neked vendégül látni, főzni meg derogál, de azért oda jársz, csak épp kéretlenkedsz).

Én értem és megértem, hogy esetleg nem akarod, hogy tévézzen a gyereked, saját döntésed, ahogyan a rokonnál meg ennek ellenkezője. Ott ülsz fordítva a lovon, hogy ők szívességből elviselnek téged még ezzel a keresetlen, illetlen stílusoddal is (mégis hogy jön bárki is ahhoz, hogy a házigazda szokásait akár ilyen passzív-agresszív módon minősítse? A férjed sem áll melletted, akkor csak észre kellene már venni, hogy igenis elvárható tőled is egy minimális jómodor és alkalmazkodás!)

A gyerekek nem gépek- képes egy ép elméjű, legalább közepesen szocializált kicsi is felfogni, hogy az élet más-más területein, eltérő helyeken a szabályok is mások. Ha nekik megy, tőled, az őt nevelő, felelős felnőttől miért nem tud arra is építő példát látni, hogy “Ödönke, itt más szabályok vannak, ehhez igazodunk, otthon is más van, mamánál is más van, de ettől kerek a világ”.

Nem, látja a pofavágó, megjegyzésekkel odaszurkáló, kioktató vagy félrevonuló anyját, aki tele van görccsel.. persze, hogy kipróbálja egy ilyen picit, hogy meddig lehet elmenni anya figyelmével, bosszantásával…

Marha gondos szülő vagy tényleg.

Az alkalmazkodási készség sokkal fontosabb az életben, mint az, hogy mindig te legyél a meg nem értett hópihe és mindenki más milyen sz.rszemét… még ha így is lenne: te is, ti is ennek a társadalomnak a részei vagytok, fog még meglepetés érni bölcsiben, oviban, iskolában és hidd el, ott már nem lehet ilyen illetlen módon egyénieskedni, vagy tényleg kiszúrsz a saját gyerekeddel csupa szívjóságból, mert az igazad meg a győzelmed fontosabb, mint a jó kapcsolat és az alkalmazkodás.

Tényleg fantasztikus vagy… jó ég.