Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?

Az a baj, hogy összekevered a jogot a saját erkölcsi értékrendszereddel. Az örökség jár az örökösöknek, ha az örökhagyó máshogy nem rendelkezik még életében. Nem kell kiérdemelni, nem kell megfelelni érte, nem függ morális kérdésektől, egészen egyszerűen jár.

Egyébként akkor is, ha az örökös durva dolgot tesz az örökhagyóval szemben, de az mégse rendelkezik az illető kizárásról.

Kérdező, az a baj, hogy a válaszok 90%át te nem érted.

Az erkölcs vezérel, de te egy olyan örökség hányadon pattogsz amihez semmi közöd. Tetszik, nem tetszik ez anyád és nővéred dolga. Fel vagy háborodva, hogy neki is jár, és kéri, ebben semmilyen erkölcstelen nincs. Ellenben az az, amikor valaki más életében, pénztárcájában turkál.

Jól írták, irígy vagy, mert a nővéred mert ebből kiszakadni, ellenben veled és mégis ugyanannyit kaptok.

És ezt nem érted miért állnak a nővéred mellett.

Mert neked ugyan nem kell a része, de az övé se legyen.

A nővéred gondolom nem gondolkodik azon, hogy te miért nem érdemled a részed.

Lehet te nem várod az 50 éves kádárt, de azt nagyon is hogy a nővérednek nehogy legyen.

Ez nem erkölcsös hanem sz@rkeverő.

Nem, nekem nincs elfuserált életem. Eszembe sem jutna a testvérem örökségén rágódni.

Te vagy elfuserált, de nagyon.

Egyébként írtad, hogy rossz gyerekkorod volt.

Te miért nem mondod anyádnak, hogy szia, leléptem, nem kell a házad?

Jaaa, annyira mégsem rossz.

Na ez a különbség a nővéred és közted. Ő legalább ki merte mondani, a szar gyerekkoráért neki ez elégtétel.

Neked mire lesz elégtétel ha a nővéred lemond az örökségről?

"Gyakorlatilag azt veszem le ebből az egészből, hogy a többségnek a válaszolók közül teljesen elfuserált kapcsolata van a szüleivel és már tényleg csak azt várják, hogy mikor dobhatnak egy marék földet a koporsójukra és adhatják el az 50 éves kádárkockát vagy panellakást vagy épp költözhetnek be."

Az én szüleimnek nincs vagyona, semmit nem fonak rám hagyni egy lerobbant házon kívül. Miért várnám a halálukat?

"Erre jövök én aki ki meri mondani, hogy azért nem túl erkölcsös valakinek akit fél életében letojtatok a pénzéből jobban élni és rögtön meg kell védeni a mundár becsületét, hogy dehát nektek az márpedig jár."

És az erkölcsös, hogy anyátok adott egy elbaxott gyerekkort nektek és ti annak a becsületéért aggódtok, aki mert hátat fordítani egy toxikus embernek, akiről ti magatok is tudjátok, hogy az?

Igen, ku*vára jár neki is a része! Ne legyél irigy...

A kérdező nem azt vitatja hogy jár e a nővérének az örökség hanem hogy kijelentette a temetésre sem megy de az örökséget azt várja ez erkölcsileg valóban megkérdőjelezhető

Viszont azt is megértem hogy emiatt(örökség) nem fogja megbocsájtani amit el kellett viselnie gyerekként

Az a kérdés hogy szerintünk ez mennyire helyes ERKÖLCSILEG NEM JOGILAG

Nos én a nővér oldalán állok én is elfogadnám és úgy érezném hogy jár a sz@r gyerekkor miatt

Kérdező, nekem gyanús lenne, ha hat oldalnyi kommentből csak egy ember ossza a véleményem. Talán lehet mégsem mindenki más a hülye, valószínűleg te viszed le azt a bizonyos átlagot IQ ügyileg a kommentszekcióban, de ez ugye meg e fordul a fejedben, mert akkor be kellene ismerned a saját gyarlóságodat, ami nem megy.

Kezdjük ott, hogy a jognak nem az erkölcs az alapja. Ezt már százan elpofázták neked, nem fogtad fel, én meg nem vagyok hajlandó ennél több szót pazarolni erre.

A megbocsátás nem jár, nem elvárható. A nővéred nem bocsátott meg. Ez van, így járt anyád, neked semmi közöd hozzá. Erkölcstelen más emberek ügyébe beleütni az orrodat. Ezt miért nem látod problémának? Csak nem azért, mert te "megbocsátottál"?

Ha már a "megbocsátásodnál" járunk, miért is nehezményezed, hogy a nővéred nem tette? Mi okod van nehezményezni a testvéred döntését, ha te jónak látod azt, hogy te "megbocsátottál", te tartod a kapcsolatot? Nem véletlen az idézőjel, kérdező. Kvára nem bocsátottál meg, csak lelkiismeretfurdalásod lenne elfogadni az örökséget, ha nem állnál szóba anyáddal. Te nem anyádért tartasz kapcsolatot anyáddal, hanem a lelkiismeretfurdalás elkerüléséért. Te valójában játszod a mártírt, ezért fáj neked az, hogy végül ugyanazt kapod, mint az, aki nem teszi ugyanazt.

Én a helyedben bekussolnék az erkölcsösséget illetően. Álszent vagy, szidod a testvéredet, akit állítólag szeretsz, mindehhez idegen emberektől kérsz visszaigazolást arra, hogy szidd a testvéredet. Valójában te is tudod, hogy nincs igazad, ezért szopod azt az egy darab válaszolót, aki egyet ért veled.

Ezt nem csak neked írom, de nemmellesleg meg olyan nevetséges kamu-erkölcsösködve azt várni, hogy az ember utasítson vissza mindent a szüleitől, csak azért mert rossz szülők voltak. Érdekes, hogy minimum 18 évig a szrt el kell fogadni, egy büdös szavad ne legyen ellene, aztán meg lehet takarodni, oldd meg az életed. Még te vagy a nagyobb köcsög, ha nem nehezíted a saját életed azért, mert a szüleid szaporodásra érdemtelen kretének voltak. Érdekes, hogy a szülőnek sosincs még csak említés szintjén erkölcsi felelőssége egy tönkretett fiatalkorért, de a gyereknek meg bezzeg van erkölcsi felelőssége még akkor is, amikor a szülő halott, tehát neki már akkor mindegy. Nem érzed a visszásságot? A szülő fel van mentve a felelősség alól, ami akkor volt neki, amikor a gyereke még gyerek volt, de a gyerekének felnőve van erkölcsi felelőssége még a HALOTTAL szemben is, akinek már mindegy.

Mellesleg meg gondolj bele, a nővérednek családja lesz. Ha elfogadja az örökséget, akkor tudja segíteni belőle a saját gyerekeit, akiknek aztán végképp semmi köze az egész mizériához. Ha visszautasítja, a saját gyerekei életét is nehezíti. Szerinted erkölcsös a saját sérelem miatt megnehezíteni a saját gyereked életét, amikor megkönnyíthetnéd annyival, hogy elfogadod azt, ami a törvény szerint jár neked?