Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?

"a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt"

Szerintem itt nem a nővéred a pénzéhes...

Én azon a véleményen vagyok, hogy jogilag teljesen egyértelmű, hogy mindhárman egyforma részben örököltök. Viszont valahol az is egy érthető nézőpont, ha azok a leendő örökösök, akik az örökhagyóval még életében többet foglalkoztak, esetleg ezzel nekik plusz költségük is keletkezett, nagyobb részben örököljenek. Ezt alapvetően úgy lehet megoldani, hogy

1: végrendeletben rögzíti az örökhagyó, hogy kire milyen értékben és mit hagy.

2: az örökösök egymással megbeszélve osztják szét az örökséget.

Utóbbi gyakran nem működik, mert előre megbeszélve minden szép és jó, de mikor odaérnek, kezdődik a marakodás, egyet nem értés.

Nem akarok durva lenni, de te melyik részét nem érted annak, hogy az örökösödés jogszabályok szerint működik, és nem a te saját erkölcsi világképed alapján? Teljesen mindegy, hogy szerinted mik a komoly és nem komoly erkölcsi okok arra, hogy a te zsebedbe több pénz vándoroljon, a törvényt ez nem érdekli.

Egyébként ha jól értem, édesanyátok él... Az mennyire erkölcsös, hogy te már a haláláról ábrándozol, és azon filozofálsz, hogyan szerezhetnél több pénzt ezáltal?

Ha jó anyukátok lenne és úgy sz.arná le a tesó anyudat akkor azt mondanám anyukádnak csináljon valamit, hogy ne örököljön utána a tesód, mert nem érdemli. De mivel nem volt jó anyátok míg gyerekként erre szükségetek lett volna, felnőttként javult a helyzet így szerintem a 6 ingatlanból jogos a 2.

Ez csak az én véleményem.

45 vagyok

De az is egy jó megoldás amit valaki írt, hogy esetleg nem egyenlő formában elosztani. De mindenképp anyudnak. Ha ő nem, akkor jár szerintem a tesónak az egyenlő arány. Mert akkor anyud szerint is jár.

"létezik a világon megbocsátás és más gyarlósága nem mentesít engem a sajátom alól."

Akkor ne ítélkezz a nővéred érzései és álláspontja fölött, mert az elég gyarló dolog. Vagy csak olyan gyarlóságokon akadsz fenn, amiket mások követnek el, miközben te fröcsögsz itt a testvéred hàta mögött, idegeneknek szidva őt és már az örökségen marakodva?

Durva, mennyire nem látod saját magad kívülről. Nagyon magasztos dolog ám ez is.

Mellesleg, az, hogy valaki nem akarja, hogy az anyja tovább mérgezze az életét, nem azt jelenti, hogy a sérelmeken forog. Csak egyszerűen nem szereti a saját anyját, ezért nem tart vele kapcsolatot, ennyi. Valahol az a beteg dolog, hogy te ragaszkodsz ahhoz, aki bántott téged.

Attól még, hogy te nem tartod erkölcsileg jogosnak, ha a testvéred "sérelemdíjként" tekint az örökségre a rossz gyerekkorért, attól még lehet erkölcsileg jogos. Csak ugye az erkölcsről mindenki másképl gondolkodik, ezért rendelkezik a jog ilyen esetben.

De te legközelebb inkább hagyd ezeket a magvas gondolatokat a gyarlóságról, miközben te magad vagy a legnagyobb ócsárló a tesód háta mögött úgy, hogy közben a szemébe nevetsz. Mert ez a demagóg.