Anyukák, őszintén, ti ebbe belemennétek? Miért nem lehet a szemébe mondani a véleményünket?

lemaradt, hogy mi így szoktuk meg, a gyerek meg szuperül alkalmazkodott pillanatok alatt :)

Az én férjem nagyon jó apa , kisebb a gyermekem de első perctől ugyan olyan joga van hozzá és el is tudja látni.

A páromnak van egy 6 éves gyermeke, 3 éves volt, mikor a szülők szétmentek. Azóta ez így van, minden 2. hétvégén apánál van a kicsi, illetve hét közben is megosztják a feladatokat - az megy a gyerekért, aki ráér, stb., bár hét közben mindig az anyjánál alszik. Nyáron viszont van, hogy 2-3 hétig is az apánál van, vagy míg az édesanyjáék nyaralnak. Bár tény, hogy ő nagyon apás, állítása szerint sokkal jobban szeret vele lenni, mint otthon, ahol azóta kistesója is van. Soha semmi gond nem volt ebből a rendszerből, a gyereknek nagyon jó a kapcsolata mindkét szülőjével, de "apánál jobb" - hogy az ő szavaival éljek. A nevelőapjával is kijönnek egyébként, és a kistesóval is, csak nem szereti, mikor a kisebbik nyűgös. Szóval mivel előttem egy ilyen példa van, én nem tartom rossz döntésnek a barátnődét, pláne abban az esetben, ha a gyereknek is ilyen mértékű igénye van az édesapjával való közösen eltöltött időre, mint a párom gyerekének.

Bele is pusztultam volna kiskoromban, ha csak anyámmal kellett volna lennem. Egyszerűen nem jöttünk ki, vele csak veszekedtünk mindig is. Apukámmal ezerszer jobban elvoltam, neki volt türelme hozzám, beszélgetett velem, stb. Egy 4 éves gyereket már nem kell szoptatni, stb, azon kívül mindent meg tud csinálni az apa is, ha olyan típus, akkor pedig miért lehetne ő kevesebbet a gyerekével? Az övé is.