Egy nő mièrt gondolja azt,hogy a rossz tulajdonsàgai miatt nőies mìg a fèrfivel szemben elitèlő hasonlò esetben? Többi lent!

"Amint kritika èri a nőt tagad ès tàmad."

Na, hát történelmi pillanat: ebben tényleg egyetértek veled;

általánosítás ide, vagy oda valóban nem ismerek jószerével egy nőt sem, aki jól kezeli a kritikát.

Ugyanakkor az okokban szerintem nem értünk egyet. Szerintem te azt gondolod, hogy ez valamilyen egoista kettős mérce miatt van, és biztosan van ilyen is, de én mást tapasztalok.

Én azt látom, hogy valamiért a nők minden kritikát személyes támadásnak vesznek. Ha azt mondom neki, hogy kicsit több sóval szeretem az ételt, akkor ő azt hallja, hogy szerintem ő egy rakás szar, mint szakács. És mivel ő ezt érti, igen: megsértődik, és visszatámad. A feleségemmel képtelen vagyok úgy beszélni a bajomról, hogy ne legyen bűntudata, ne is sértődjön meg, de azért komolyan is vegye.

"Te làttàl itt olyan női hozzàszòlàst aki legalàbb egy pontban beismernè, hogy ez igaz?"

Hát mondjuk a te bulldózer stílusodnak igazat adni kicsit olyan, mint hagyni, hogy üssenek. :D Ha ilyen agresszív lendülettel, személyeskedve indulsz neki a vitának, senki nem fog neked igazat adni, mert ez olyan, mint a bunyó.

Az online teret amúgy is hagyjuk. Itt az emberek - nem, nem csak a nők :) - amúgy sem éppen a korrektebbik viselkedésüket mutatják, ha erre alapozod a véleményed, akkor nagyon gyenge alapra építed a váradat.

Az online teret amúgy is hagy

71

Én meg teljesen egyetértek veled. Ezt nőként én is így látom, hogy a legtöbb nő a kritikát személyes sértésnek veszi. Az említett példát én is eljátszottam már a férjemmel. Na nem azért, mert nem akarjuk magunkra vállalni a hibáinkat, hanem egy kicsit mindent magunkra veszünk, olyankor tényleg úgy érezzük, hogy minden sz@r amit csinálunk, nem vagyunk elég jók.

Hogy miért?

Szerintem azért, mert a nők hajlamosabbak arra, hogy megfelelési kényszerből eredő önbizalomhianyuk legyen, a férfiak kevésbé. Bár ismerek férfit is aki ilyen, ez tényleg inkább a nők többségére igaz.

És ennek már tényleg társadalmi okai vannak. A nőknél már kisgyerekkorban kialakítják a megfelelési kényszert. Egy kislány az jól viselkedjen, szépen tanuljon stb, a fiúkkal szemben lazàbbak az elvárások. Egy kislány sír ha nem kap ötöst, a fiú meg leszarja. Na itt kezdődik minden. Egy felnőtt nőnek egyszerre kell több szerepnek megfelelni, legyen dolgozó nő, feleség, anya egyszerre, de mindezek mellett maradjon vonzó, a munkahelyen úgy teljesítsen mint akinek nincs gyereke, de otthon olyan odaadással csináljon meg mindent, mint akinek nincs munkahelye, és mindig legyen csinos, de ne túl csinos, mert akkor k@rva...

És aki ebbe belefeszül, az támad, ha kritika éri.

Szerintem segíteni kell a nőket, meg a férfiakat egymás megértésében. Ezáltal a két oldal közelebb kerülhet egymáshoz és akkor a másikat támogatják, nem ellenségként hadakoznak.

71 72 nagyon jókat írtok! Sokáig ezt nem voltam képes és se meglátni, és ebből született jópár konfliktusom is. És az ezen át is szerzett sérelmeimet (meg persze egyéb sérelmeimet, hiszen férfi és nő másképp működik, csomó surlódás tud keletkezni akaratlanul is) simán én is gyűjtögethettem volna, és halmozhattam volna. Ugyanide jutottam volna mint a kérdező végül, kiírok egy ilyen listázós kérdést, és tényleg elhittem volna hogy igazam van (hiszen a saját torzult szűrőmön keresztül ezt tapasztaltam volna valóságként, sőt tényleges megtörtént esetekként), sok válaszoló pedig csak be akar csapni hiszen tagadja. Ez van, ha nincsenek feloldva és megmagyarázva a problémák, és az emberek nézetei elkezdenek egyre szélsőségesebb irányt venni, ide vezet mint ez a kérdés is.

Szóval részemről köszönöm hogy ezeket így leírtátok! Én már kapizsgálok dolgokat egy ideje, de számomra is sok újdonságot hordozott ez a két komment a másik nem megértése felé vezető úton. Hát még azoknak mennyit hozhat, akik távolabb rekedtek ettől az ösvénytől.

És szerintem is a megértés a jó irány. Rengeteg feszültség lett generálva a világban manapság, legalább a nemek közöttit nem ártana csökkenteni, hiszen ez hazaérve pont a hátország kellene legyen, békés nyugodt kellemes együttélés keretében.

"tényleg úgy érezzük, hogy minden sz@r amit csinálunk, nem vagyunk elég jók"

Nagyjából szó szerint írtad le, a feleségem szavait. :D

De amúgy a társadalmi elvárásokkal kapcsolatban: sokáig én is úgy gondoltam, hogy emiatt van, de a nagyobbik lányom komolyan mondom, már hatévesen ezt nyomta, pedig nem tudok rámutatni semmi extra elvárásra.

Szóval két elméletem van:

1: hiába nem csesztetjük személyeskedve, a környezetében lévő nők mintájából akkor is átveszi, hogy ezeket személyesen kell érteni.

2: a nők evolúciósan kiszolgáltatottabbak, sebezhetőbbek, emiatt erősebb bennük mind a szociális szorongás, mind pedig az énvédelmi riadós reflexek is.

Talán mindkettő, talán egyik sem, nem tudom. De az is érdekes, hogy az úthenger típusú főnökasszonyommal nem egyszer jártam úgy, hogy mondjuk odajött hozzám panaszkodni, hogy balul sült el egy-két dolog, mire elmondtam neki, hogy ez alapján szerintem mi csúszhatott félre, erre felállt, hogy "na, akkor ma azt is megtudtam, hogy szar főnök, vagyok, na köszi, szia". Én meg ott állok, hogy ez meg mi volt. Pedig ő aztán nem az a másoknak alárendelődő típus, hogy rettentő finoman fejezzem ki magam, de ettől még a legkisebb kritikától is úgy megsértődik, hogy utána nézhetek.

"ez egy normalis valasz mert nem automatikusan vissza tamadsz, hanem elmondod a velemenyedet"

Ebben számodra van ám tanulság: a #72-es a #71-es reagált, ahol veled egyetértve, de nem a nőket legyalázva fogalmaztam meg a megfigyelésemet. És láss csodát: nem támadott vissza. Mert hát nem volt mire VISSZAtámadni, hiszen őt sem támadta senki.

"Itt a tarsadalmi elvarasok, a ferj elvarasa, vagy a no gondolkodasa a gond?"

Egészen biztosan nem a férj gondolkodása a hiba, a nő gondolkodását és a társadalmi elvárásokat viszont nem tudom szétválasztani, hiszen pont ez a lényeg: a nő gondolkodását a társadalmi elvárások (is) torzították ilyenné. Nem a férj elvárásai, a férjnek ehhez semmi köze.

Ezek nem éppen olyan elvárások, hogy a hatéves kislányt szobafogságra ítélik, mert kicsit túlsúlyos, hanem áttételesek. A felnövő lányok látnak maguk körül hollywoodi celebeket, insta modelleket, plakát lányokat, meg gyönyörű hétköznapi lányokat, meg persze az őket rajongó fiúkat. Ez nagyon csúnyán el tudja állítani a belső iránytűt.

Ahogy a #72-es leírta: "tényleg úgy érezzük, hogy minden sz@r amit csinálunk, nem vagyunk elég jók". Ez alap szinte minden nőnél, sosem érzik magukat elég jónak, állandó pozitív megerősítésre van szükségük.

A férj visszajelzése ilyen szempontból ráadásul árnyalt is, mert arról lehet azt gondolni, hogy csak nem akarja megbántani, vagy hogy ő elfogult, mert szereti. Amikor a feleségem azt mondta rám, hogy jóképű vagyok, jó faszi vagyok, az nekem sem volt éppen hatalmas visszajelzés, mert hát ő velem van, mi mást mondana? :D

"De amúgy a társadalmi elvárásokkal kapcsolatban: sokáig én is úgy gondoltam, hogy emiatt van, de a nagyobbik lányom komolyan mondom, már hatévesen ezt nyomta, pedig nem tudok rámutatni semmi extra elvárásra."

Egy gyerek kb. 3 évesen bekerül közösségbe, onnantól már nem csak a szűk családi normák hatnak rá, lát mást is az oviban, kislányos játékok, kisfiús játékok, más családok, más szokások, mint neki otthon... Lehet, hogy ti, szülők semmi okot nem adtatok rá, hogy úgy viselkedjen, de máshonnan igenis érhették olyan hatások, amik kiváltották belőle azt, amin te meglepődsz.

"A felnövő lányok látnak maguk körül hollywoodi celebeket, insta modelleket, plakát lányokat, meg gyönyörű hétköznapi lányokat, meg persze az őket rajongó fiúkat. Ez nagyon csúnyán el tudja állítani a belső iránytűt."

Hatalmas igazság, részben én is ebben látom a probléma forrását. A média, és főleg a mostanra kialakult szociális média amire tippelnem kell. Ott folyamatosan ezt a fajta teljesen szélsőséges attitűdöt látom, és hát pl a 2010es évek előtt még nem nagyon terjedtek a szociális médiák, nem is volt ennyire hangsúlyos és elterjedt ez a fajta probléma. Mármint amire most gondolok, azt nem is tudom, nevezzük talán királykisasszony szindrómának? És ennek része a folyamatos sértődöttség is.

Az egyik női válaszoló azt írta ő nem tekint magára királykisasszonyként. Én azt mondom hiszek neked. De tudod mi a probléma? Nagyon sokan ezt mondanák, és lehet tényleg nem tekintenek magukra aként, de a viselkedésük mégis pontosan ugyanazt tükrözné! Kezdve a hatalmas elvárásokkal sokszor úgy hogy nekik semmit se kelljen beleadni csak magukat, hatalmas értékként (és sértődés ha a másik is elvárná a legkisebb dolgot, pl csupán kompromisszumként). A túltolt egót, sértődöttséget, hogy alap hogy mindenki értük ugráljon. Meg lehet sértődni ezen most, de nagyon sok jelenkori nő ilyen. És ismerek normálisakat is, de igazából az idióta trendek miatt sajnos rajtuk is sokszor már ezt a sértődött dacos valamit érzem, a többletjogokkal és elvárásokkal, hogy az járna (nem), és amikor nem kapják meg akkor ez a fajta sértődött viselkedés tör fel.