Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Inkább a karrierjét választaná helyettem? (Lánykérés előtt álló férfi)
A barátnőmmel három és fél éve vagyunk együtt, és ilyen boldog soha nem voltam egész életemben (egészen múlt szombatig). Már megvettem a gyűrűt, azonban múlt szombaton olyan dolog történt, ami miatt kérdéses, hogy felhúzom-e az ujjára.
Egy vidéki kisvárosban élünk, nem a lehetőségek fellegvára, de egy itt lévő nagy cégnek köszönhetően a barátnőmnek egész jó állása van.
Én vállalkozóként dolgozom, viszont a megrendeléseim 90%-a Pestről jön, le és fel járok naponta (tőlünk Pest nem a szomszédban van).
Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha felköltöznénk, nekem gyakorlatilag ott van már a munkám nagy része.
Ha tervezzük a közös jövőnket (gyermekek, legalábbis én már ezen gondolkodom), és nekem kellene megteremteni az anyagi biztonságot, akkor gyakorlatilag ez az egyetlen opció.
Miután ezt elmondtam neki, teljesen kiborult, és a fejemhez vágta, hogy én "le se szarom" az ő karrierjét, és amúgy sem akar Pestre menni, mert utálja, meg itt ebben a városban vett magának lakást, és ő itt hosszú távra tervez.
Soha nem volt ilyen feszültség közöttünk, és ez azóta is tart.
Én mondjuk szerettem Pesten lenni, ode jártam egyetemre, nekem semmi bajom vele, és ahogy írtam az elején, itt tudnám megalapozni a jövőnket anyagilag.
Én úgy gondolom, hogy férfiként mégis csak nekem kellene megteremteni a "családi fészket", ő pedig otthon lehetne a gyerekekkel nyugodtan több évig.
Szerintetek mit lehetne tenni?
Kinek kell engedni?
Volt valaki hasonló helyzetben?
Próbáltam vele beszélni azóta többször, de csak veszekedés van belőle.
válasza:Nem olvastam el a többi választ, így nem tudom mit írtak, helyette elmesélem az én történetem!
A barátommal 1 éve voltunk együtt, mikor megkérte a kezem. Nagyon szerettem őt, nem volt hozzá fogható, imádtuk egymást. Terveztük a jövőnket, az esküvőt, nem adtam be a felvételi kérelmemet egyetemre, mert ha elköltözünk, akkor ahhoz mérten választok majd jövőre, eladtam egy csomó bútoromat (mert azt mondta, hogy adjuk el, , mert neki van, tegyük félre és gazdálkodunk, stb), meg egy csomó mindenre rábeszélt. Aztán volt egy olyan időszak, mikor 1 hétig megállás nélkül veszekedtünk. Ő is feszült volt, nálam sem volt minden oké, és egymásnak estünk. Mikor tartottunk egy kis szünetet (kb. 2-3 napot) akkor végiggondoltam mindent, lenyugodtam, és újult erővel akartam vele megbeszélni mindent. Azonban ő úgy gondolta, hogy inkább hagyjuk az egészet a francba, mert neki így nem kellek. Jött egy kisebb probléma és ő hátat fordított, elfutott, elmenekült. Összeomlottam.
Rábíztam volna az életemet, és milyen butaság lett volna. Egy gyáva féreg volt nem több.
A szerelem annyira elvette az eszemet, hogy magamra nem gondoltam, csak a közös jövőre. Feladtam érte az álmaimat, miatta lettem volna otthonülős anyuka ( előtte még jó darabig nem lett volna ilyen tervem) és egy kisebb hullám miatt kidobott??
Így egy évet halasztottam az egyetemen.
A fejemet fogom, mikor eszembe jut, hogy úgy választottam volna egyetemet vagy főiskolát, hogy közelebb legyen és nem minőségre!
Persze csak magamat okolhatom, hogy bedőltem.
Szóval az egészből azt akartam kihozni, hogy igazából ez miatt nem haragudhatsz a barátnődre! Az eszére hallgat, mert lehet hogy ő is volt hasonló helyzetben és tanult belőle. De ettől ő még nem rossz ember! Szeret téged, máskülönben nem lenne veled és veled akar lenni, csak ahhoz neked is tolerálnod kell az ő álláspontját. Végülis te sem várhatod el, hogy eldobja az álmait, az önmegvalósítás lehetőségét magától!
Ha ezt elvárod, akkor ne benne keresd a hibát...
Egyébként meg biztosan tudtok kompromisszumot kötni, vagy várni azzal a költözéssel. Csak szépen megfontoltan haladni előre!Ne ugorjatok fejest úgy, ahogy én tettem butaságból! :)
Legyen szép jövőtök és sok boldogságot! :)
válasza: válasza:És te a karrieredet választod inkább, mint őt?
Csak mert ennyi erővel rólad is ezt el lehetne mondani. Nem akar Pestre költözni? Akkor nem lesz eljegyzés. Ezzel gyakorlatilag azt mondod, hogy inkább a karrierdet választod.
Továbbá ha eddig meg tudtad oldani, hogy bejárj dolgozni, ezentúl is meg tudnád. Ha olyan közel laksz Budapesthez, akkor ez nem lehet olyan fú, de nagy költség.
A gyerekek jövője meg nem azon fog múlni, hogy hol laktok.
Aki meg azt mondja, hogy örüljhetne a nő, hogy ilyen udvarlója van, nos, én erről mást gondolok.
Attól kéne elájulnia, hogy van pénze? Attól, hogy még a barátnője érdekeit, vágyait is alárendeli a saját kényelmének és pénzének?
Hát nem. Inkább akkor tehetné össze a kezét, ha olyan férfit találna, aki őt is emberszámba veszi.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
180 km-re vagyok Pesttől amúgy, mindennap fel és lejárni autóval néha húzós, ha fáradtabb vagyok, vonattal vagy busszal járok, egyszer kialvatlanság miatt volt egy szerencsés kimenetelű balesetem, azóta nem kockáztatok...
Sokan írtátok, hogy nem avattam be őt előzetesen a terveimbe, ez abszolút nem így van, csak most alakultak úgy a dolgok, hogy konkrétan lépni kéne (költözni), és lehet ettől megijedt.
Talán túl hirtelen jött az egész, próbálom vele megbeszélni újra, és mindenképp valami kompromisszumos megoldást találni, emiatt nem szeretném őt elveszteni.
A gyermekvállalás kérdésében ilyen "régimódi" vagyok (nézőpont kérdése), de szerintem az anyaság megélése egy nő számára a legszebb dolog az életben (ha vannak itt köztetek szülők, javítsatok ki), jobb bármilyen karriernél. Mint ahogy az apaság is egy férfi számára...
válasza:"Attól, hogy még a barátnője érdekeit, vágyait is alárendeli a saját kényelmének és pénzének? "
És teszi mindezt azért, hogy a barátnőjének és a leendő gyereküknek ezzel egy jobb életet biztosíthasson, micsoda egy mocskos gazfickó.
válasza:Neki kéne inkább kiborulnia, mert igaza van: te tényleg semmibe veszed az ő karrierjét... Az jó lenne, ha feladná miattad, aztán meg egész életében boldogtalan lenne??
Ez a 21. század, senki nem mondta, hogy neked kell megteremtened egyedül bármit is.
válasza: válasza:"A gyermekvállalás kérdésében ilyen "régimódi" vagyok (nézőpont kérdése), de szerintem az anyaság megélése egy nő számára a legszebb dolog az életben (ha vannak itt köztetek szülők, javítsatok ki), jobb bármilyen karriernél."
Persze, az anyaság szép dolog, és sokak számára - főleg, amíg kicsik a gyerekei - az egyetlen lényeges dolog az életben. De hidd el, hogy nagyon sok nő nem úgy képzeli ez az életét, hogy ha gyerekei lesznek, akkor a munkája már egyáltalán nem is fontos. Nagyon sokan vannak, akik gyerekvállalás után is szeretnének foglalkozni a karrierjükkel, szakmai előmenetelükkel, és úgy vannak vele, hogy az ő munkájuk nem ér kevesebbet a férjük munkájánál, ezért nem evidens számukra, hogy gyerekvállalás címszó alatt automatikusan csak az ő karrierjük sorolódjon hátrébb. Amúgy meg a barátnőd helyett te nem döntheted el, hogy neki mi legyen a fontosabb.
válasza:"A gyermekvállalás kérdésében ilyen "régimódi" vagyok (nézőpont kérdése), de szerintem az anyaság megélése egy nő számára a legszebb dolog az életben (ha vannak itt köztetek szülők, javítsatok ki), jobb bármilyen karriernél. Mint ahogy az apaság is egy férfi számára..."
És, ha ő esetleg nem így gondolja??
Én pl. szülni sem akarok, az ilyen nyálas dumáktól pedig hányni tudnék!
29/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!