Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Inkább a karrierjét választaná helyettem? (Lánykérés előtt álló férfi)
A barátnőmmel három és fél éve vagyunk együtt, és ilyen boldog soha nem voltam egész életemben (egészen múlt szombatig). Már megvettem a gyűrűt, azonban múlt szombaton olyan dolog történt, ami miatt kérdéses, hogy felhúzom-e az ujjára.
Egy vidéki kisvárosban élünk, nem a lehetőségek fellegvára, de egy itt lévő nagy cégnek köszönhetően a barátnőmnek egész jó állása van.
Én vállalkozóként dolgozom, viszont a megrendeléseim 90%-a Pestről jön, le és fel járok naponta (tőlünk Pest nem a szomszédban van).
Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha felköltöznénk, nekem gyakorlatilag ott van már a munkám nagy része.
Ha tervezzük a közös jövőnket (gyermekek, legalábbis én már ezen gondolkodom), és nekem kellene megteremteni az anyagi biztonságot, akkor gyakorlatilag ez az egyetlen opció.
Miután ezt elmondtam neki, teljesen kiborult, és a fejemhez vágta, hogy én "le se szarom" az ő karrierjét, és amúgy sem akar Pestre menni, mert utálja, meg itt ebben a városban vett magának lakást, és ő itt hosszú távra tervez.
Soha nem volt ilyen feszültség közöttünk, és ez azóta is tart.
Én mondjuk szerettem Pesten lenni, ode jártam egyetemre, nekem semmi bajom vele, és ahogy írtam az elején, itt tudnám megalapozni a jövőnket anyagilag.
Én úgy gondolom, hogy férfiként mégis csak nekem kellene megteremteni a "családi fészket", ő pedig otthon lehetne a gyerekekkel nyugodtan több évig.
Szerintetek mit lehetne tenni?
Kinek kell engedni?
Volt valaki hasonló helyzetben?
Próbáltam vele beszélni azóta többször, de csak veszekedés van belőle.
Én megértem a baratnődet
Kiborulnék, ha valaki meg akarná mondani mit tegyek.
Ha valaki eldöntené mit tegyek
Ha nem venné figyelembe a vagyaimat..
Figyu ennyi erővel ő is mondhatná,mhogy jó, megszûlök, te itthon maradsz a gyerekkel, a vallalkozasodat utana alakítsd át, mert én itt akarok élni.l
És nem kerdezne a véleményed...
Nem helyetted valasztja a kartiert, ahnem nek fontos a karrier is.
Az embereknek ritkán életcél otthonlenni..
Ha nő, ha férfi
Otthon lenni hát mit ne mondjak,mde vorzalmas hosszabb távon, akkor is ha gyerek van..
Én nagyon vagyok anya lenni, de fel évnel többet nem vagyok hajlandó otthon maradni, nem is tehetem meg, igen, a karrierem miatt. Vallalkozásom van, így tül sok juttatásom nem lesz, míg a ferjemnek igen.. Nalunk ő éli meg a szülőséget úgy,mhogy otthon van..
Ferfi vagy, honnan tudnád, hoy mekkora dolog az anyaságot megelni?
Ilyen idilli képes álomképed van az egeszről? Vagy mi?
És te hogy képzeled az apaságot?
Budapestre..
Én itt elek, engem is ideköt a munkám, de az 100hogx inkább ingázok, minthogy itt neveljek gyereket.
Persze nem 180kmre költöznék, de egy 60-70re biztosan, az nem opció,mhogy a kettő közé költöztök?
Egyébkent Istenigazából én is azon akadtam volna ki, hogy ezt a kés eletet tálalod elem, anélkül, hogy érdekelne a véleményem.
tehá te azert akarstz feleséget gyereket mindent, mert ez így szokás, vagy tényleg a barátnőd kell, es akkor emberszamba veszed és nem kelleknek
1. Én ugyan Bp-i vagyok, de ha tehetném menekülnék innen, teljesen megértem a barátnődet.
2. Bejáratott jól fizető állása van, ami ha szerencséje van a gyerekvállalás után is visszavárja. Miért rizikózna annyit, hogy máshol új életet kezdve kisbabával vajon talál-e munkát? Bp-en sincsenek kolbászból a kerítések.
3. Most így gondolkodsz, de mi van, ha évek múlva szakítotok és ő egyedül marad a gyerekkel. Persze, hogy nem akar rizikózni és a biztosat választja a bizonytalannal szemben.
Összességében teljesen megértem a párod. Nem tudom van-e akkora rózsaszín köd, amiért én ennyire feladnám a biztos életem.
"A gyermekvállalás kérdésében ilyen "régimódi" vagyok (nézőpont kérdése), de szerintem az anyaság megélése egy nő számára a legszebb dolog az életben (ha vannak itt köztetek szülők, javítsatok ki), jobb bármilyen karriernél. Mint ahogy az apaság is egy férfi számára..."
A "szülők" nyilván így gondolják, hiszen azért lettek szülők. Van, aki ugyanezt a független életről gondolja. Nekem még nincs gyerekem, és csak mostanában fogalmazódott meg bennem az, hogy tényleg szeretnék EGYSZER gyereket, pedig majdnem annyi idős vagyok, mint a barátnőd.. Van, akinél soha nem jön el ez a pillanat, de akinél igen, annál sem feltétlen ugyanabban a korban/élethelyzetben.
Ha neked képzelne el a párod a megkérdezésed nélkül egy életet, ami szerinte megfelelne neked, nem hinném, hogy hálásan omlanál a nyakába. Lehet, hogy kész lesz egyszer lemondani a karrierjéről és otthon maradni a gyerekkel, de ha te ezt még csak nem is értékeled, hanem úgy érzed, te teszel érte szívességet, hát nem csodálom, hogy nem kér belőle. 3,5 éve veled van, 30 elmúlt, bizonyára veled képzelte az életét eddig, te viszont nagyon megingattad a hozzáállásoddal. Óriás különbség van az önként hozott és az elvárt áldozat között.
Megfordult már a fejedben, hogy esetleg vidéken maradtok, és te maradsz otthon a gyerekkel? Te adod fel a munkádat? Akkor tudnád igazán megélni az apaságot, nem? Ha ő nem vágyna a számodra "legszebb dologra" az életben, tiszta főnyeremény, mert így legalább te élheted át mindezt a csodát.. Ugyanolyan elvárása lehetne ez feléd, te gondolom mégis felháborodnál még azon is, ha ő ezt megpendítené. Pusztán azért, mert a te értékrendedbe és elképzelésedbe nem fér bele. De amit te elképzeltél, annak úgy kell lennie, az ő érdekében..
Azt mondod, a költözés előtt ingott meg. Nyilván ez pont annak köszönhető, amit leírtam.. ő feladta volna az életét, de te mindezt olyan természetesnek veszed, hogy megrémítetted. Én egyáltalán nem tudom hibáztatni érte.
38-as
Vagy inkább csak változnak az idők, és összeomlik néhány klisé...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!